Hogyan éljünk boldogan nyugdíjaskorban?

Szerző by Szerkesztő 3 in Aktuális, Hírek | Nincs hozzászólás

Erre adott választ egy orosházi nyugdíjas szerdán délután Pusztaföldváron egy kerekasztal beszélgetés keretében. Sonkolyos Márta úgy véli, a nyugdíjjal kapott idő ajándék, megnyílt előtte a világ.

”Mikor nyugdíjba mentem, kinyílt számomra a világ” – Szilasi-Horváth Tiborné Sonkolyos Mártának ez a mondata adta az ötletét annak a kerekasztal beszélgetésnek, melyet szerda délután rendeztek a pusztaföldvári Tamkó Sirató Károly Községi Könyvtárban „Nyugdíjon innen – nyugdíjon túl” címmel. A beszélgetés vezetésére az ötletadót kérték fel, aki örömmel elfogadta a meghívást.

A nyugdíjazás eseménye fordulópont jellegű változás az ember életében, többeket próbára is tehet. A nyugdíjba vonulás azok közé a nagy életesemények közé tartozik, amelyek előre jelzik az időskor kezdetét, viszont az egyénen múlik, ezt hogyan éli meg. Ahhoz, hogy boldog életünk legyen 60 év felett is, el kell köszönnünk attól, ami volt, így üdvözölhetjük azt, ami lesz – hangozott el a szerdai esemény előadójától, aki mély gondolatokat ébresztett a húszfős hallgatóságban.

– Két és fél éve vagyok nyugdíjas, azóta egy percet sem unatkoztam, hiszen olyan dolgokra van időm, amikre korábban nem volt a munkahelyem mellett. Aktív nagymama vagyok, gondozom a kerti virágaimat, sőt, közben a madarak csicsergését is meghallom éppúgy, mint ahogyan meglátom a harmatcseppeket is a fák levelein, erre korábban nem igen volt példa. Az élet apró örömökből áll, csak meg kell látni a pozitív dolgokat. Elfogadom, és szeretem önmagamat hatvan év felett is, persze kicsit nyikorognak a fogaskerekek, vastagabb lett a derekam, és nehezebb szemceruzával kihúzni a szememet a szemüveg miatt, de ettől még jól érzem magam – mondta Sonkolyos Márta.

Megkérdeztük az orosházi nyugdíjast, milyen tanácsokat adna a jelenleg nyugdíj előtt állóknak, és a már nyugdíjas éveiket töltőknek. Szilasi-Horváth Tiborné azt vallja, általános tanács nincs, mindenkinek magának kell megtalálni a kapaszkodót, ami túllendíti a mélyponton. El kell fogadni, hogy megöregszünk, de ezt semmiképp sem szabad negatívan megélni, hiszen a sorstól ilyen módon kapott szabadidő ajándék, már nincs kötöttségünk a családon kívül. Nem szabad besüppedni a szürke hétköznapokba, tudni kell örülni a félig töltött pohárnak is, és nem azon keseregni, miért csak annyi víz van benne. A nyugdíj nem egyelő a halálra történő felkészüléssel, hiszen ez az időszak folytatása az aktív létnek. Sonkolyos Márta már rátalált a titokra, olvasással, tárlatlátogatással, és mozgással tölti életét, valamint képeket fest, melyekből többször nyílt már kiállítás is.

Kiss Anna