Közfoglalkoztatottak iskolapadban

Szerző by Admin in Aktuális, Hírek, Önkormányzat | Nincs hozzászólás

2013 decemberétől 2014. március végéig településünkön is sor került a közfoglalkoztatásban részt vevők képzésére. Közülük 20-an általános (nem szakirányú) jellegű foglalkozáson vettek részt a művelődési házban. Az oktatás szervezője, lebonyolítója a Türr István Képző és Kutató Intézet, amellyel így a helyi Balsaráti Vitus János Ált. Iskola 8 pedagógusa került munkakapcsolatba. Ennyien tudták ugyanis vállalni, hogy az iskolai elfoglaltságuk mellett végzik az oktatást az adott időszakban.

A képzés tematikáját ún. modulokban határozták meg, mégpedig az alábbiak szerint:

 

Ráhangoló, motiváló tréning: 42 ó.

Alapozó- megújító fejlesztés: 150 ó.

Tanulási készségek fejlesztése: 90 ó.

Életviteli kompetencia fejlesztése: 108 ó.

Mentálhigiénés fejlesztés: 48 ó.

 

A csoport összetétele meglehetősen heterogénnek bizonyult. Életkor szerinti megoszlásban a 20 egynéhány évestől a majdnem nyugdíjas korúig, iskolázottság szerint a 8 osztályt végzettől a szakmunkáson át az érettségizettig találkozhattunk résztvevővel, nőkkel és férfiakkal vegyesen.

Az oktatást végző pedagógusoknak természetesen újszerű és szokatlan volt, hogy hirtelenjében úgymond „belecsöppentek” a felnőttoktatás világába. Ugyanakkor a program résztvevőiben legalább ennyire furcsa érzést keltett az újbóli, szervezett formában történő tanulás, jó néhányuknak bizony 30 – 40 év után. Mi tagadás, voltak is egypáran, akik az oktatással járó kötelezettségeket nehezen vagy egyáltalán nem viselték el, ezért az utolsó képzési szakaszban néhányukat kizárták a további tanulásból. Viszont a jelentős többség egyre inkább elfogadta ezt a helyzetet, a kezdeti feszültebb hangulat oldottabbá vált. Ők kellő motivációval rendelkeztek, egymásnak szívesen segítettek, s így sikerült felfrissíteniük a régen megszerzett tudást, ismereteket.

Nézzük, milyennek ítélték meg a képzést maguk az érintettek:

„Alapjában jó volt ez a tanfolyam, csak ki kellett volna előtte szűrni, kik azok, akiknek valóban szükségük volt erre.” Egy másik vélemény: „Nem ártott ez senkinek, de úgy vélem, a szervezésben voltak hiányosságok, így pl. a tankönyvek, eszközök terén.”

Az oktatást végző pedagógus kollégáknak is talán ez utóbbi okozta a legtöbb nehézséget, ugyanis a tanári segédanyagként kapott feladatgyűjteményhez további kiegészítő feladatokat kellett keresni ahhoz, hogy az órákon folyamatos, ám mégsem nagyon megterhelő és fárasztó, jó hangulatú tevékenység folyjon. S mivel a tanító pedagógusok munkája egymáséra épült, bizony nem volt egyszerű azt összehangolni, s ezzel a folytonosságot az adott modulban biztosítani.

A későbbiekben – amennyiben folytatódna ez a képzési forma – valószínűleg az illetékes szervezők is több tapasztalattal fölvértezve kezdik majd el a munkát, megkönnyítve ezzel mind az oktatók, mind a résztvevők számára a minél eredményesebb helytállást – írta a Dombegyházi Hírek.

Fotó: Dombegyház Nagyközség Önkormányzata