LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
Tanyán született és a világ minden kincséért sem adná fel ezt az életmódot a kardoskúti Dajkó János. Szerelmem a munka, életem a jószág – vallja a 75 éves férfi, akinek nap, mint nap meg kell harcolnia a természet erőivel, legyen az hó, vagy vihar, netán a róka. Persze sok mindent köszönhet is a természetnek, például a napfényt, amit összegyűjt, így adatik meg otthonában a villanyfény. Az idős férfi most napelemeket vásárolt a tanyafejlesztési program jóvoltából.
Kardoskúti ismerőseim óva intettek, hogy személyautóval keressem fel Dajkó Jánost, aki a köves úttól legalább 7-8 kilométerre lakik. A hólepte pusztaságban hamar elveszti tájékozódó képességét az idegen. Ezért inkább egy sokat bíró terepjáróba ültettek. A sofőr mellett két erős helybéli is elkísért: ha kienged a fagy és elakadunk a sárban, legyen segítség a kocsi megtolásához. Szerencsére a hideg tartotta magát.
A földeken nyulak, őzek futottak, a távolban pihenő darvak csapata feketéllett a hóban. Majd feltűnt a zúzmarás fák körülölelte tanya is, ahol Dajkó János él.
– A rokonaim, barátaim mindig ösztökélnek, hogy miért nem költözöm be a faluba. Persze nemcsak engem féltenek, hanem biztos az autójukat is, mert nem könnyű ide eljutni – mondta cinkosan kacsintva János bácsi, aki születésétől fogva tanyán él – írta a Délmagyarország.
– Önálló gazdálkodó vagyok, meg ami belefér. A birtokom már eladtam, csak másfél hektárt tartottam meg. Az állatlétszámot is lecsökkentettem 20 százalékra, merthogy öreglegény vagyok már. De a hangsúly a legényen van, nem az öregen! – sorolta nevetve. Majd arról is beszélt, hogy lopja meg a természet.
Bár élete során egy-két tolvaj is megfordult a tanyájában, de háborúban inkább a vadon élő állatokkal áll, s jelenleg azok állnak nyerésre. Tavaly például a szárnyasai kétharmadát elvitte a róka, a maradéknak meg a felét a héja. A tanyasi lét másik nehézsége a távolság.
– Jó időben biciklivel, vagy gyalog megyek ki Kakasszékig, mert az közelebb van, mint Kardoskút, és onnan busszal eljutok minden irányba. Amióta működik itt Kardoskúton a tanyagondnoki szolgálat, azóta könnyebb a dolgom. Bevisznek a faluba, hoznak azt, amire szükségem van, merthogy nem szívesen hagyom magára a tanyát egy-két órára sem – mondta a férfi, aki egyedül él, sohasem volt nős, gyermeke sincs.
A tanyán élőknek az „áramért” is meg kell dolgozniuk. János bácsi már évtizedekkel ezelőtt búcsút vett a petróleumlámpától.
– Jó negyven éve már volt tévém. Akkumulátorról működött. Ha lemerült az aksi, egy ismerős bevitte a faluba tölteni. Majd egy aggregátort is beszereztem. Jó húsz éve pedig vettem napelemeket. A gyártó 15 év garanciát adott rájuk. Nem is magától ment tönkre egy részük, hanem a nagy viharok törtek össze kettőt! A másik kettő még működőképes, de már öregek.
Dajkó János a tanyafejlesztési programból 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatást nyert, amiből két napelemet vásárolt. Most ezek biztosítják, ha szűkösen is a kenyérpirításhoz, világításhoz és tévézéshez az áramot. Mosáshoz azonban szükség van az aggregátorra is.
János bácsi most újabb terveket sző.
– Hetvenöt éves vagyok, gyermekem nincs. Még bírom a munkát, de ki tudja meddig. Ezért arra gondoltam, hogy szívesen ide vennék a tanyára egy fiatalt, aki ugyanúgy szereti az állatokat és a földet, mint én. Fizetést nem kapna, de biztosítanám az ellátását, fizetném a nyugdíjjárulékát. Ha pedig eljönne az ideje, átvehetné tőlem a gazdaságot. Hátha akad egy fiatalember, aki kedvet kap a tanyasi élethez!
Fotó: Kovács Erika
