A karácsonyfa állítás hagyománya

Szerző by Szerkesztő 03 in Aktuális, Hírek | Nincs hozzászólás

Honnan ered a karácsonyfa állításának hagyománya? Mióta él ez a szokás és vajon miért épp a fenyőfának jutott ez a kitüntetett szerepkör? Körbejártuk a témát.

Manapság a fenyőfa díszítésének szokása nélkül szinte elképzelhetetlen lenne az ünnep, pedig ez a szép és látványos szokás egyáltalán nem olyan régi, mint ahogy azt talán elsőre gondolnánk. Fát, termőágat már évszázadokkal ezelőtt is vittek be karácsony napján az emberek a szobákba, amit az évről-évre megújuló természet mágikus jelképének tartottak. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a díszített fenyő elődjének, a fadíszítés szokása pedig a germán területekről kerül hozzánk.

A német néphiedelem szerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek szabadon csatangolnak a világban, előlük pedig csak az élet örökzöldje, a fa nyújthat védelmet. Mivel a fa alá húzódni kellemesebb volt a szoba melegében, mint kint a hidegben, célszerűbbnek látták a fát a szobába vinni. Az első, erre vonatkozó feljegyzés 1605-ből származik, az azt készítő strasbourgi polgár arról számol be, hogy városában elterjedt a fenyőfa-állítás, amit gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítettek fel.

Pedig a karácsonyfa kifejezés akkoriban többnyire a karácsonyi adóként beszolgáltatott tűzifát jelentette. A német “Weihnachtsbaum” szó tükörfordításaként megjelenő karácsonyfa szokása a Rajna felső szakasza vidékéről ered, Berlinből Bécsbe kerülve jutott el hozzánk, azt pedig hogy nálunk is meghonosodott, az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréznek köszönhetjük. A martonvásári grófnő 1824-ben állított karácsonyfát, ami később a módosabb polgároknál is elterjedt. Érdekesség, hogy 1860 karácsonyakor, amikor Erzsébet királyné Madeira szigetén lévő gyógykezelését töltötte, Ferenc József oda is küldött neki egy feldíszített fenyőfát. Angliába pedig a német Albert szász-coburg-gothai herceg, Viktória királynő férje vitte el az első karácsonyfát, de a karácsonyfa-állítás ott nem honosodott meg. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, kivándorlók révén pedig a tengerentúli területekre is eljutott.

Az alsóbb népréteg csak 1945 után állított rendszeresen karácsonyfát. Kezdetben alma, dió, házilag készített sütemények, szárított gyümölcsök és mézeskalács volt a fenyőfák dísze, a házi ínyencségeket idővel egyre inkább felváltották a szaloncukrok, üveggömbök, girlandok, majd a karácsonyfaégők.

Miért éppen fenyő?

Ennek legendája számos változatban él, Jézustól egészen egy német suszter történetéig. A Jézussal kapcsolatos változat a következő: amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elől kellett bujdosnia. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ami odaszólt neki: állj odébb, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak! A többi fa is hasonlóképp utasította el. Az ellenségek azonban egyre közelebb értek, Jézust egy fenyő ágai rejtették el, akinek így sikerült megmenekülnie. Jézus meg is áldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát. A legendák szerint így vált a fenyőfa a karácsony egyik jelképévé.

Csomós Éva

Fotó: pixabay.com