-          Mások általában hatalmas tortával, finom vacsorával, pezsgővel ünneplik félévszázados létüket. Ön pedig fut, nem is keveset…

-          Az az igazság, nem érzek semmi különlegeset, hogy az ötvenedik születésnapomhoz érkeztem… De úgy voltam vele, ha már ötven, kell valami őrültség, hiszen ez mégiscsak kerek szám az ember életében. És a 100. születésnapomon, ha meg is érem, nem valószínű, hogy futni fogok!

-          Miért pont Tatabányát választotta úti célul?

-          Szüleim tatabányán éltek, apukám ott volt határőr. Én is ott születtem 1963. szeptember 27-én. Aput áthelyezték Orosházára, így kerültünk ide, s azóta is itt élünk. Úgy éreztem, jobb úti cél nem lehet a születésnapi futásomon, mint a szülővárosom.

-          Mennyi idő alatt ér oda?

-          Terveim szerint péntekre. Naponta körülbelül negyven kilométert tervezek, ebből lehet egy kicsit több, kicsit kevesebb is. Előre megterveztem, melyik nap hol pihenünk, hol alszunk, merthogy az úton kerékpárral elkísér a barátom, Szűk Tamás is. Ma, az első napon a szentesi hídig futok.

Zipperer Viktor egész életében sportolt. Focizott, futott, kerékpározott. Egy évvel ezelőtt orvosa kopott térdízületei miatt eltanácsolta a futástól, ezért hosszabb ideig kerékpárral tartotta magát formában, majd ismét futni kezdett.

Mint említettük, Viktor pénteken ér Tatabányára, ahol fogadja a város polgármestere is.

Az 50 éves férfi elárulta, a futás után családja körében hagyományosan, tortával és pezsgővel is megünneplik a születésnapját.

Fotó: Kovács Erika