A mezőkovácsházi származású sportoló az első magyar MMA versenyzőként lépett ketrecbe az USA-ban. Az eltelt évek alatt bejárta a világot, és a legjobb harcosok közé került.

– Az első élő meccsedet 2000-ben, egy emlékezetes gyulai versenyen láttam, ahol szegedi színekben indultál, és Shidokan Európa-kupagyőztes lettél. Mikor kerültél a küzdősport világába, és hogyan jutottál el az MMA-ig?

– Már gyerekként is komolyan foglalkoztam sporttal, viszont 17 éves koromtól kezdtem thai-box edzésekre járni. Többszörös magyar thai-box bajnok lettem, majd 2000-ben Franciaországban egy nemzetközi profi thai-box versenyt nyertem meg. 1999-ben az amerikai Shidokan Vb-n voltam, ahol 3 menet kyo, 3 menet thai-box és 3 menet MMA szabályrendszerben zajlott. Itt találkoztam először élesben ezzel a sporttal, és tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Az sem tántorított el, hogy Magyarországon erre nem volt lehetőség. Repülőre ültem, és az MMA hazájába utaztam az USA-ba. Jártam az edzőtermeket, míg az egyik helyen felfigyeltek rám, és összehozták az első meccsemet a ketrecben. Hosszú út állt még előttem, hiszen egy egészen más edzésmódot igényel ez a sport. Itt mindent tudnod kell a földön és az állóharcban egyaránt. A legjobb nyer, ezért érzem az MMA-t a küzdősportok csúcsának. 

– Mennyi idő alatt álltál át a thai-boxról az MMA-ra?

– Körülbelül 10 év összetett, komoly edzésmunkát igényelt, viszont mindig van mit tanulni, és mindig van min javítani. A ketrecben 70 százalékban a földharc dominál, de ez attól is függ, hogy az ellenfelek milyen múlttal rendelkeznek.

– Kik segítenek a felkészülésben, és hogyan készülsz a versenyeidre?

– Mivel ez a sportág igen változatos stílust képvisel, így egy szuper thai-box és egy birkózó edzővel is készülök. A hosszú évek közös munkájának eredménye egy összekovácsolt csapat, hiszen Lehoczki Csaba már 15 éve segíti munkámat thai-box edzőként és barátként. Szakmailag nagyon sokat segítenek a szegedi judo, ökölvívó és birkózó klub tagjai. Az ő segítségükkel tud a felkészülésem teljes lenni. Heti öt napon át, napi két edzéssel készülök. Erőnléti edzéseim súlyzózásból és futásból állnak, a többi edzéseimen pedig a thai-box, a birkózás, a judo és az ökölvívás technikáit sajátítom el.

– Milyen terveid, illetve céljaid vannak a jövőt illetően? 

– Minél több élvezetes, nyertes meccset szeretnék játszani itthon és külföldön. Célom, hogy egyre nagyobb hírnevet szerezzek Magyarországnak.  Szeretném, ha minden településre eljutna az MMA, és mindenki számára elérhetőek lennének az edzések, ezzel felfedezve a tehetségeket, és a világ legjobbjai közé juttatni őket. Fontos, hogy a versenyzők megfelelő rutint szerezzenek, ezért is szervezünk több alkalommal amatőr versenyeket, edzőtáborokat. Bár Szegeden élek, de szoros kötődésem van Mezőkovácsházához, ezért a térség településeit céloznám meg.

– Sokan brutálisnak tartják az MMA-t. Mi az, ami ráveheti az embereket, hogy ezt a sportot űzzék, és hány éves kortól lehet elkezdeni?

 – Úgy gondolom, hogy 16-17 éves kortól ajánlott elkezdeni az MMA-t, hiszen ehhez a sporthoz fejben is meg kell érni. Igen, sokan brutálisnak tartják, viszont aki ezt választja és csinálja, az tudja, hogy nagy önfegyelmet és alázatot igényel, e nélkül nem válhat senki jó harcossá.

– Milyen eredményeid vannak, és mire vagy a legbüszkébb?

– USA-ban a Shidokan Vb-n 2. helyezést értem el. Az MMA-ban többszörös Európa-bajnok és világbajnok lettem. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy nagyon jó kapcsolatunk van az USA-ban a Gladiator Challenge és a King Of The Cage szervezetek promoterével, aki így folyamatosan hív meccselni. Az Amerika Top Team-be és Kínába is rendszeresen járok edzeni és versenyezni is.

– Meddig akarod, meddig lehet ezt a sportot csinálni?

– Úgy gondolom, ha nem készülnék versenyre, valami hiányozna az életemből, amit semmi mással nem pótolhatok. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy addig lehet ezt csinálni, ameddig a sportolóban ég a tűz. Ha nem is versenyzőként, de edzőként és sportmenedzserként mindig a küzdősportok közelében leszek, hogy segítsem a fiatalok karrierjét. Jó példa Növényi Norbi barátom, aki megmutatta, hogy 50 felett sem alszik ki ez a tűz.

Hajdú Edit
Fotók: Sárközi Róbert