Elfeledett karácsonyi magyar népszokások

Szerző by Szerkesztő 03 in Aktuális, Hírek | Nincs hozzászólás

Kántálás, Mendikálás, Regölés. A legtöbb ünnephez kapcsolódó szokás mára feledésbe merült, pedig régen elképzelhetetlen lett volna ezek nélkül a karácsony. Mos felelevenítjük, mikor tartották és mikből is álltak ezek az egykori magyar karácsonyi népszokások.

Hitetlen Tamás napja

A disznóölésre legalkalmasabb nap december 21. A néphit szerint az ekkor levágott állat szalonnája nem avasodik meg, s a Tamás-napi háj a későbbiekben gyógyításra is alkalmas. Ezen a napon álmunk felfedheti jövendőbelink kilétét, illetve a karácsonyi ételeket is Tamás napján szokás megszenteltetni.

Ostyahordás

Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Betlehemezés

A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik. Több szereplős paraszti  pásztorjáték. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járják a házakat, hogy szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítsék fel Jézus születésének eseményeit. Ezt követően ajándékaikat, jókívánságaikat átadva elfogadják a háziak megvendégelését. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül.

Kántálás

Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is. Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

Mendikálás

Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni, kisebb-nagyobb csoportokba verődve kéredzkedtek be a házakhoz, és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Pásztorjárás

Szenteste délelőttjén pásztornak öltözött emberek kopogtattak a falusi házak ajtaján. Hátukon kifordított bunda, vállukon tarisznya, kezükben pásztorbot, hónuk alatt vesszőköteg, kezeikben kolomp vagy ostor volt. A zajkeltés ez esetben nem a szellemek elűzését szolgálta, de úgy tartották, hogy a lárma javítja a jószágok termékenységét, és bő szaporulatot hoz. A vendéglátó házak gazdasszonyai köténybe csavart kézzel vettek ki néhány vesszőt a pásztorok hozta kötegből, majd megvesszőzték azokkal az állataikat, s a vesszőket Vízkeresztig a szoba sarkába tették. A pásztorok bort és pénzt kaptak látogatásukért.

Regölés

István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. A regősök különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy a bor ne romoljon meg.

Aprószentek napja (december 28.)

A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.

Csomós Éva

Fotó: pixabay.com

Share on Facebook