A vádlott és felesége között, a férfi italos, agresszív életmódja miatt 2008-ban megromlott a viszony. H. János elköltözött az otthonából, de 2011-ig Medgyesbodzáson élt. Egyik szomszédjától, már a különélés alatt, azt hallotta, hogy a felesége odaajándékozta a cserépkályháját D. József sértettnek, ebből arra következtetett, hogy D.-nek viszonya van a feleségével. Ezt számon is kérte a férfin, azzal fenyegetőzött, hogy összetöri D. József autóját és rájuk gyújtja a házat.
2012 nyarán H. János Szegeden végzett alkalmi munkát. A szeméttelepen talált egy szivacs ágybetétet és egy festékes kupában motorbenzint. Elhatározta, hogy bosszút áll felesége állítólagos szeretőjén. Feldarabolta a szivacsot, a folyadékot átöntötte egy műanyag flakonba és biciklivel elindult Medgyesbodzásra. Több napig kerékpározott, míg hazaért.A sértett háza közelében lévő lakatlan ingatlanban húzta meg magát, aludt egy kicsit. Majd a benzinnel átitatta a szivacsdarabokat, amiket a főépülettel egybeépített mellékhelyiség tetőszerkezetén helyezett el és meggyújtotta. A főépületben négyen tartózkodtak, köztük egy gyermek.
Az egyik szomszéd figyelt fel a nagy robajra, amellyel a tető lángra lobbant. Ő riasztotta a lakókat és hozzáláttak a tűzoltáshoz, ami a tűzoltók segítségével sikerült is, így a főépület nem lobbant lángra.
Ha a szomszéd nem veszi észre a tüzet, mind a négyen meghalhattak volna. A halálos következmény elmaradása a szerencsés véletlennek tudható be. Az anyagi kár 300 ezer forint.
Képünk illusztráció. Forrás: gyujtoforras.hu
Az I. fokú ítélet szerint a korábban többször büntetett, hajléktalan, munkaviszonnyal nem rendelkező, speciális bűnismétlő vádlott 2013. április 15-én délután összesen 8 deci bort fogyasztott, enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt. A bűncselekményt megelőzően kukázás közben talált egy fekete színű, 30 centiméter hosszú, ujjnyi vastagságú műanyag csövet, és elhatározta, hogy bemegy az orosházi Állomás téren lévő 2. számú postahivatalba, ott megszerzi a postán levő pénzt, és az akciójához ezt a csövet fenyegetéshez használja fel.
Délután 3 óra 3 perckor a vádlott bement a postahivatalba, ott azonnal az egyik pénztári ablakhoz lépett, és a jobb kezében lévő, fegyvernek látszó tárgyat S. K. postai alkalmazott nő felé tartotta úgy, hogy azt a pulton kitámasztotta. Ekkor a vádlott “Szabad a nagyját?” felszólítással készpénz átadását követelte. Az alkalmazott a tárgyat látva megrémült, de a pénzt nem adta át, s miközben a vádlottra kiáltott (“Mit akar tőlem? Nincs nálam pénz!”) a lábával lenyomta a néma riasztásra szolgáló riasztó pedált.
A vádlott a postai alkalmazott reakcióján meglepődött, majd miután a hölgy többször is megismételte, hogy nem tud pénzt adni, a vádlott a hivatalból higgadtan, nem sietősen távozott a vasútállomás épülete felé. Eközben a műanyag csövet eldobta. A vádlottat később a rendőrség egy italboltból állította elő – adta hírül Bátyi Zoltán, a Szegedi Ítélőtábla sajtóreferense.
Fotó: Kovács Erika
H. Attila másnap jelezte a parancsnokának, hogy lakossági bejelentés alapján tudomására jutott, hogy egy P-s rendszámú személygépkocsi jogszerűtlenül került mások birtokába. Ezt a parancsnok tudomásul vette azzal, hogy a P-s rendszámú járműveket ellenőrizzék, konkrét információ hiányában azonban intézkedést nem kezdeményezett.
Az I. rendű vádlott arra is megkérte kollégáit, hogy ha a P-s jármű a határátkelőre érkezik, szóljanak neki, amit meg is tettek.
A határátkelőn az I. rendű vádlott magát rendőrigazolványa felmutatásával rendőrként igazolta, majd arról faggatta a kocsi utasait, milyen kapcsolatban állnak a II. rendű vádlottal, hogy került a birtokukba az autójukon lévő P-s rendszám, és azzal mi a szándékuk. Ezt követően az I. rendű vádlott autójával és a P-s rendszámú kocsival a II. rendű vádlott házához mentek, ahol a II. rendű vádlott láthatta, hogy a keresett személyeket ő kísérte el.
Az I. rendű vádlottnak nem volt intézkedési joga, és nem volt joga szolgálaton kívül a határátkelőn úgy megjelenni, hogy szolgálati igazolványa felmutatásával az ellenőrzés alá vont személyeket kérdőre vonja. Cselekményének valódi célja az volt, hogy a II. rendű vádlottnak jogtalan előnyt szerezzen, közreműködhessen abban, hogy az II. rendű vádlott rendszámmal kapcsolatos
problémája megoldódjon, és ezért a II. rendű vádlott kifizesse részére a kért 250 eurót. Ez ügyben még aznap többször hívta telefonon a II. rendű vádlottat, aki az ígért 250 eurót nem adta át, és ez nem is állt szándékában. A II. rendű vádlott május 26-át feljelentést tett a rendőrségen, amelyben a maga által elkövetett bűncselekményt is feltárta.
Az I. rendű vádlott a terhére felrótt cselekményt az eljárás során mindvégig tagadta – áll a bíróság ítéletében.
H. Attila legkorábban a büntetése kétharmadának letöltése után kerülhet szabadlábra.
Fotó: Szegedi Táblabíróság
A többszörösen büntetett előéletű, 1953-as születésű Koren és a meggyilkolt Sz. István édesanyja, K. Hajnalka, 1992-től élettársi kapcsolatban éltek Orosházán. István a nő korábbi házasságából született. Egy orosházi családi házban laktak, aminek tulajdonjogát K. Hajnalka 1997-ben a fiára ruházta, aki 2008-ban Komáromba költözött.
A sértett édesanyja időközben súlyos beteg lett, ápolásáról, ellátásáról Koren László gondoskodott az asszony 2012 júniusában bekövetkezett haláláig. Mostohafia 2012. június 27-én hazajött édesanyja temetésre. Megtudta, hogy a vádlott a házba két albérlőt fogadott, de ez ellen nem volt kifogása. Majd egy hónappal később, július 30-án, ismét Orosházára utazott, és elmondta mostohaapjának, hogy az ingatlan haszonélvezeti jogát ráruházza.
Másnap erről a polgármesteri hivatalban is nyilatkozott a hagyatéki tárgyaláson. Ezt követően a két férfi, különböző szórakozóhelyeken nagy mennyiségű szeszesitalt fogyasztott, mindketten leittasodtak.
Este 10 óra körül egy presszóban a fiú szóba hozta régi sérelmét, hogy Koren korábban bántalmazta őt és az édesanyját is. Majd 23 óra körül hazamentek, ahol a fiú újból szóba hozta a haszonélvezeti jog átruházására vonatkozó szándékát, de megjegyezte: „nem felejtette el, hogy verte az anyját”. A kijelentés vitát szült, szidni kezdték egymást, ami dulakodásba torkollott a konyhában. A fiú kiment az udvarra, Koren egy kezébe kapott késsel követte, majd a bejárati ajtónál kétszer megszúrta a cigarettázó fiatalembert, a kést pedig az udvaron lévő szemeteskukába dobta és lefeküdt aludni.
A megkéselt István az udvar hátsó részébe ment, ahol összeesett és meghalt. Másnap Koren a baromfiudvarnál találta meg a férfit, a holttestet ott, az udvaron elásta. Sz. István Komáromban lakó élettársa tett bejelentést a férfi eltűnése miatt. A nyomozók 2012. szeptember 11-én találták meg a holttestet.
A Gyulai Törvényszék emberölésben mondta ki bűnösnek Koren Lászlót, 13 év börtönre és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte. Az ítéletet a Szegedi Ítélőtábla november 7-én hagyta helyben. Fellebbezésnek helye nincs.
Fotó: OrosCafé
Az üggyel kapcsolatban dr. Bátyi Zoltántól, a szegedi Ítélőtábla sajtótitkárától megtudtuk: a vádlott előzetes letartóztatása előtt munkanélküli volt, és korábban már követett el bűncselekményeket (személyi szabadság megsértése, testi sértés) édesapjával szemben, amiért el is ítélték.
A 94 éves, nagyon rosszul látó mozgásában korlátozott sértettet, T. Jánost a vádlott haláláig gondozta, egy háztartásban éltek Gádoroson, ennek fejében az apja eltartotta a lányát. A sértett nyugdíját testvére vette fel, és kezelte.
2011. december 26-án a vádlott elment a sértett testvéréhez azzal, hogy apja közelgő névnapjára tekintettel pénzt kérjen. A vádlott már itt is italozott, majd amikor kapott 2 ezer forintot, egy kocsmába ment, ahol pálinkát fogyasztott, és vett két liter bort. Ezt követően hazatért, tovább ivott, és szóváltásba keveredett az apjával.
Este 10 óra körül az ittas vádlott már tettlegesen bántalmazta a a hálószobájában ágyában ülő sértettet. Legalább tizenkétszer, kis erővel, ököllel megütötte a sértett arcát, és egy pontosan nem meghatározható, de mindenképp sarokkal vagy hegyes vonalas eszközzel a fejét, a mellkasát, az alhasát, a jobb felkarját, a jobb combját és lábszárát ütötte, és többször meg is karmolta az idős férfit. A bántalmazás során a vádlott egyszer az ágy környékén talált késsel hastájékon is megszúrta az apját, aki megpróbált védekezni, és eközben több sérülést is elszenvedett.
A bántalmazás befejezése után a vádlott a magatehetetlen sértettet az ágy előtt a földön fekve, étlen-szomjan, orvosi segítséghívás nélkül magára hagyta, és tovább folytatta az italozást. Másnap délelőtt a vádlott ismét megverte az apját, majd elment a kocsmába, ahol kávét, pálinkát ivott és vett egy üveg bort.
December 27-én dél körül a sértett szomszédja átment T. Jánoshoz, hogy felköszöntse, és a földön fekve találta a vérző sértettet. Ekkor megkérdezte a vádlottat, mi történt, mire ő az apja felé legyintve annyit mondott: ”Dögöljön már meg.”
A szomszéd ezután bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező rendőrök mentőt hívtak, a sértettet beszállították a kórházba, ahol még aznap megműtötték, de a férfi a késszúrás okozta több sérülés nyomán kialakult heveny hashártyagyulladás és következményes vérmérgezés következtében meghalt. A sértett halála idejében érkező szakszerű segítség és műtét estén valószínűleg nem következett volna be. A vádlott részegségére hivatkozott, de bűnösségét beismerte.
Fotó: hir24
A Szegedi Ítélőtábla fennállásának 10. évfordulóján emlékünnepséget rendeztek. Tíz év alatt 6864 év szabadságvesztést szabtak ki.Az ítélőtábla története azonban ennél jóval távolabbi időkbe nyúlik.
1891. május 5-én tartotta megnyitó ülését a Szegedi Királyi Ítélőtábla, amely a királyi ítélőtáblákról és a királyi főügyészségekről szóló 1890. évi 25-ös törvénycikk rendelkezései alapján alakulhatott meg. A törvénycikk a magyar igazságszolgáltatás szervezetének reformját valósította meg. Az addig Budapesten és Marosvásárhelyt működő két királyi ítélőtábla helyett tizenegy ítélőtáblát állított fel: Budapesten, Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, Kolozsvárott és Marosvásárhelyen.
A Szegedi Ítélőtábla (25 bíró és 29 bírósági dolgozó) ítélkező tevékenysége 1891. május 12-én kezdődött meg. A Szegedi Királyi Ítélőtáblához hat törvényszék, a nagybecskereki, a nagykikindai, a szabadkai, a szegedi, az újvidéki és a zombori tartozott, vagyis Torontál, Bács-Bodrog, Csanád és Csongrád megye peres ügyeiben bíráskodott a szegedi tábla. Összesen 29 járásbíróság ítélkezett a Szegedi Ítélőtábla körzetében. Ezek a következők voltak: Nagybecskerek, Módos, Törökbecse, Nagykikinda, Billért, Nagyszentmiklós, Törökkanizsa, Zsombolya, Szabadka, Bácsalmás, Baja, Topolya, Zenta, Szeged, Battonya, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Nagylak, Szentes, Újvidék, Zsablya, Óbecse, Palánka, Titel, Zombor, Apatin, Hódság, Kula.
Az I. világháborút követően jelentősen megváltozott a honi bírósági rendszer is. A trianoni egyezmény után Magyarország területén öt ítélőtábla maradt, közöttük a szegedi. A Szegedi Ítélőtábla elveszítette illetékességi területének nagy részét, 1921-től már csak két törvényszék (Szeged és Gyula), valamint 13 járásbíróság (Szeged, Battonya, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Békés, Békéscsaba, Gyoma, Gyula, Orosháza, Szarvas és Szeghalom) tartozott a szegedi táblához.
Az ítélőtáblákat 1950-ben megszüntették, majd 2003. január 1-jétől három tábla, a fővárosi, a szegedi és a pécsi áll fel Magyarországon, amelyek az év július 1-től kezdték meg tényleges működésüket. A Debreceni és a Győri Ítélőtábla 2005. január 1-től ítélkezik.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a Szegedi Ítélőtábla elnökének dr. Heidrich Gábort, a Csongrád Megyei Bíróság elnökét nevezte ki, egyben a Szegedi Ítélőtábla bírói létszámát 21 főben, az igazságügyi alkalmazottak számát, pedig 41 főben határozta meg. A Szegedi Ítélőtáblán az ítélkezés 2003. július elsején kezdődött meg. Ekkor négy megye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok) tartozott az illetékességi területéhez, majd a Debreceni Ítélőtábla létrejötte után Jász-Nagykun-Szolnok megye Debrecenhez került. A Szegedi Ítélőtábla előbb a Csongrád Megyei Bíróság épületében működött, majd 2005 áprilisában költözött a Sóhordó utcai székházába.
A legjelentősebb személyi változást 2012 hozta, amikor több bíró, köztük az ítélőtábla elnöke, dr. Heidrich Gábor, és elnökhelyettese, dr. Kasza Ferenc is nyugdíjba vonult.
A Szegedi Ítélőtábla összbírói értekezletének egyhangú javaslatára 2012. augusztus 31-én 6 évre dr. Harangozó Attilát nevezte ki a Szegedi Ítélőtábla új elnökévé dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, míg dr. Hámori Attila 2012. október 1-től lett a Szegedi Ítélőtábla elnökhelyettese.
A Szegedi Ítélőtáblára a megalakulásától számított 10 év alatt, 2013. június 30-áig a polgári ügyszakban 13 492 ügy érkezett, ezek közül 4 487 volt a peres ügyek száma. A büntető ügyszaknál 5 516 ügyet fogadtak be, köztük 1 278 peres ügyet, vagyis összesen 19 008 ügyet (köztük 5 756 peres ügyet) kapott a Szegedi Ítélőtábla. Ha a befejezett ügyek számát vizsgáljuk, a következő adatokat kapjuk: a polgári kollégium 13 312 (közte 4 377 peres) ügyet zárt le, míg a büntető kollégium 5 470 (közte 1 260 peres) ügyet fejezett be. Így összesen 18 782 (közte 5 637 peres) ügy végére került pont a Szegedi Ítélőtáblán.
A Szegedi Ítélőtábla tíz év alatt közel 1 800 vádlott ügyében ítélkezett, több mint 400 esetben emberöléses ügyet tárgyaltak a bírók. A tíz év során a büntető tanácsok 6 864 év szabadságvesztést szabtak ki 28 életfogytig tartó szabadságvesztés mellett – tudtuk meg dr. Bátyi Zoltántól, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkárától.
Fotó forrása: Szegedi Ítélőtábla
A kitüntetést első alkalommal dr. Kissné dr. Koch Ágnes, a polgári kollégium nemrégiben nyugdíjba vonult tanácselnök bírója és Táborosi Péter az ítélőtábla gondnoka vehette át.
Dr. Kissné dr. Koch Ágnes 1973. március 1-jétől dolgozott bíróságon. Előbb a Debreceni Járásbíróságon, majd a Szegedi Járásbíróságon volt fogalmazó, 1977. május 1-jétől a Hódmezővásárhelyi Járásbíróságra nevezeték ki bírónak. Innen a Szegedi Járásbíróságra került, 1985-től a Csongrád Megyei Bíróság polgári kollégiumának bírójaként, később tanácselnökeként ítélkezett. A Szegedi Ítélőtábla megalakulásakor került 2003-ban az ítélőtáblára, ahol szintén tanácselnökként tevékenykedett.
Táborosi Péter 1976. február 16-én lett a Csongrád Megyei Bíróság dolgozója, műszerészként kezelte, javította a bíróság technikai berendezéseit. Később feladatköre bővült, gondnokként felügyelt az ítélkezés zavartalan technikai hátterének biztosítására előbb a Csongrád Megyei Bíróságon, 2003 óta pedig a Szegedi Ítélőtábla megbecsült dolgozója – tudtuk meg Bátyi Zoltántól, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkárától.
Fotó: Szegedi Ítélőtábla
Mint dr. Harangozó Attila, a Szegedi Ítélőtábla elnöke elmondta: ez a változás közel 30 százalékkal növeli az ítélőtáblához érkező ügyek számát, amelyeket változatlan létszámmal intéznek a táblabíróság bírói és igazságügyi alkalmazottai. Ez a területmódosítás a dél-alföldi régió jogalkalmazás szempontjából történő egységesítését is lehetővé teszi. Az immár négy megye – Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok – szakmai munkájának összehangolása a Szegedi Ítélőtábla egyik legfontosabb feladata lesz ez év szeptember 1-jétől.
Az illetékességi területek módosításárára – amely eredményeként a Debreceni Ítélőtáblához került a korábban a Fővárosi Ítélőtáblához tartozó Heves megye – azért került sor, hogy mentesítsék a nagy teher alól a jelentős ügyhátralékkal működő és rengeteg ügyet tárgyaló Fővárosi Ítélőtáblát.
A Szegedi Ítélőtábla és Jász-Nagykun-Szolnok megye bíróságai között volt már példa szoros munkakapcsolatra, ugyanis az ítélőtáblák felállításakor, 2003-ban – amikor első lépésben csak három ítélőtábla kezdte meg a munkáját – Jász-Nagykun-Szolnok megye a szegedi tábla illetékességi területéhez tartozott mindaddig (2005), amíg létrejött a Debreceni Ítélőtábla – adta hírül dr. Bátyi Zoltán, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára.
Fotó: Szegedi Ítélőtábla
A táblabíróság nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés miatt ítélte a 40 éves férfit életfogytiglani büntetésre. A férfi feltételesen sem bocsátható szabadlábra.
Japek társai tíz, illetve hét év fegyházbüntetést kaptak. Az ítélet esetükben is jogerős. Kisjapek, Ottlakán József fia (akit az apja több alkalommal is fenyegetéssel vett rá a bűncselekményekben való közreműködésre) a Gyulai Törvényszéken, első fokon, másfél év felfüggesztett börtönt kapott, amit tudomásul vett, nem élt fellebbezési jogával.
A banda több mint száz betörésben, lopásban is részt vett. Nyolc idős ember ellen pedig Kevermesen, Kunágotán, Pusztaottlakán, Dombegyházon kegyetlen bűncselekményeket követtek el: rablásokat, bántalmazásokat, szemérem elleni erőszakot, fajtalankodást, két esetben pedig emberölést. Mindenhol pénzt követeltek. Volt ahol csak háromezret zsákmányoltak, volt, ahol több mint kétszáz ezer forintot.
Egy kevermesi, 95 éves nénire 2007 szilveszterén törtek rá. Ottlakán feszítővassal ütlegelte. Az asszony néhány nap múlva a kórházban belehalt sérüléseibe. 2008 májusában pedig egy dombegyházi, 79 éves, beteg, már kiegyenesedni sem bíró bácsit olyan súlyosan bántalmazott, hogy a helyszínen életét vesztette. A sérülések súlyára jellemző, hogy az orvosszakértők először azt hitték, hogy a bácsin átgázolt egy nagy súlyú jármű, olyan roncsolódásokat szenvedett a kegyetlen ütlegelések hatására.
Fotó forrása: Beol.hu