Természetesen ma már lehet cserépbe ültetett fenyőfánk is, melyet házunk udvarán elültethetünk, vagy panellakóként akár vissza is vihetünk az árusnak. Így nemcsak a kidobás fáradalmaitól, a nagymértékű tűlevélhullástól szabadulhatunk meg, ha jó gazdái vagyunk karácsonyfánknak, hanem attól az érzéstől is, hogy a mi boldogságunk miatt került kivágásra egy fa.

Ha a műfenyő és a cserepes fenyő lehetőségei ellenére mégis a vágott fát választjuk, akkor a tűlevelek elleni „harcot” előre kell megszervezni, mert utólag már sokat nem tehetünk. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy melyik fenyő a strapabíróbb, mert a közönséges lucfenyő, a feketefenyő nem igazán tartós, hamar kiszáradnak, és elkezdik hullatni leveleiket. Az ezüstfenyővel, a szerb lucfenyővel már előrébb vagyunk, de a legjobb választást a jegenyefenyők és az erdei fenyők jelentik, melyek közül van, amelyik szárazon sem kezdi el hullatni leveleit.

Persze a tartósabb fenyő drágább is, nem mindenki engedheti meg magának. Kisebb praktikákat be lehet vetni, hogy azért január hatodikáig, Vízkereszt napjáig karácsonyfánk ne kopaszodjon le teljesen. Aki ügyes és előrelátó, az olyan fenyőtalpat választ, mely vízzel feltölthető, így nedvesebben tartható a fenyőfa. Emellett a fűtőtesttől is messzire kell tenni fenyőnket, hogy elkerüljük a gyors kiszáradást.

Ha csomagolópapírt teszünk a fa alá, még a díszítés előtt, egy egyszerű mozdulattal, a papírral együtt kidobhatjuk a lehullott tűleveleket.

Egy feldíszített, termetes fenyőfa esetén ezek a tippek mit sem érnek, marad a gyakori porszívózás, és a háziasszony morgolódásának elviselése, valamint a kopaszodó és nem túl szép fa látványa, melyek talán együttesen elegendő okot szolgáltatnak ahhoz, hogy jövőre megfontoltabban álljunk neki a fenyőfa kiválasztásának és elhelyezésének.

Kiss Réka

Fotó: illusztráció