Nincs szemük, nincs fülük. Ha a nagy fogaik, amikkel a járataikat ássák, nem volnának, nem lehetne tudni, hogy éppen jönnek-e, vagy mennek, vagyis, hogy melyik az elejük és melyik a hátuljuk. Többek között így jellemezte a földikutyákat Boldog Gusztáv, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezető.

-          Rejtélyes kis állatkák a földkutyák. A föld alatt élnek. Nagyon ritkák azok az alkalmak, amikor önként a felszínre jönnek. A jó minőségű, háborítatlan talajokat kedvelik, ott ásnak járatokat. A szántóterületeket nem szeretik, mert a gépek zavarják a nyugalmukat. De a kiskertekben előfordulhatnak, ha a gazda eltűri a jelenlétüket – mondta Boldog Gusztáv.

A leírás alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a földikutya hasonlít a vakondra. Azonban csak a túrásukat lehet összetéveszteni. A vakond bundája fekete, hegyes orra van és széles ásólábai. Ellenben a földikutyáknak a kutyákéra hasonlít az orruk (innen kapták a nevüket), a bundájuk szürkés-barnás, nincs ásólábuk, viszont hatalmas fogakkal rendelkeznek, amik az ásáshoz kellenek. S míg a vakondok rovarokkal táplálkoznak, addig a földikutyák a növények vastag gumóit, gyökerét szeretik. A földikutyák kicsivel nagyobbak, mint a vakondok, 15-20 centi hosszúak.

-          Az utóbbi években nagyon lecsökkent a földikutyák száma. A kihalás szélére kerültek. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság is mindent megtett, hogy ez a helyzet változzon. Battonya-Tompapusztán van egy ősgyepünk, ami fokozottan védett terület. Ott eddig is élt néhány földikutya. Négy évvel ezelőtt megvettük a terület melletti 26 hektáros szántót és megkezdtük a természet számára való visszajuttatását. Elősegítettük a gyepesedését, hogy azok az állatok, amelyek a háborítatlan természetet kedvelik, mihamarabb birtokba vehessék. A munka idén tavasszal hozta meg a gyümölcsét. Februárban mintegy ezer túrást számoltunk össze. Azt természetesen nem lehetett tudni, hogy vakondok, kószapockok, vagy földikutyák túrásai-e. A járatok alaposabb vizsgálata után derült ki, hogy a túrások többsége földikutyáktól származik. A 46 hektáros területen a számításaink szerint 30-50 földikutya él. Előfordulásukat, mozgásukat egész évben figyelemmel kísérjük – nyilatkozta Boldog Gusztáv.

Magyarországon egyébként három földikutyafaj él. A szerb határszélen a déli, a hajdúságban az erdélyi, Battonya-Tompapusztán a magyar földikutya honos. A fajokat csak genetikai vizsgálattal lehet egymástól megkülönböztetni.

Boldog Gusztávtól azt is megtudtuk, hogy azért is öröm, hogy a 26 hektáros visszagyepesített területet birtokba vették a földikutyák, mert a kisterületű élőhelyen beltenyészet alakult volna ki, előbb-utóbb minden földikutya unokatestvére lett volna a másiknak.

A természetvédelmi őrkerület-vezető utalt arra is, míg 30 éve a saját szemével is látta, hogyan irtotta ki egy gazda a kertjéből a földikutyát, addig ma sokkal nagyobb ismeretekkel rendelkeznek a kertészek a birtokukon élő, sokszor nem kívánatos kisállatokról. Nemrég Hódmezővásárhely-Kishomokról kapott a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság felkérést, hogy állapítsák meg, a kertben vakond, vagy földikutya túr-e. Ez azért is fontos, mivel a földikutyák a legritkább és legvédettebb emlősök közé tartoznak. A természetvédelmi értékük 1 millió forint – írta a Délmagyarország.

Fotó: Boldog Gusztáv