2018. szeptember 18. kedd
Likefestoon / Aktuális / Augusztus 20. a sokszínű ünnep

Augusztus 20. a sokszínű ünnep

Az egyik legősibb ünnepünk, Szent István király ünnepének napja, az államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz, aki Géza fejedelem fia és a honfoglalást vezető Árpád fejedelem ükunokája volt. István, uralkodása idején a fehérvári törvénynapokat és a királyi tanács ülését Nagyboldogasszony napjára (augusztus 15) hívta össze. (Misztikus egybeesés, hogy István éppen ezen a napon halt meg 1038-ban.) Később, Szent László király döntése alapján az ünnepet áthelyezték augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István. Nagy Lajos (1342–1382) uralkodásától kezdve augusztus 20-a egyházi ünnepként maradt a köztudatban. 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így Szent István napja is kimaradt, de Mária Terézia mégis elrendelte megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvetette. 1771-ben ő volt az, aki elhozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. 1891-ben, évekig tartó vita után a képviselőház nemzeti ünnepként augusztus 20-a mellett voksolt, és Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. 1949-től a Szocialista Alkotmány és az Ú Kenyér, 1950-től a Népköztársaság ünnepének számított. A rendszerváltást követő első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította.

A néphit korábban e naphoz kötötte a gólyák útra kelését, de a zab jó minőségéért, sőt sok helyen a málnatermésért is ilyenkor adtak hálát a templomokban, illetve az e napi  időjárásából következtettek az őszi gyümölcstermésre. Ha szép idő volt, bő termést várhattak.

Augusztus 20-án az ország déli részén, főleg Szeged környékén a falvakban megválasztották az ünnep királyát és királynőjét, akik a nap folyamán irányították a település megemlékezését, gondoskodtak a tisztelet megadásáról.  A kiválasztás szempontja az egész éves példamutató viselkedés volt.

Régen, de jó néhány helyen ma is augusztus 20-án tartják az aratóünnepeket, az aratás befejezését, mely az egész magyar nyelvterületen ismeretes, látványos közösségi jellegű szokás. Első emlékei a középkorig nyúlnak vissza. Az aratás befejezése után a részes aratók búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút kötöttek, ritkábban búzababát készítettek és azt ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A vendégség rendszerint tánccal (taposóbál, kepebál) fejeződött be. A tánccal egybekötött aratószokás egy 1901-es miniszteri felhívás után vált általánossá, főleg nagybirtokos vidékeken. Az aratással és a búzával összefüggésben, az új lisztből kenyeret is sütöttek. Területenként változott, hogy a kenyérrel sütés és megáldás után mi történt, de a leginkább bevett szokás az volt, hogy István király jótékonykodására emlékezve a kenyeret szétosztották a szegények között. Az új kenyér megáldása: „Könyörögjünk – Mindenható Atyánk, Urunk és Istenünk! Áldd meg ezt a kenyeret mennyei áldásoddal, hogy akik ebből esznek, azoknak váljék testi-lelki gyarapodásukra és üdvösségükre. Tartson távol tőlük mindenféle betegséget és a gonoszlélek minden kísértését. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki nekünk mennyei kenyerünk, örök életünk és üdvösségünk; és aki veled él és uralkodik a SzentlélekkeI egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.”

Illusztráció: Szőnyi István Aratás c. képe

Szerzőnk: Szerkeszto

Nézze meg ezt is!

Almási Ferenc bronzérmes az EB-n

A 130 kilogrammos Almási Ferenc jobban bírta mint a román Hutuleac, és 3-1-re győzött. Június …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.