A képzés tematikáját ún. modulokban határozták meg, mégpedig az alábbiak szerint:

Ráhangoló, motiváló tréning: 42 ó.

Alapozó- megújító fejlesztés: 150 ó.

Tanulási készségek fejlesztése: 90 ó.

Életviteli kompetencia fejlesztése: 108 ó.

Mentálhigiénés fejlesztés: 48 ó.

A csoport összetétele meglehetősen heterogénnek bizonyult. Életkor szerinti megoszlásban a 20 egynéhány évestől a majdnem nyugdíjas korúig, iskolázottság szerint a 8 osztályt végzettől a szakmunkáson át az érettségizettig találkozhattunk résztvevővel, nőkkel és férfiakkal vegyesen.

Az oktatást végző pedagógusoknak természetesen újszerű és szokatlan volt, hogy hirtelenjében úgymond „belecsöppentek” a felnőttoktatás világába. Ugyanakkor a program résztvevőiben legalább ennyire furcsa érzést keltett az újbóli, szervezett formában történő tanulás, jó néhányuknak bizony 30 – 40 év után. Mi tagadás, voltak is egypáran, akik az oktatással járó kötelezettségeket nehezen vagy egyáltalán nem viselték el, ezért az utolsó képzési szakaszban néhányukat kizárták a további tanulásból. Viszont a jelentős többség egyre inkább elfogadta ezt a helyzetet, a kezdeti feszültebb hangulat oldottabbá vált. Ők kellő motivációval rendelkeztek, egymásnak szívesen segítettek, s így sikerült felfrissíteniük a régen megszerzett tudást, ismereteket.

Nézzük, milyennek ítélték meg a képzést maguk az érintettek:

„Alapjában jó volt ez a tanfolyam, csak ki kellett volna előtte szűrni, kik azok, akiknek valóban szükségük volt erre.” Egy másik vélemény: „Nem ártott ez senkinek, de úgy vélem, a szervezésben voltak hiányosságok, így pl. a tankönyvek, eszközök terén.”

Az oktatást végző pedagógus kollégáknak is talán ez utóbbi okozta a legtöbb nehézséget, ugyanis a tanári segédanyagként kapott feladatgyűjteményhez további kiegészítő feladatokat kellett keresni ahhoz, hogy az órákon folyamatos, ám mégsem nagyon megterhelő és fárasztó, jó hangulatú tevékenység folyjon. S mivel a tanító pedagógusok munkája egymáséra épült, bizony nem volt egyszerű azt összehangolni, s ezzel a folytonosságot az adott modulban biztosítani.

A későbbiekben – amennyiben folytatódna ez a képzési forma – valószínűleg az illetékes szervezők is több tapasztalattal fölvértezve kezdik majd el a munkát, megkönnyítve ezzel mind az oktatók, mind a résztvevők számára a minél eredményesebb helytállást – írta a Dombegyházi Hírek.

Fotó: Dombegyház Nagyközség Önkormányzata

Janiga Hajnalka hét éve, a gimnáziumban fertőződött meg a fotózás szenvedélyével, majd a hobbiból mára hivatás lett. A kiállított érdekes fekete-fehér fotói komoly gondolatokat ébresztenek. Murok Anikó festményei a rajzolás és a színek iránti szeretetét tükrözik. Kis kora óta rajzol. A festészet iránti rajongását – elmondása szerint – a japán fametszetek megismerésének köszönheti. A ,,japános” motívum több festményén is visszatérő téma. Márkus Tamás fába égetett képekkel lepte meg a közönséget. Első munkáit még forrasztópákával készítette, de  ma már pyrográffal dolgozik. Hobbiját főként saját és családja örömére végzi, de reméli, munkáit magasabb szinten is művelheti a jövőben. Szabó Ákos is hobbiból kezdett fotózni és ebből nőtt ki a munkalehetősége. Napjainkban, mint sajtófotós, két ismert laphoz is készít képeket. Több sikeres kiállítást, valamint több országos és nemzetközi fotópályázat győztes eredményeit tudhatja magáénak. Molnár László színes, változatos profin kidolgozott fotói a szépségről, a természet szeretetéről árulkodnak. ,,Fényképezni annyi, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül” – vallja, mely mindent kifejez munkájáról. Ő jelenleg Angliában él.

Az alpolgármester asszony méltató szavai mellett az ünnepség hangulatát ének és hangszeres zenei előadás színesítette, majd Jankó Erzsébet, a művelődési ház vezetője megköszönte a kiállítók közreműködését a bemutató létrejöttében. A ház ezzel a kiállítással is motiválni szeretné a fiatalokat, hogy találják meg a lehetőségeket a hozzájuk legközelebb álló önkifejezés eszközeire és mutassák meg tehetségüket.

A kiállítás 2014. március 16-áig tekinthető meg.

Kép és szöveg: Halasi Mária

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” (Csel 2:1–4)

Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

Pünkösdi népszokások
Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig “uralkodott”, azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták.

Pünkösdölés
„Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

Adománygyűjtő népszokás.Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. A „királynő” feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol „mavagyonjárásnak” is nevezik a pünkösdölést. (“”a vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja”)
Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. A menyasszony vagy pünkösdi királyné díszes ruháival, fejékével is kitűnt a menetből. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.

Mátkálás
Komatál küldés. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.

Zöldág-járás, zöldág-hordás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.

Hiedelmek
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.

Étkezési szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

Szöveg forrása: unnep.mentha.hu

Fotó forrása: mindennapi.hu