Hack János születése óta látásproblémákkal küszködött, majd fiatal felnőttként vesztette el a szeme világát.

János egy közösségi oldalon kért segítséget tavaly ősszel, hogy albérletében fürdőszobát alakítson ki. A vizet a gáztűzhelyen melegítette, amit vakon veszélyes mutatvány volt a lavórhoz cipelni.

–          A közösségi oldal látogatottsága szerint több százezren olvasták el a levelem, nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján. Sokan eljöttek, hogy meglátogassanak. Volt, aki bevallotta, a saját szemével szeretett volna meggyőződni arról, hogy tényleg rászorulok-e a segítségre. Jöttek Békés megye több településéről, de Budapestről, Debrecenből és Egerből is. Többekkel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot. Sok mindent felajánlottak: kádat, csempét, csaptelepeket, kézmosót, WC kagylót, építőanyagot, mosogatógépet, bútort, bojlert, kisebb-nagyobb pénzösszegeket, kutyatápot, kutyajátékokat és ruhákat. Ezek egy része nem érkezett meg, mert a felajánlók messzire laktak és nem tudták ideszállítani – mondta János.

Busa Péter orosházi vállalkozónak a felesége hívta fel a figyelmét, hogy egy orosházi vak fiatalembernek segítségre van szüksége.

–          Felkerestük Jánost. Ígéretet tettem neki, hogy segítek, amiben kell. Néhány nap múlva kiderült, nagyon nagy a baj, amiről János nem tudhatott, hiszen nem lát. Az épület egyik fala kidőlt, a ház életveszélyessé vált – sorolta a vállalkozó.

A katasztrófavédelem tavaly, október végén, azonnali hatállyal elrendelte a fiatalember kiköltöztetését, János és kutyája a nővérszállón kapott átmeneti időre elhelyezést egy 25 négyzetméteres garzonban. Busa Péter vállalkozó, valamint a Rotary Klub pedig a város vezetéséhez fordultak, hogy János a belvárosban kaphasson egy kertes önkormányzati ingatlant. Végül találtak egy üres, egyszobás lakást, egy belvárosi társasházban. Az önkormányzat a lakhatásra pályázatot írt ki, amiben a feltétel az volt, hogy 1 millió forintot kell a lakrész felújítására költeni.

–          Mivel Busa Péter és a Rotary Klub is támogatásukról biztosítottak, így segítségükkel beadtam a pályázatot, amit február végén bíráltak el. Megkaptam a lakást. Amikor beléptem, én csak azt éreztem, nagyon dohos a levegő, a falak pedig érdesek. A támogatóim, segítőim révén pedig megtudtam, hogy nagyon sok mindent kell kijavítani – mondta János.

A régi építésű ház belmagassága nagy, ezért szigetelt álmennyezetre volt szükség. A nyílászárókat is fel kellett újítani, akárcsak a padozatot. A fürdőszobát újra kellett építeni, hogy használható legyen.

–          Gyakran jöttünk a munkálatok ideje alatt ide Tüttővel. Volt, hogy még vasárnap is dolgoztak az emberek. Ahogy a végéhez közeledett a munka, már csak tisztaság-illatot lehetett érezni. Öröm volt az ajtófélfát megérinteni, olyan sima volt – sorolta a vak fiatalember.

–          A felújítás összesen 1,7 millió forintba került. Sajnos, többen, akik ígérték, hogy beszállnak a felújításba, pénzzel, vagy kétkezi munkával, szépen, csendben kihátráltak. A helyi Rotary klub 300 ezer forinttal járult hozzá a felújításhoz, az én cégem, a Pet-Bau Kft. 650 ezer forinttal. Megkerestem 10 vállalkozót, mindegyikük a segítségünkre sietett. Így sikerült Jánosnak egy olyan otthont teremteni, ahol kényelmesen elférnek a vakvezető kutyájával – nyilatkozta a vállalkozó.

–          Most már átköltöztünk a nővérszállóról, ahol nagyon kedvesek voltak velünk. Kicsit féltem ugyan, hogy a nagyon kisméretű hely megviseli Tüttőt, de ő nagyon jól alkalmazkodik mindenhez. Itt, az új otthonunkban azonban a szokottnál is virgoncabb lett, élvezi a nagyobb tereket. Én most még tanulom a tájékozódást, hogy mi merre, hány méter, de napokon belül belejövök a közlekedésbe. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, hogy legyen egy szép otthonunk, s köszönök mindent, amivel könnyebbé, szebbé tették az életünket – mondta Hack János – írta a Délmagyarország Békés megyei kiadása.

Fotó: Kovács Erika

–          Ha elnyerem a lakás bérleti jogát, a Pet-Bau Kft. és a helyi Rotary klub támogatásával, illetve közreműködésével felújításra kerül az ingatlan. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a város, illetve a támogatóim segítségét is. A holmijaimmal viszont gondok vannak. A városüzemeltetés a Zsinór utcából egy telephelyre szállította a bútoraimat, ruháimat, egy fedett színbe. A köd, a pára már „megkezdte” a bútorokat, amiket egyébként most ősszel, felajánlásból kaptam. A ruháim egy részét ki kellett dobni, mert penészesek lettek. A városgazdálkodás munkatársai átpakolták ugyan a holmijaim a szín egy védettebb sarkába, de ez sem a jó megoldás. Ezért kérem, hogy akinek van egy üres garázsa, tegye lehetővé, hogy odavigyük a bútoraim, amíg beköltözhetek az önkormányzati lakásba – kérte János.

Fotó forrása: Hack János

Jánosért nemcsak olvasóink aggódnak, hanem ikertestvére is. Miklós egyik cikkünkhöz írt kommentjében megköszönte, hogy sokan álltak testvére mellé. János a hétvégét testvérével töltötte Dunabogdányban.

–          Ikertestvérek vagyunk, de nem együtt nevelkedtünk. Jánost, valószínűleg azért, mert kiderült, hogy baj van a szemével, szüleink intézetbe adták. Erről soha nem beszélt senki otthon. Én a családunkban nevelkedtem. Nagyon hiányzott János. Köztünk, mivel ikrek vagyunk, erősebb a kötelék az átlagos testvéri szeretetnél. Csak ritkán találkoztunk, amikor láthatáson volt. Ettől függetlenül nagyon szerettük egymást. Ma már én sem tartom édesanyánkkal a kapcsolatot, ennek súlyos okai vannak – mesélte a Dunabogdányban élő férfi. Miklós négy gyermekes családapa. Két felnőtt és két kiskorú gyermeke van.

–          Felnőtt korunkban az ország távoli pontjára vitt bennünket, volt egy 4-5 év, amikor semmit nem tudtunk egymásról. Mindenki élte a maga életét. Aztán egy közösségi oldal révén ismét megtaláltuk egymást, mindkettőnk legnagyobb örömére. A nyáron családommal egy hetet töltöttünk együtt Orosházán. Feledhetetlen napok voltak. Most, amikor kiderült, milyen nagy a baj János házával, nagyon féltettem a testvéremet, hogy mi lesz vele. Sajnos én sem vagyok jómódú, csak azzal tudom segíteni, hogy vendégül látom, illetve, ha kell, a kétkezi munkámmal. Ezért is hatott meg annyira, hogy milyen jó emberek is vannak közöttünk, akik nem hagyják cserben a bajba jutottat. Ezúton is köszönöm! Én ezt már a magam bőrén is megtapasztaltam az árvíz idején, de ez most más, itt a testvéremről van szó. Köszönöm mindenkinek, aki segített, illetve segít Jánosnak – mondta Hack Miklós.

Fotó: a Hack család felvétele

A vak fiatalember levelét a Szeretlek Dél-Békés oldal osztotta meg. Hack János fürdőszoba kialakításához kért támogatást.

A levelet több mint 450 ezren olvasták el. Az ország számos pontjáról ajánlottak Jánosnak segítséget, amik egy része a nagy távolság, a szállítási nehézségek miatt csupán felajánlás maradt. Ám, mint arról ugyancsak beszámoltunk, sok adomány célba ért (http://likefestoon.com/a-fiatal-vak-ferfi-nem-maradt-magara-a-bajban/).

Az orosházi Pet-Bau Kft.  felajánlotta, hogy nemcsak a fürdőszobát készíti el, hanem a teljes házat felújítja. Az ügy mellé állt a Rotary Klub is. A felújításhoz a ház tulajdonosának beleegyezését is kérték. Mint arról beszámoltunk, Jánosnak ugyanis a bankok nem adtak kölcsönt, hogy válása után házat vásároljon. Ismerősei egy budapesti egyesületet ajánlottak a figyelmébe, amely végül megvette az orosházi ingatlant. Jánosnak havi 9000 Ft albérleti díjat kellett fizetnie, emellett lakástakarék számlát is nyittattak vele, amit a lejárat után az egyesület kapott volna meg. A vak férfinak azt mondták, az albérleti díjjal és a lakástakarék összegével kiegyenlíti a ház vételárát, s akkor a tulajdonába kerül az ingatlan.

–           Biztos voltam benne, hogy így lesz, hiszen közjegyző előtt írtuk alá a szerződést – mondta a férfi hírportálunknak.

Most azonban kiderült, a szerződés alapján János egyszerű albérlőként van csupán bejelentve, egyéb jogosultsága nincs. Az egyesület az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény életbe lépése előtt egyházként, egyes vélekedések szerint szektaként működött. Mostanra János rájött, vakságát kihasználva, nagy valószínűség szerint csúnyán átverték.

Busa Péter, a Pet-Bau kft. tulajdonosa, aki tagja a Rotary Klubnak is, pénteken délelőtt megkeresésünkre elmondta, az egyértelművé vált tulajdonviszonyok alapján nincs értelme több millió forintot fordítani a ház felújítására, amely koránt sem biztos, hogy végül János tulajdonába kerülne. Időközben az is kiderült, hogy a ház sokkal rosszabb állapotban van, mint ahogy gondolták.

–          Jánost nem hagyjuk magára. A Rotary Klub írásban fordult a város polgármesteréhez. Kértük, hogy akár egy komfort nélküli ingatlant biztosítsanak a fiatalembernek, amit mi összkomfortossá teszünk, felújítunk – mondta a cégvezető, hozzátéve, gyors megoldás szükséges, mivel az esős napok miatt újabb beázások történtek a házban, s az egyik közfal kidőlt. Erről mi is meggyőződtünk, hiszen Busa Pétertől egyenesen Hack Jánoshoz mentünk. A férfi nagyon el volt keseredve.

–          Borzasztó volt hallani azt a robajt. Mivel nem látok, nem is tudtam, mi történt, később derült ki, hogy az egyik közfal omlott le. Azóta jobban fülelek, s hallom, hogy recseg a ház – mondta. Mostmár a konyhában is hull a mennyezetről a vakolat, a szobában pedig úgy tűnt, az eddigieknél is jobban meghajlott a nagygerenda. Mindezeket János nem láthatta, s így azt sem tudta volna, hogy merre meneküljön, ha összeomlik a ház.

Nem sokkal a vak fiatalembernél tett látogatásunk után Busa Péter értesítette a katasztrófavédelmiseket a ház állapotában történt változásokról. A hatóság azonnal szemlét tett a házban. Megállapítást nyert, hogy az ingatlan életveszélyes. A 40 éves vak férfinak ki kell költöznie. A döntés után azonnal cselekedtek a hatóságok. Az önkormányzat ideiglenes elhelyezést nyújt Jánosnak és kutyájának a nővérszállón. A katasztrófavédelem értesítette a szolgáltatókat, akik a déli órákban kikötötték a gázt, a villanyt és a vizet. A városüzemeltetési zrt. és a Pet-Bau Kft., valamint magánszemélyek pedig hozzáláttak János ingóságainak csomagolásához, elszállításához. A bútorokat, egyéb berendezési és használati tárgyakat, az adományba kapott építőanyagokat és minden mást biztonságos helyre szállítanak, ahol addig tárolják, amíg a vak férfi sorsa nem rendeződik, s ebben, úgy hallottuk, a már említett cégen és civil szervezeten kívül az önkormányzat is segít.

Fotók: Kovács Erika

Mint megírtuk, a 40 éves férfi születésekor oxigénhiányos állapotba került, aminek következtében látóideg sorvadás alakult ki nála. Tudta, hogy meg fog vakulni, csak az volt a kérdéses, hogy ez mikor következik be. Tizenöt éve szinte egyik pillanatról a másikra vesztette el a maradék látását. (Előzmények: http://likefestoon.com/az-oroshazi-vak-fiatalember-nem-marad-egyedul-a-bajban/)

A fiatalember egy kis orosházi parasztházban él. Azért fordult a nyilvánossághoz, hogy segítséget kérjen fürdőszobája kialakításához.

–          Az elmúlt két hétben nagyon sokan kerestek telefonon, e-mailben, amit a kölcsönbe kapott laptopom programja be tud olvasni nekem, sajnos a facebook üzeneteket nem, így azokra nem is tudtam válaszolni. Sokan személyesen is eljöttek – mondta Hack János, aki éppen érkezésünkkor kísért ki egy békéscsabai házaspárt, akik szintén a közösségi oldal révén értesültek János sorsáról.

A Szeretlek Dél-Békés oldalon az olvasók rengeteg felajánlást tettek János javára az ország számos pontjáról. Most vannak, akik megpróbálják a szállítást is megszervezni, ami nem könnyű feladat. A legtöbb segítség, érthetően, Orosházáról érkezett.

–          Angliából, Olaszországból, Németországból és Svájcból is kerestek. Már van villanybojlerem, vízmelegítőm. Kaptam kádat, mosdókagylót, volt, aki pucolt téglát hozott, más cementet. Egy család használt, de a látók elmondása szerint nagyon szép szekrénysort hozott, lecserélték a régi bútoraimat. Kaptam porszívót is, tartós élelmiszereket. Tüttőnek, a kutyámnak hoztak fekhelyet, játékokat és kutyakaját is.  Több magánszemély utalt pénzt a számlámra. Egy orosházi nagy cég dolgozói egy teherautónyi régi raklappal leptek meg, amit a szintén helyi tűzoltók vágtak össze.  Egy orosházi cégvezető is megkeresett. Felajánlotta, hogy megcsinálja a fürdőszobám. Amikor szétnézett, azt mondta, nagyobb bajok vannak, mint a fürdőszoba hiánya. Legnagyobb meglepetésemre úgy döntött, hogy nagyfelújítást végez a házon, mert több szempontból is balesetveszélyes, sőt! Sajnos időközben még jobban beázott a ház, a leendő fürdőszobában és a konyhában egy darabon leszakadt a plafon. A gangot pedig szétszedte a viharos szél. A vállalkozó úgy döntött, a fürdőszoba mellett megcsinálja a tetőt, a gangot, újravakolja a belső falakat, lebetonozza a szobát. Az egyik párt ifjúsági tagozata is segít majd a munkában. Korábban őket sem ismertem. Mások is ajánlották a kétkezi munkájukat.

János, miközben beszélt, küszködött a könnyeivel.

–          Szinte hihetetlen, ami az elmúlt hetekben történt velem. Alig találom a szavakat. Nem tudok elég hálás lenni. Ennyi jó még soha az életben nem történt velem. Megfordult velem a világ. Én csupán a fürdőszobám kialakításához kértem segítséget, s most szinte az egész házam fel lesz újítva! S mindez egy olyan széleskörű összefogás eredményeként, amit még mindig nem tudok felfogni. Köszönöm mindenkinek, aki eddig segített, aki felajánlotta a segítségét. Fantasztikus megtapasztalni a felém áradó szeretetet. Köszönöm!

János azt is elmondta, jelenleg a ház felújításához szükséges hatósági engedélyek beszerzése zajlik. Az orosházi cég utána kezdi meg a munkát. Jánosnak a felújítás idejére el kell költöznie otthonról, körülbelül 3-4 hónap időtartamra. Egyelőre még nem tudja, hol húzzák meg magukat arra az időre Tüttővel. Keresi a megoldást. Mint mondta, kicsit fél a költözéstől, mert újra kell majd tanulnia, hogy mi merre, hány méter. S ezt a mondást most szó szerint kell érteni, hiszen ő vak ember. De tudja, hogy ha ismét hazaköltözhet, az összefogásnak, s az orosházi cégnek köszönhetően, a mostaninál sokkal jobb körülmények között élhet majd hűséges vakvezető kutyájával.

Fotók: Kovács Erika

–          Már a születésem sem ment simán. Koraszülött voltam, kétszer kellett újraéleszteni. Oxigénhiányos állapotba kerültem, aminek következménye látóideg sorvadás lett. Úgy kétéves lehettem, amikor állami gondozásba kerültem, s ott nevelkedtem, szülővárosomban, Budapesten. A szüleim hébe-hóba meglátogattak, volt, hogy 1-2 napra kivittek. Apám meghalt, anyám él, hogy hol, azt nem tudom – mesélte gyermekkorát a 40 éves férfi, aki volt felesége révén került Orosházára.

–          1995-ben nősültem meg. Mivel az intézeten kívül csak néhány barát kötött a fővároshoz, így örömmel költöztem Orosházára. A kislányunk, Dóra már itt született, most 16 éves. Albérletből albérletbe költöztünk, míg végül sikerült egy kis házat vennünk Orosháza-Rákóczitelepen. Szinte újjá kellett építeni, sokat dolgoztam rajta és voltak, akik segítettek is. Akkoriban még láttam valamennyit, olvastam és bicikliztem is.

János elmondta, 15 évvel ezelőtt néhány perc alatt veszítette el a maradék látását. Rákóczitelepen felült a buszra és mire a jármű a mezőgazdasági szakközépiskoláig ért, elhomályosult előtte minden.

–          Szóltam a feleségemnek, hogy jöjjön értem, hiszen ott álltam a buszmegállóban és nem láttam semmit. Orvostól orvosig mentünk. Eleinte még visszatért valami a látásomból. Körvonalakat láttam, de aztán az is megszűnt. Ma már csak az erős fényt érzékelem, semmi mást. Tudtam, hogy ez egyszer bekövetkezik, de mégis sokként éltem meg a vakságot. Át kellett gondolni az életem, újra kellett tanulnom mindent. Hogyan közlekedjek, tájékozódjak, akárcsak otthon is…

János életébe jelentős könnyebbséget hozott Bors, a németjuhász vakvezető kutya. Ő lett a férfi szeme. Bors éveken át volt János hű társa, ma már „nyugdíjas”, 14 éves. Mivel fennállt a veszélye, hogy az új vakvezető kutyával féltékenyek lesznek egymásra, ezért Bors egy befogadó családhoz került Mezőtúrra, ahol János szinte minden hónapban meglátogatja.

–          Tavaly nyáron nyugdíjazták Borsot. Akkor átmenetileg kutya nélkül maradtam. Erre az időszakra esett a válásom is. Tizenhat év együttélés után fejeződött be a kapcsolatunk, s én megpróbáltam a semmiből új életet teremteni magamnak. Eleinte az albérlők házában laktam egy emeleti szobában, 17 négyzetméteren. Ide jött az új kutyán, Tüttő is. A helyzetünkön változtatni kellett, ezért megoldást kerestem. Így bukkantam erre a kis házra. Ám a bankok nem adtak kölcsönt, mert alacsony volt az ingatlan fedezeti értéke. Egy budapesti alapítvány azonban a segítségemre sietett. Megvették a házat, én közel 9000 forint albérleti díjat fizetek havonta és lakás-előtakarékossági  számlán gyűjtöm a pénzt. Ha az letelik, az alapítvány átíratja a házat a nevemre. Egyébként februárban költöztünk be Tüttővel.

János körbevezetett a házban. A kis parasztház nyitott tornácát befóliázták. Látszik, a gazda már készül a télre. A tornácról a konyhába nyílik az ajtó. A mosogató már bent áll a helyén, a csapból víz is folyik, igaz, egyelőre még csak hideg. A házban, amikor a férfi beköltözött, csak az áram és a gáz volt bevezetve, a vizet a ház előtti közkifolyóból hordta be János. Azóta személyi kölcsönből bevezettette a vizet. A földmunkákat saját kezűleg végezte. A konyhából az utca felé a szoba nyílik, jobbra pedig a fürdőszoba helye. A férfi a WC-t megcsináltatta, a villanybojler csatlakoztatásához a konnektor is elkészült. Egy kézmosó és egy zuhanykabin férne el a csöppnyi helyiségben. Két ajtót is be kellene építeni, azok már a tornácon várakoznak a dolgos kezekre. A tetőn a cserepeket is meg kellene igazítani, ahhoz a munkához is látó szemekre van szükség. Nyáron, a nagy esőzések idején beázott a ház. János a biztosítótól kapott kártérítést, de felhasználni már nem tudta. Körülbelül egy hónapja rokkantsági felülvizsgálatra kellett mennie Békéscsabára, holott az állapota, a vakság, végleges. Ezt akkor ismét megállapították. Ám  amíg odavolt, betörtek az otthonába. A tettesek mindent felforgattak. Elvitték a kártérítésre kapott pénzt és a laptopot is, ami speciális, vakok számára kidolgozott programmal működött. Most egy kölcsön laptopja van a férfinak. Ez volt az utolsó csepp, ami arra ösztönözte, forduljon a nyilvánossághoz.

–          Szeretném leszögezni, hogy nem koldulok. Viszonylag mindent beszereztem, amit tudtam. Berendeztem az otthonomat. A mosógéptől az ágyig szinte mindent a Vaterán vettem meg, így olcsón jutottam a berendezési tárgyakhoz. De innen már egyedül nem megy. De a fürdőszoba kialakítását, illetve a tető megjavítását nem tudom megoldani sehogy.  Így vakon nem igazán jó melegíteni a vizet a gáztűzhelyen, s odavinni például a mosogatóhoz. Már sokszor megégettem magam.

Amióta a kérése a facebookon megjelent, sokan felhívták az ország számos, különböző pontjáról. Voltak, akik kisebb összegű pénzt ajánlottak fel számára, mások építőanyagot – de egyelőre még kétséges a szállítás. János minden felajánlásért hálás. Mint mondta, meghatja, hogy ilyen sok jó ember akad, aki valamilyen módon segíteni szeretne rajta.

Fotók: Kovács Erika

“Hack János vagyok, Orosházán élek, Békés megyében.
Én egy vak fiatalember vagyok és ketten lakunk a vakvezető kutyusommal egy kis parasztházban, ami jelenleg is felújítás alatt van, mert sajnos nem volt bent a víz az ingatlanban, de azt már megcsináltattam nagy nehezen.
Jelenleg ott tartok, hogy nincsen fürdőszobám, mert még nincsen kialakítva, de az anyag egy része már meg van, nagyon nagy szükség lenne nekem a fürdőszobára, mert így vakon nem igazán jó melegíteni a vizet kályhán vagy gáztűzhelyen.
Ha valakinek esetleg elfekvőben lenne a fürdőszoba kialakításához szükséges dolgai, akkor az nagyon jó lenne. Nagyon nagy hasznát venném.
Például, bontott kisméretű tisztított tégla, tusolóhoz csaptelep zuhanyrózsával együtt, és nagyon nagy szükségem lenne egy működő villanybojlerre, amit nem felújítani kell, hanem lehet használni vagy 50 literes vagy 80 literes, mert csak így tudnám a meleg vizet előállítani, illetve mosogató fölé tehető falra szerelhető vízmelegítő, hogy ne kelljen mindig vizet melegíteni a mosogatáshoz, hanem a meleg víz a csapból is folyjon.
Továbbá ha valahol még lenne homok vagy sóder, vagy cement, azt is köszönettel fogadnám.
Ha valahol esetleg lenne tüzelő anyag (akár csak nagyon kis tételben), akkor annak nagy hasznát tudnám venni, mert sajnos kályhával tüzelek. Van egy kandalló, és abban tudok majd a télen tüzelni, tehát tüzelőanyag is nagyon jól jönne.
Nagyon nehéz egyedül így vakon élni és mindent magamnak megoldani ezért fordultam a csoporthoz.
Bármilyen nemű segítséget elfogadok, akár élelmiszer vagy tulajdonképpen bárminek nagyon nagy hasznát tudnám venni.
Legfeljebb postaköltséget tudok állni.
Nagyon kérném a csoportot vagy azt, aki olvassa ezt a levelet, hogy ne a csoportba írjon mert nagyon nehezen tudom elolvasni hanem inkább magánban írjon a [email protected] email címre vagy keressen mobilon a 0670 60 22 520
Tudom, hogy sok mindent kérek, illetve sok mindenre lenne szükségem, de ha önök között/köztetek van olyan, akinek csak egy is van feleslegben a felsoroltak közül, akkor már az nagyon nagy segítség nekem.
Bárki felveheti velem a kapcsolatot, és akár eljöhet és megnézheti, hogy valós dolgokat állítok.
Várom segítő támogatásukat!
Köszönöm!
Tisztelettel: János.”

Kérjük Olvasóinkat, aki tud, segítsen Jánosnak.

Fotó: facebook