– Ahhoz képest, hogy fél lábbal a paradicsomban voltam, jól vagyok – fogalmazott kórházi ágyán az a férfi, akire november 29-én több mint egy tonna síküveg zúdult rá a Guardian Orosháza üzemében. Mint megírtuk, csodát tettek a szegedi orvosok: bár ilyen súlyos sérülést nem szoktak a betegek túlélni, 30 liternyi vérkészítmény és számos egyéb alvadási faktor beadásával, valamint a fél évvel ezelőtt beszerzett új műszereknek köszönhetően megmentették az összezúzódott medencéjű, súlyos belső sérüléseket szenvedett munkás életét. Másfél hétig kezelték az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetben, megjárta a sebészetet, most pedig a traumatológián gyógyul.

János kérte, teljes nevét ne írjuk le, arca sem lehetett felismerhető a képeken. És bár nem szívesen idézi fel balesetét, lapunknak elmesélte, mire emlékszik. A baleset a feldolgozósoron történt: ő irányította, hová tegye a targoncás a keretet, amelyen az üvegek voltak. Nem vette észre, hogy nem megfelelő helyre került a rakat az előkészítő asztalon, és így az nem volt stabil. Amikor leoldották, a tábla elbillent és maga alá temette a 39 éves férfit.

– Arra emlékszem, hogy jön felém az a rengeteg üveg. Aztán nagyon kiabáltam, és a fájdalmat, amit éreztem, semmi nem nyomta el – mesélte. – Már az is fájt, ahogy felém nyúltak a mentők. Nagyjából velük kapcsolatos az utolsó emlékem, hiszen nyilván telenyomtak gyógyszerekkel. Azt a csörömpölést még hallottam, ahogy szedik le rólam az üvegeket.

Jánosnak innentől kezdve közel 2 hét kiesett az emlékezetéből – az az időszak, amikor nem volt magánál, és küzdöttek az életéért. – Amikor elmesélték, hogy Orosházán milyen összefogás indult értem, sírtam. Összesen 126-an adtak vért a városban, ráadásul többségében nullásat, amire nekem volt szükségem. A feleségem mindennap eljött Szegedre meglátogatni, a téli szünetben a 13 éves lányom is vele tartott. Ők nagyon kétségbe voltak esve az első időszakban, a cég vezetősége, munkatársai és a család barátai támogatták őket lelkileg.

A férfi azt mondja, nincsenek rémálmai, és nem zavarja az üvegcsörömpölés sem. A balesetéről szóló cikkeket viszont nem akarta elolvasni. – Inkább elfelejteném már az egészet. Persze ettől függetlenül sokszor visszajátszottam magamban, hogy mit rontottam el. Tizenhét éve dolgozom a gyárban, soha nem hibáztam korábban – fogalmazott.

Jánosnak már nincsenek fájdalmai. Ugyan még nem kelhet fel az ágyból, gyógytornász mindennap jár hozzá. Keményen dolgozik, mert fel akar épülni.

– Kérdeztem már, hogy mikor állhatok talpra, de még a  felülés is odébb van – mosolygott. – Júniusban töltöm be a negyvenet, remélem, hogy azt már otthon ünnepelhetem. Úgy tervezem, utána még egy kicsit pihenek, és a nyári szünet végén visszamegyek dolgozni. Szeretem a munkámat, és a cégnél is visszavárnak. És mivel pozitív gondolkodású ember vagyok, hiszem, hogy ez sikerül is – írta a Délmagyar.

Fotó: delmagyar.hu

Akik várakoztak, hogy bejussanak a gyártócsarnokba, azok sem unatkoztak. A parkolóban munkaruha-bemutatót láthattak, KRESZ feladványokat oldhattak meg, vagy éppen licitálhattak retro orosházi üvegtárgyakra, amelynek bevételével a sürgősségi betegellátást támogatják.

Fotó: Kovács Erika