Az üveg vadkörtefa Kovács Júlia Ferenczi Noémi-díjas üvegművész és férje, Szilágyi András Pro Arte Vitraria-díjas üvegművész alkotása.

Hogy miért éppen körtefa került a főtér közepére? Az orosháziak ismerik a választ, a település alapításához kötődik a történet. A legenda szerint, amikor a Zombáról, evangélikus hitük miatt elüldözött elődeink előőrse megérkezett az orosházi pusztába, semmit nem találtak a vidéken, csupán egy erős, élettel teli vadkörtefát. Ehhez kötötték a lovaikat.  Később több,  a város történetével foglalkozó írásban is megemlítették a körtefát. Állítólag 1849-ben vágták ki, fegyverkovácsoláshoz használatos tőke készült belőle.

Az ünnepség résztvevői Károlyi Fülöp Béla: A bölcs körtefa című történetét diákok előadásában hallgatták meg, majd dr. Dancsó József, Orosháza polgármestere mondott beszédet.

-          Új városi szimbólum született. Talál a vadkörtefa is közrejátszott abban, hogy az ideérkezők otthonra leltek. Ehhez azonban kemény munkára volt szükség.  A hit, a munkaszeretet, a kitartás, mindig is meghatározta Orosháza életét. A II. világháború után újra kellett építeni az országot. Újra otthont, megélhetést kellett teremteni az embereknek. Orosházán ekkoriban telepedett meg a nehézipar, az üveggyártás. Az üveggyárban, fénykorában több mint háromezren dolgoztak. Ami közös volt a településalapító ősökkel, ezúttal is a kemény munkának köszönhető, hogy az iparág jelen van ma is a településen – fogalmazott Orosháza polgármestere.

Az ünnepi beszéd után dr. Dancsó József polgármester, Csizmadia Ibolya és Zalai Mihály alpolgármesterek vágták át a szalagot, s adták át az üvegplasztikát jelképesen a város lakosságának.

Az ünnepség végén hang és fényjátékot láthattak az ünnepség résztvevői.

Fotó: Kovács Erika