OTDK rendezvényén az összes szekcióban több, mint 5000 kiváló pályamunka szerepelt, ezek közül az egészségtudományi szekcióban mintegy 250-et díjaztak.

– Mi volt a prezentációd témája és miért éppen ezt választottad?

– Az alapszintű újraélesztés gyakorlati oktatásának jelentősége. A hirtelen szívhalálban meghaltak száma az elmúlt 30 évben több, mint duplájára emelkedett. Ez sajnos az egyre fiatalabb korosztályt, az aktív sportolókat is érinti. Mivel ezek az események legtöbbször egészségügyi intézményen kívül történnek, fontos a laikus embereket képezni, megtanítani őket a megfelelő újraélesztési technikára, hogy hatékonyan tudjanak beavatkozni váratlan helyzetben.

– Mennyi ideig dolgoztál rajta?

– Közel másfél évig dolgoztam ezen a kutatáson. Beléptem a Magyar Resuscitatios Társaságba majd elvégeztem a CPR AED instruktor tanfolyamukat. Ennek megfelelően a legújabb ajánlások szerint, négylépcsős oktatási módszerrel tartottam újraélesztési képzéseket. A résztvevők (295fő) által kitöltött kérdőívek alapján végeztem tanulmányt.

– Volt bárki, aki segített?

– A konzulenseim: Dr. Nagy Katalin, aneszteziológiai és intenzívterápiás szakorvos, Balda György, kognitiv és neuropszichológus. Szakmailag és formailag is nagyon sok útmutatást kaptam tőlük a munkámhoz. Balda György tanársegéd a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Campuson, Gyulán tanít. Az egyetemen mindenben segítették a kutatásomat. Az előadók, a könyvtárosok készségesek voltak bármiben kértem a segítségüket. Az oktatáshoz szükséges AMBU babát a Fejlődő Nagyszénásért Egyesület vásárolta meg részemre. A tanfolyamok szervezésében dr. Ugró Éva háziorvos, Gyarmati Józsefné és az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanárai segédkeztek.

– Milyen lépcsőfokai voltak a versenynek?

– 2013-ban Gyulán az egyetem rendezésében megtartott Tudományos Diákköri Konferencián I. helyezést értem el. Ugyanitt javasolta a bizottság a pályamunkámat az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára.

– Hány pályázat közül lett különdíjas a tiéd?

– Hogy csak párat említsek, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara 32 díjat, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara 1 díjat, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kara 1 díjat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara 2 díjat, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Kara 2 díjat, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 6 díjat hozott el. Összességében több, mint 250 díjat (ha jól számoltam) osztottak ki az egészségtudományi szekcióban, I., II., és különdíjakat. Amire büszke vagyok, az az, hogy amint látod is, a díjak java részét az orvostudományi egyetemek és azok egészségügyi karai hozták el. Egyéb egyetemek hallgatói csekély számban kaptak díjakat, én is ezek közé a kevesek közé tartozom.

– Szerinted miért éppen a tiéd lett különdíjas?

– A kutatásom értéke abban rejlik, hogy a téma rendkívül aktuális, magas elemszámmal dolgoztam, az oktatások által már részben megoldottam az általam felvetett problémákat és gyakorlott előadóvá váltam a tanfolyamok megtartása alatt.

– Beszéljünk kicsit magáról a rendezvényről, a díjátadóról. Milyen volt, milyen élményekkel gazdagodtál?

– A rendezvény és a díjátadó is a SOTE Nagyvárad téri épületében ünnepélyes keretek között volt, április 3-án. Teltház volt a díszteremben. Az első voltam (véletlenszerűen) aki díjat kapott. Elállt a lélegzetem is Nagyon nehéz országosan itt díjat szerezni, kiérdemelni. Óriási élmény volt, felejthetetlen.

– Kollégáid, feletteseid mit szólnak ehhez a kiemelkedő teljesítményhez?

– Mindenki nagyon örül. Az Orosházi Kórháznak és a Szent István Egyetem gyulai campusának is nagy dicsőség ez. Rendkívül ritka, hogy innen ilyen rangos díjat kapjon valaki.

– Jelenleg a Szent István Egyetemre jársz még? Pályafutásod során egyébként mennyire fektettél hangsúlyt arra, hogy tovább képezd magad?

– 2014-ben diplomát szereztem 4.87 kiváló átlaggal. Már nem vagyok hallgató. Folyamatosan tanulok, mióta leérettségiztem 1987-ben. Felnőtt szakápoló, műtős szakasszisztens, aneszteziológiai szakasszisztens, AO továbbképzés, CPR AED és CPR AED instruktor majd az egyetem. Ezeket végeztem el. Nagyon fontosnak tartom a tanulást saját szakmámban. Erre ösztönzöm a fiatalabb munkatársakat is. Ez a betegeink érdeke is.

– Mióta dolgozol az egészségügyben? 

– 1987 óta, elejétől fogva az Orosházi Kórházban. Egy évig voltam nővér a sebészet, baleseti sebészeten, 16 évig műtős szakasszisztens a sebészeti, baleseti sebészeti műtőben, rövid ideig a szemészeti, fül orr gégészeti és a szájsebészeti műtőkben, 11 éve aneszteziológiai szakasszisztens vagyok.

– Mik a céljaid? Mit szeretnél még elérni?

– Szeretnék a szakmámban aktívan dolgozni és ez mellett a laikus lakosság oktatásában részt venni. Szeretném az egészségügyben megszerzett tudásomat, gyakorlati tapasztalataimat megosztani az utánpótlással. Amennyiben lehetőséget kapnék erre, szeretném oktatni a fiatalokat.

Patakiné Márkus Ágnesen kívül megyénkből Gyuláról még két hallgató vett részt nagyon színvonalas munkájával a megmérettetésen. Szecsei Tamásné: Szürkehályog műtétre kerülő betegtájékoztatásának jelentősége és Molnár Zsanett: Bélbarrier integritás vizsgálata IPEC-J2 modellrendszerben című munkáikkal.

Kiss Réka

Fotó: Patakiné Márkus Ágnes