Múzeum a padláson
Az orosházi Bors Imre évtizedek óta gyűjti a régi tárgyakat. Mivel gyűjteménye kezdte kitúrni a házából, gondolt egy nagyot és felvitte a padlásra. No nem azért, hogy megszabaduljon kincseitől: múzeumot rendezett be belőlük, a Padlásmúzeumot.
Orosházán, a Retek utcában már messziről hirdeti a kovácsoltvas tábla, hol található a Padlásmúzeum. Már a ház udvara is olyan, mint egy múzeum: ott állította ki Bors Imre a kútjait, a gémestől a norton fejes, húzós kutakig. Az udvart egy barátságos eb, Gombi őrzi.
– Jöjjön nyugodtan, nem kell félni, egy 90 éves néni jött fel elsőként a padlásfeljárón – bátorított a magánmúzeum gazdája. A padlásig kissé meredek grádics vezet, majd egy függőhíd. Meg kell „dolgoznia” annak, aki kíváncsi, mit is rejt a Palásmúzeum.
– 1980 óta lakom ebben a házban. Azóta gyűjtögetek, semmit sem dobok ki. Hiszem, hogy minden tárgyat okkal készítettek, csak ezt az emberek egy része nem értékeli. Mivel én a szüleimtől, nagyszüleimtől nem örököltem semmilyen régi tárgyat, másként tettem szert rájuk. Nem szégyellem, még olyan is előfordult, hogy egyiket, másikat a kukából szedtem ki. Más kidobta, én megmentettem. Régebben a lomtalanításkor is sok mindent lehetett találni az utcán. Ma már egyre kevesebbet – sorolta a 64 éves férfi.
Bors Imre 2000-ben már alig fért a gyűjteménye darabjaitól. Megunta, hogy hol ide, hol oda pakolgatja a tárgyakat. Úgy döntött, a kincsek nagy részét felviszi az addig kihasználatlan padlására.
– Kitakarítottam a padlást, majd szépen berendeztem. Nézze – mutatott a padlás legtávolabbi sarkába – ott a konyha, mindenféle használati tárgyakkal. Mellette egy szobát rendeztem be. Itt a spájz.
S ki hinné, hogy ekkora területre befér jó néhány iparos szakma is az összes szerszámával. Aki benéz a Padlásmúzeumba, láthat egy mini borászatot, a disznóvágások kellékeit, szabóműhelyt, fodrászatot: régi fodrászszékkel, búrával, tükrökkel.
– Ez itt a legújabb szerzeményem, egy suszter-varrógép. Még nem volt időm megjavítani, de hamarosan működni fog. Egyébként itt mindent megtalálni, ami ehhez a szakmához kell. Ha jönne egy cipész, leülhetne a háromlábú suszterszékre és már kezdhetne is dolgozni.
Katonarelikviák is találhatóak a padláson az I. világháborútól napjainkig. Egy bábut teljes menetfelszerelésbe öltöztetett Bors Imre. A gerendákon pedig fogasok, karnisok láthatók – persze minden a múltból.
A tárgyaknak megvan a maguk története. A padlásmúzeum látogatói ezt is megismerhetik. Bors Imre nemcsak gyűjteni szeret, hanem beszélni is a számára kedves tárgyakról. A konyhai komódot például egy idős nénitől kapta, akinek a tyúkjai, galambjai használták az öreg bútordarabot pihenőhelynek. Bors Imre az egyik fiók alján megtalálta a szekrény szállítólevelét. Mint kiderült, a húszas években került Nagyváradról Orosházára a konyhabútor. Az első gazdája egy zsidó család volt, akiket a háború alatt hurcoltak el a városból.
– Katalógusba szedtem a tárgyaim, hogyha egyszer én már nem leszek, legyen rendben minden. Ez alapján mintegy 1800 darabja van a gyűjteményemnek. Minden természetesen nem fért be ide a padlásra. Jöjjön, megmutatom a többit is!
A padlásról a hátsóudvarba mentünk. Talán a kisajtó nyikorgását halotta meg Rudi, aki hirtelen előttünk termett. Rudolf egy fehér ló. Ő húzza a Padlásmúzeum kocsiját, amivel Bors Imre a város nagyobb rendezvényein sétakocsikázni viszi a gyerekeket és felnőtteket. „Munkaidőn” túl Rudi szabadon birtokolja a hátsó udvart.
– Vigyázzon, meg ne csípje! Nem azért mert vad, hanem szeretetből, de azért az is tud fájni – figyelmeztetett a férfi. Rudi a saját kis birtokán mindenhová elkísért bennünket.
Bors Imre több szérűt is épített a gyűjteménye nagyobb darabjainak. Az egyikben lóvontatású mezőgazdasági gépek találhatók. A legrégebbi egy 150 éves eke. Persze, ahhoz, hogy kiállíthatóak legyenek a gépek, a férfinak sokat kellett rajtuk dolgozni. Volt, hogy régi képek alapján készítette el a hiányzó alkatrészeket.
Egy másik fedett helyen darálók, morzsolók láthatók. A kiállítás utolsó állomása pedig a kocsimúzeumnak berendezett helyiség, ahol a négyökrös szekértől a lovas halottas kocsiig ugyancsak sok mindenre rácsodálkozhat a látogató.
A Padlásmúzeumnak már voltak vendégei Pest megyéből is. A Gyopárosfürdőre látogatók is szívesen keresik fel a nem mindennapi gyűjteményt. Volt, hogy egy egész osztály is kirándult a Retek utcai kiállítóhelyre. A gyerekeket a múzeum gazdája munkára is fogta: készítettek együtt vályogot, kukoricaszárból nyenyerehegedűt, csuhébabákat.
– A gyerekek örültek, hogy láttak olyan tárgyakat, amiket már a nagyszüleik sem őriznek. Én pedig annak örültem, hogy a gyűjteményem révén sok ismerettel is gazdagodtak a diákok. Már ezért is megérte összegyűjteni a régi tárgyakat – summázta a gyűjtő a Délmagyarország Békés megyei kiadásának adott interjúban.
Fotó: Kovács Erika
Român
Hírügynökség csak tagoknak!
Balla Géza pincészete
Trinom Nyomda Arad
