LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
Mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév (Samhain) ünnepéből ered. Ezen az éjszakán – úgy hitték – az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élőket, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Feltehetően tőlük átvéve az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A 8. században uralkodó III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. A rákövetkező században IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte át, és egyetemes ünneppé tette, melynek szellemében a későbbiek folyamán a halottak napját november 2-án, ha vasárnapra esik, akkor 3-án tartották meg. Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”).
Több európai országban – így a magyarlakta területeken is – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek, illetve halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra, hazánkban a szokást átvették a protestánsok is. A síron való gyertyagyújtás a békéscsabai evangélikusság körében az I. világháború idején tűnt föl a távolban elesett hozzátartozók emlékezetére, nyilván hasonló szándékú a hajdúsági magyar reformátusok között is.
Századunk közepe óta a magyaroktól átvéve az ortodoxok körében is kialakult a mindenszentek napján történő sírgondozás, gyertyagyújtás szokása, ám ezzel párhuzamosan továbbra is él a halottak húsvétjának hagyománya. Húsvét hétfőt követő hétfőn megszentelik a sírokat, tojást, kalácsot és bort visznek a temetőbe, ahol a halottakra való megemlékezésül szétosztják a jelenlevők között vagy a sírokra helyezik.
A régi magyar népnyelvben a halottak napja a „lölkök napja, lelkeknek emlékezete”, s ilyenkor tilos volt mindenféle földmunka. A halottak hetében a Göcsejben sem mosni, sem párolni nem lehetett, mert a család halottja ezen a héten vízbe kerül vagy a ruha megvizesedik rajta. Ugyanitt a család otthonában éjszakára terítenek az elhunyt hozzátartozók számára. A székelyföldi Csíkdelnén egész kemencére való cipót sütnek, amelynek „Isten lepénye, halottak lepénye” a neve. Még azon melegében átalvetőbe teszik és kiosztják a templom előtt álldogáló szegények között, akik ennek fejében a család elhalt tagjaiért imádkoznak. Gyergyócsomafalván és Futásfalván annyi cipót sütnek, ahány halottja van a családnak. Kalácsot osztogattak a koldulóknak, a szegényeknek Kiskunfélegyházán, Bélapátfalván „Isten cipója” sült. A palóc falvakban, de általában északon temetői nagykereszt aljában „mindenki sírjánál” gyújtanak gyertyát az idegenben nyugvó rokonokért és falubeliekért. Sokfelé szokás égő gyertyát tenni az ablakba.
Magyarországon, több évtizedes szünet után, 2001-től újra munkaszüneti nap a mindenszentek napja.
