Vizsgálják a rejtélyes kevermesi követ

Szerző by Admin in Aktuális, Hírek, Történelem | Nincs hozzászólás

Kevermes határában egy szántóföldön bukkantak egy rejtélyes kőre, amit Magyar Mátyás helyi lakos tavaly adott át régészeti vizsgálatra a Nemzeti Örökségvédelmi Központnak. A kőről nemrég egy tanulmány jelent meg a műemlékvédelem.hu szakportálon.

„A Nemzeti Örökségvédelmi Központban vizsgálják az egyik legfurcsább magyarországi vésett követ. A megalitot a magyar-román határ közelében találták. „Szántás közben került elő Kevermes határában ez a nagyméretű, csaknem százhatvan centiméteres, vésett mintákkal díszített kő” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Dr. Csornay Boldizsár, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ igazgatója. „Mivel értékelhető lelőkörülményről nincs tudomásunk, egyelőre csupán feltételezéseink vannak arról, mikor készülhetett ez a tudományos elnevezésében megalitnak, azaz nagy méretű kőnek hívott emlék.”

A különös az, hogy a kövön megfigyelhető ábrázolásmóddal, illetve motívumkészlettel díszített tárgyakkal még nem találkoztak a kutatók a Kárpát-medencében. Az itt megjelenített motívumokra leginkább hasonlító vésetekre Nyugat-Európa Atlanti-óceáni partvidékén virágzó úgynevezett megalitikus kultúra emlékei közt lehet találni. Ennek igazolására a megalitikus kultúrának Stonhenge mellett a leghíresebb emlékhelyén, a Bretagne-i partok mellett fekvő kis szigetén, Gavrinis-ban kiásott emlékeket kell tanulmányozni, hogy összevethető párhuzamokra leljünk. Az említett szigeten egy sírdomb belsejében, a sírkamrához vezető hosszú folyosó két oldalán embernagyságú reliefdíszes kövek sorozata áll. Köztük a hivatalos számozás szerinti 24. kő mintázata a kevermesi megalit motívumkészletét idézi, bár hozzá kell tenni, kissé más elrendezésben.

A gavrinis-i sírkamra köveinek kora ismert, a helyi újkőkor középső időszakára, Kr. e. 3500-3000 körülre keltezik a francia kutatók. Ez az időszak a Kárpát-medencében már a késő-rézkori gödörsíros-kurgán jelenségek időszakára esik. De mielőtt határozott kijelentéseket tennének a kutatók, mindenekelőtt arról kell meggyőződniük, hogy valóban őskori-e a kevermesi megalit. A tudományos etika ugyanis elvárja, hogy kizárják egy legújabb kori „tréfa” lehetőségét, csak azután gyártsanak elméleteket. Az eddigi laboreredmények biztatóak, azt mutatják, hogy eredeti darabbal állnak szemben, ugyanakkor számos kérdésre keresik még a választ. Közülük is a legfontosabb, hogy a nyilvánvaló kapcsolat Kevermes és Gavrinis között hogyan magyarázható az irdatlan földrajzi távolság ellenére. További kérdés, hogy a Bretagne-i sírkamra és a hozzávezető út köveinek anyagtípusa eltérő a kevermesitől. Míg az előbbiek gránitból készültek, addig a magyarországi példány zöldpala. Bár ez még a hitelesség kérdését nem feltétlenül érinti, ugyanis nagy becsben tartották a zöld színű köveket a nyugat-európai megalitikus kultúrában is, hiszen számos nyakék és egyéb presztízstárgy készült belőlük. További érdekesség, hogy a kevermesi darab a gavrinis-i megalitok első fázisba tartozó csoportjára emlékeztet annyiban, hogy nem domborműves, hanem körvonalrajzos ábrázolásokat mutat, azzal a nagyon lényeges eltéréssel, hogy azoknál jóval kisebb léptékben, vagyis egyfajta miniatürizált felfogásban készült. A franciaországi egész köveket borító mintákhoz képest a magyarországi darabon mindössze 45×23 centiméteres részen látható ábrázolás. Ez egyben válasz lehet a távoli kapcsolat mikéntjére is. Romlandó anyagra, például fakéregre vésett, értelemszerűen az eredetinél kisebb méretű mintákat hozhatott magával valaki a távoli Bretagne-ból, és azokat véste vagy vésette egy értékesnek tekintett helyi kőre az őskori megrendelő igénye szerint. Így érthetővé válik, hogy miért más a vésés technikája is. A Gavrinis-i vésetek ujjnyi szélesek, kőeszközzel, hosszas csiszolással alakították azokat ki, míg a kevermesiek pár milliméteresek. Minthogy az említett időszakban a Kárpát-medencében már használtak rézeszközöket, azok esetleges nyomai sem jelentik feltétlenül azt, hogy a darab nem az őskorban készült. További kutatás témája lesz annak kiderítése, hogy honnan való a kevermesi megalit, vagyis hol bányászták. Igen fontos kérdés, van-e abból a bányából, pontosabban ugyanabból a bányarétegből származó más ismert őskori tárgy. Ha mikroelem analízissel találnak ilyet, máris további prehisztorikus kapcsolatokra derülhet fény.

S vajon mi volt a kevermesi megalit lehetséges funkciója, illetve mit jelenthettek az ábrázolásai? A nyugat-európai megalitikus kultúra sírhalmai, a rajtuk álló vagy függetlenül felállított menhírek (álló kőoszlopok) vagy dolmenek (óriások asztalai) a hatalmi reprezentációnak, területhatároló jeleknek, illetve egyfajta szent körzeteknek voltak mai tudásunk szerint az emlékei. Ebbe beleértendő a sírok világa, másképpen az őskultusz is. Különös módon a Gavrinis-i és a vele igen szoros kapcsolatban lévő írországi Newgrange (Boyne-völgy) sírok bejáratai a téli napforduló kelő napja irányába voltak tájolva. Kevermesen szélesebb kutatásokra volna szükség, hogy eldönthessék, vajon egyedi jelenségről van-e szó vagy egy komplexebb együttes (sír, szentély, stb.) része a vizsgált megalit. Az ábrázolások értelmezése ettől a majdani eredménytől sokban függ, minden bizonnyal útmutatást kaphatnánakk a kutatók a részletek mind alaposabb megismerése révén.

„A megjelenített motívumok kapcsán ugyanakkor nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy az őskori ember világát, annak sok összetevős bonyolultságát, az élők és holtak, valamint az akkor hitt különös erők találkozási pontjainak megjelenítését látjuk a kevermesi kövön. Így azt egyfajta világkép leképződésének is fel lehet fogni, azaz a szimbólumok nyelvén megrajzolt térképnek láthatjuk az ábrázolást. Ezt a véleményt akkor is fenntarthatjuk, ha későbbiek folyamán az lesz a véleményünk, hogy maga a kő egy modern faragvány volna, mert az bizonyos, hogy a mintául szolgáló darab vagy darabok autentikusnak tekinthetők” – tette hozzá Csornay Boldizsár.

A megalitot jelenleg a NÖK szakemberei vizsgálják: 3D-ben beszkennelték, illetve eszköznyomokat, esetleges pigmentmaradványokat keresnek rajta. A megtalálási helyet is bejárták, ám nem bukkantak a kőhöz tartozó más leletekre. Talán további műszeres vizsgálatokkal fel lehetne deríteni a kő eredeti környezetét. A megalitot a későbbiekben vélhetően a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatják majd az érdeklődők, de az is felvetődött, hogy a NÖK saját látványraktárt hozna létre a különlegesebb leletei bemutatására, amelyben szintén helyet kaphatna.”

Forrás: műemlékvédelem.hu (http://www.muemlekem.hu/magazin/megalit_rejtelyes_veset_nok_csornay_boldizsar)

Fotók forrása: műemlékvédelem.hu