Ágota a szicíliai Cataniában született és 251 körül szenvedett vértanúságot. Többek között védőszentje az olaszországi Cataniának, Máltának, San Marinónak és patrónusa a mellrákban szenvedőknek, ércöntőknek, kohászoknak, bányászoknak és az Etna kitörései ellen imádkozóknak. Magyarországon nevét viselte a királyföldi Szentágota (Agnita) és a fejér megyei Sárszentágota.
Szent Ágota kultusza egy halála utáni csodatétellel kezdődik. Halála után egy évvel kitört az Etna és Catania népe az Ágota sírjából felhozott fátyollal vonult a lávafolyam elé. Február 5-én a lávafolyam váratlanul megállt.
Néhol e naphoz, a néphit szerint gonoszűző hiedelem fűződik. Ilyenkor körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a házi férgeket, bogarakat. Most van az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljunk a házban elszaporodott, betegséget terjesztő bogaraktól, kárt okozó férgektől.
Fudala Márk
Fotó: illusztráció
Szent Miklós a keleti egyház máig a legtiszteltebb Szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában, egy gazdag család gyermekeként. Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleitől örökölt vagyonával, nagybátyjához – aki érsek volt – Patara város kolostorába költözött. Már kisgyerek korában megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.
270-ben Jeruzsálemben a tengerészek védőszentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia fővárosába, Myrába, ahol a helyiek püspökké avatták.
Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésének szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, ezért halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból.
A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.
Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt.
Egy évvel később a csoda ismét megtörtént, a másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek. Ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől.
Harmadik évben az ablak zárva maradt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandallószerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába.
Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy idő után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között, amit a legkisebb lány kapott, volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adott régebben Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.
A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.
Kálmán-Pócsik Judit
Fotónk illusztráció