A korszerűsített otthont január 13-án avatták fel Emilia Milutinovici, a Temes Megyei Gyermekvédelmi Központ (DGASPC) igazgatója és Gearl Spicer lelkipásztor jelenlétében.

A 12 fiatal lánynak otthont biztosító létesítményt, amelyben két hálóterem, két nappali, fürdőszoba, konyha és a nevelő szobája található, romániai és amerikai önkéntesek újították fel az idei év folyamán. Román részről Ionel Tuţac és Gigel Olariu lelkipásztorok vezetésével a Legământul Harului Egyesület tagjai vettek részt hónapokig tartó önkéntes munkában. A nevelőotthont teljesen korszerűsítették, élénk, kellemes színűre festették a szobákat, vadonatúj bútorokkal bebútorozták, barátságos otthonná változtatva a létesítményt. Az One Heart gyülekezet nyári táborokat is szervez a Temes megyei gyermekvédelmi központok lakói számára – írta a Nyugati Jelen.

Fotó: Nyugati Jelen

– Államtitkár úr, milyennek tartja a 2013. évet?

– Tulajdonképpen az új év mérlegkészítéssel kezdődik, amikor számba vesszük, milyen elképzeléseinknek a megvalósítása sikerült, melyek azok, amelyekből nem lett semmi, vagy az eredeti elképzeléshez mérten másképp születtek meg.

Mivel kétféle tevékenységet folytattam, kezdeném a Szabadság-szobor Egyesülettel, ahol megkülönböztetett gonddal próbáljuk megszervezni a szobor visszaállításának 10. évfordulóját. A jelzett időszaknak az első része volt a kritikusabb, eseménydúsabb, látványosabb, amikor a Szabadság-szobor újraállításának a támogatására jött létre az Egyesület. A segítséget akkor is úgy értelmeztük, hogy a közösség a sajátjának érezze a szobrot. Amikor a felállítás végső szakaszába jutottunk, adakozásra is szükség volt a munkálatok finanszírozásához. Szerintem a mai napig a legnagyobb, össznemzeti összefogás eredményeként állhat köztéren újra a Szabadság-szobor. Nagyon jól tudtunk kommunikálni az anyaországi civilszervezetekkel, az akkori magyar kormánnyal, amelynek tagjai segítettek kapcsolatrendszerünk bővítésében. Itt külön ki szeretném emelni a Rákóczi Szövetségnek a tevékenységét, Halszl József elnöknek a munkáját, aki tavaly a 80. évét töltötte be, ezért megtaláljuk a módját, hogy a Szabadság-szobor Egyesület által létrehozott emlékplakettet ős is megkapja. Tehát mindenki szívvel-lélekkel az ügy mellé állt, ezért egy év leforgása alatt a Szobor köztérre is került.

– Volt-e értelme tovább működtetni az Egyesületet?

– Az újraállítást követően az Egyesület munkája folytatódott, a terveink azonban – kritikusan mondva – csak részen valósultak meg. Mert úgy gondoltuk, a kezdeti népszerűségünket úgy tudjuk kamatoztatni, ha úgymond, „zászlóshajója” leszünk a civilszervezeteknek. Meglehet, sokan ezt másképp látták, ezért beálltunk abba a sorba, ahol az Arad megyei civilszervezetek általában találhatók. Végezzük azt a munkát, ami manapság nem annyira látványos, mert igaz ugyan, hogy vannak nagyon jó rendezvényeink is, de úgy érzem, a továbbiakban kicsit többet kellene tennünk.

– Ezt hogy érti?

– Nem arról lenne szó, hogy kiemelt egyesület legyünk, hanem inkább arról, hogy tudatosítsuk: az anyanyelvű kultúra támogatásában is jobb, hatékonyabb egy összehangolt tevékenység. Szintén részben megvalósult régi elképzelésünk, hogy legyen az Arad megyei anyanyelvű oktatás felé egy olyan nyitásunk, ami a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel vagy a Csiky Gergely Főgimnázium vezetőtanácsával partnerségben döntené el, hogy tehetséggondozás felé nyitnánk, pályáznánk, vagy felzárkóztatást szorgalmaznánk. A továbbiakban mindenképp több gondot szeretnénk fordítani az oktatásra. Nem azért, mert magam ezen a szakterületen vagyok járatos, hanem, mert egyre világosabb: az anyanyelvű oktatás kulcskérdésévé vált megmaradásunknak ezen a tájon. Mert szépen megfogalmazhatjuk, hogy nyelvében él a nemzet, vagy emlegethetjük a templomot és az iskolát, ha nem lesz kinek elmondani vagy nem lesz, aki megértse. Éppen ezért oktatási intézményeink fennmaradásáért próbálunk ezután többet tenni. Remélem, ebben megtaláljuk majd a szükséges partnereket is.

– Az anyanyelvű oktatásban vállalt nagyobb szerepre vannak kézzelfogható elképzelések is?

– Ez a kérdés a következő elnökségi ülésünknek lesz az egyik témája. Ott kívánjuk eldönteni, hogy a tehetséggondozás vagy a felzárkóztatás útját választjuk-e. Előrebocsátom, a mi lehetőségeink nem végtelenek, hiszen pályázati úton jutunk pénzforrásokhoz. Mivel már a jövő elképzeléseket taglaljuk, kijelentem: mindenképp partnerei kívánunk maradni az RMDSZ megyei és országos szervezetének. Az együttműködésben különösen fontos az április, amikor a Szabadság-szobor köztéren történt újraállításának a 10. évfordulóját kívánjuk megünnepelni.

– Ünnepi programot terveznek az alkalomra?

– Én remélem, de amint hangsúlyoztam, a kör kitágult, hiszen az RMDSZ érdemeit nem lehet lekicsinyíteni a Szabadság-szobor visszaállításának a kérdésében. Mi meg akarunk maradni annak a segítőtársnak, aki hozzá kíván járulni a méltó ünnepléshez. A megyei szervezet vezetőségével vannak kézzelfogható elképzeléseink, de azokra az RMDSZ országos vezetőségének is rá kell bólintania.

Stabilnak megtartani

– Térjünk át az oktatási államtitkári tisztségéből adódó kérdésekre: hogyan látja, 2013-ban bővült-e, egy helyben topogott-e, netalán visszafejlődött anyanyelvű oktatásunk?

– A 2012–2013-as tanév kezdetén stabilnak tekintettem magyar oktatási hálózatunkat. Akkori állításomat most sem vonnám vissza, viszont figyelembe kell venni egy-két tényezőt: közoktatásról lévén szó, az mindig függvénye annak, amit a kormány a támogatásából felvállal. Úgy érzem, a megszületett törvények elindították a decentralizáció folyamatát. E folyamatban részt venni, aktívan ott lenni nagyon fontos. Ha az iskolát működtető közigazgatási egységgel megtaláljuk a közös hangot, nagyon jól működtethető az iskola. Úgy érzem, a romániai magyar közösség mindig nyitott volt felelősséggel kezelni az anyanyelvű oktatás kérdését. Ugyanakkor a polgármesteri hivataloknak, a helyi tanácsoknak is át kell gondolniuk a helyi oktatási tevékenységet. Mert a helyi tanácsok, a polgármesteri hivatalok is az oktatási infrastruktúra fejlesztése felé tendáltak, ami nagyon fontos, hiszen élhető feltételekre, rendszerre van szükség. Emellé azonban most már adódott a lehetőség az oktatásra való odafigyelésre is. Ha azonban e kérdést nem tudjuk megfelelően kezelni, nincs erőnk kivitelezni elképzeléseinket, sokat veszíthetünk. Oktatási minisztériumi szinten végigbeszéltük a kérdést, hiszen a minisztérium továbbra is felügyeli a kis létszámú osztályok kérdését. Megegyeztünk a kisebbségi parlamenti csoporttal, az RMDSZ parlamenti csoportjaival, hogy a minisztérium számára nagyon fontos a kisebbségi oktatás. Tehát a kisebbségi oktatási hálózatnak a továbbfejlesztésére van egy biztosíték. Ezzel együtt, mindenhol nagyon korrekten kell kezelni a diáklétszám kérdését. Az oktatási törvénynek van néhány olyan előírása, amelyeket érzésem szerint nem veszünk elég komolyan. Egyik, hogy a szülő választja meg az oktatás nyelvét, tehát e kérdést nem lehet a pedagógusra bízni. Ebbe a munkába az egyháztól, az érdekvédelmi és civilszervezeteken keresztül mindenkit be kell vonni. Ameddig iskolánk van, az anyanyelvű oktatásra van biztosíték, ha azt valóban igényeljük is. Szavazni kell, csakhogy e téren végzett számításaim szerint lassan a megyében annyi szavazónk van, ahány iskolásunk, beszorozva a családtagok számával. Éppen ezért fogjuk meg egymás kezét, győzzük meg az embereket, hogy vegyék halál-komolyan a beiskolázási kampányokat. Ezzel együtt az iskola vezetőségének is komolyan kell vennie a teendőit. Röviden: közügynek kell tekintenünk az anyanyelvű oktatást, amit nem szabad csak a szülőkre bízni. Mivel minden magyar felelős minden magyarért, az oktatási nyelv megválasztásának az eldöntésébe a rokonságnak, az ismerősöknek is bele kell szólniuk! A közoktatás a diáklétszámhoz kötött, ezért a jelenlegi szűkös pénzügyi keretek között lépten-nyomon elbocsátásokra, összevonásokra figyelhetünk fel. Mivel az iskola visszakerült a helyi önkormányzat és közösség felügyelete alá, ők dönthetnek a működtetése felől is. Tehát a tőzmiskei vagy a gyoroki önkormányzatnak és közösségnek egyaránt felelőssége az anyanyelvű oktatási intézmény működtetése. Egyikben polgármesterünk és 8 tanácsosunk, másik önkormányzatban egyetlen tanácsosunk van, de mindkét önkormányzat azonos felelősséget hordoz az intézmény működtetésének a tekintetében. Ezért fontos, hogy az érdekvédelmi szervezet és a civilszervezetek is az intézmény mögött álljanak.

Oktatási stratégia a láthatáron

– Tudtommal az RMDSZ Arad megyei szervezetének oktatási bizottsága január 10-ére ígérte a két évtizede várt megyei magyar oktatási stratégia elkészítését. Mivel Ön is részt vesz a munkában, megkérdezném: mit lehet erről tudni jelenleg?

– Január 10-én lesz megbeszélve a csütörtöki ülésen körvonalazódott stratégia. Mivel az RMDSZ Arad megyei szervezetének van oktatási alelnöke, főtanfelügyelő-helyettese, ők azok, akik e kérdésekben döntő szerephez juthatnak. Magam is részt vettem a stratégia kidolgozásának egy-két ülésén, de ilyenkor el kell döntenünk: központosítani avagy decentralizálni akarunk-e? Itt is el kell döntenünk, hogy közösségi rálátást akarunk, avagy szűk pedagógus-kérdésként kívánjuk kezelni. Az Arad megyei stratégia kidolgozásakor is figyelembe kell vennünk a már meglévő hálózatunkat, ami igencsak féllábú, ugyanis a megye keleti része teljesen kiesett a struktúrából. A rendszerváltásig ugyanis még volt valami, de a rendszerváltás után, amikor a meglévő intézményeket még tupírozni lehetett volna, sajnos, minden elúszott. Itt két részre kell osztani a kérdést: mit teszünk ott, ahol élnek magyarok, de nincs oktatásunk, illetve hogyan tovább a meglévő hálózatunkkal? Nagyon hamar közös nevezőre jutottunk: meg kell tenni mindent, ami megtehető azért, hogy Borossebestől Borosjenőn és Pankotán át Lippáig minden közösségnek meg kell adni a lehetőséget egy bizonyos szintű anyanyelvű oktatás visszaállításához. A törvény erre lehetőséget ad, a helyi igazgatók és vezetők nem vitázhatnak rajta, csakhogy biztosítanunk kell bizonyos diáklétszámot. A törvénybe a kisebbségi csoport nyomására azt is bevittük, hogy a visszaállítást nemcsak a szülők, hanem a parlamenti képviselettel rendelkező érdekvédelmi szervezet is kérheti. Tehát az RMDSZ Borossebesen vagy Lippán is, a szülők nevében kérheti az anyanyelvű oktatás bizonyos formájának a beindítását.

– Mennyi az a minimális létszám, amivel újra lehetne indítani az anyanyelvű elemit?

– 5-6 gyermek elemis vagy felső tagozatos ciklusonként. Borosjenőn vagy Borossebesen líceumi tagozatot is létre lehet hozni hasonló létszámmal. E lehetőségnek nekiugrik a stratégia, de a meglévő oktatási egységeink megerősítése is elsőrendű feladata, csakhogy mindenhol komoly akadály lehet a diáklétszám. Megegyeztünk, hogy településeken belül maradjon az óvodai és elemi ciklus, a gimnázium tagozat azonban községen belül összevonható legyen. Nem biztos, hogy jót teszünk a kisperegi oktatással, de reméljük, hasznos lesz, ha meghagyjuk az összevont gimnáziumi tagozatot. A zimándújfalui iskolát is hozzásegítettem a különálló gimnáziumi osztályok megtartásához, de az iskolának is lépnie kellene a diákmozgás helyes irányba terelése érdekében.

– A rendszerváltás óta mentőövként emlegetjük a végre megszületni látszó Arad megyei magyar oktatási stratégiát. Szerintem ne várjunk tőle csodát, az egy csapásra nem fogja megoldani a gondjainkat. Mi erről az Ön véleménye?

– Jó felvetés; egy dokumentumtól senki ne várjon csodát, mert amit nem tudunk élővé tenni, taralommal megtölteni, annak a dokumentumnak semmi hatása nem lesz. Az elkészülő stratégia mellé keményen oda kell tenni a munkánkat is. Ha ténylegesen közüggyé tudjuk tenni anyanyelvű oktatásunkat, sikeres lehet a megszülető stratégia. Mindenképp pozitívumnak tekintem a stratégiát, mert azt remélhetően lebontják területekre, megbeszélik, leosztják a feladatokat is. Mindent összevetve, a megye oktatási stratégia életbe ültetése, a sikere nagyon kemény munka eredménye lehet.

– Dióhéjban: mint vár a 2014. évtől?

– Azt várom, hogy az elindult jó elképzeléseket, a közüggyé tett beiskolázási kampányt sikerre tudjuk vinni. Remélem, hogy közösségünkben mindig lesz erő és elhivatottság stabilan megtartani, még hatékonyabbá tenni az anyanyelvű oktatási hálózatunkat. Mert a minisztériumtól a támogatások adottak, csakhogy munka nélkül azok nem érvényesülhetnek.

– Köszönöm a beszélgetést.

Kép és szöveg: nyugatijelen.com

A képviselő, mint ahogy a Facebook oldalán olvasható, Besztercebányán üzleti vacsorán vett részt, Kolozsváron pedig a konzulátuson járt el dél-békési vállalkozók ügyében, akik vízierőművet, napelem-parkokat létesítenének a határ túloldalán.

Simonka György találkozott Traian Basescu román államfővel is, akivel több témában tárgyalást folytatott.

Fotó forrása: https://www.facebook.com/simonkagy?ref=stream