LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
Jézus megkeresztelője, Keresztelő Szent János más néven Virágos Szent János ünnepe (június 24.). Korábban a június hónapot Szent Iván havának nevezték. Érdekes, hogy a népi kultúrában és mindennapokban a szlávos Szent Iván név használatos e nap és a hozzá köthető szokások jelölésére. A napfordulókat már Krisztus születése előtt megünnepelték Egyiptomban és néhány közel-keleti népnél. A keresztény világban a nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5. században vált általánossá, s a tiszteletére gyújtott Szent Iván napi tüzet kapcsolatba hozták a napfordulóval. A 16. század óta biztosan, de valószínűleg már korábban Magyarországon is örömtüzet gyújtottak ezen a napon , és szokásban volt a tűzcsóvák forgatása (lobogózás), a vízzel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatos mágikus tevékenységek gyakorlása. Bod Péter már a 18. században említette azt a más népeknél is ismert hiedelmet, hogy a sárkányok és kígyók mérgének elűzésére ilyenkor a kutak és a források körül füstöt támasztottak, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös, óvó-védő erőt tulajdonítottak, s azt a ház homlokzatára akasztották tűzvész ellen.
A Keresztelő Szent János ünnepén (Sînzîiene) készített koszorú jelentős szokásnak számított a román közösségekben is. Leggyakoribb formája a koszorúval történő haláljóslás volt. A temetőkben, árkok partján található sárga virágokból (tejoltó galaj, kákafű, stb.) általában a leányok és asszonyok 20–30 cm átmérőjű koszorúkat fontak minden családtag számára. A virágok közé néhány településen a gonoszűző eljárásokban gyakran alkalmazott fokhagymát is fontak. Az egyes családtagokat jelképező koszorúkat bal kézzel az akkoriban még igen elterjedt nádtetős házakra dobták, s akinek a koszorúja leesett, arról azt tartották, hogy még abban az esztendőben elhalálozik. A szentiváni koszorú, mint a haláljósló eljárás központi eleme szerepet kapott a magyarországi románok halottkultuszában, hiszen sok családban félelmet váltott ki a koszorú jósolta halál, ugyanis hittek annak beteljesülésében. Az emlékezet még megőrizte azt a szokást is, pl. Méhkeréken, hogy főként a sírjelekre helyezték a koszorúkat.
* Szerkesztőségünk e számunktól kezdve új sorozatot indít, mely az arra a hónapra jellemző „jeles napokat” tárgyalja.
