Lengyel György, a település polgármestere május elsején közzétett felhívásában hívja fel a helyiek figyelmét, hogy tegyenek javaslatot a „Kardoskút Községért” kitüntetés jelöltjeire. Erre egy teljesen hónapon át, egészen május 31-ig van lehetőség.

A 2000-ben alapított kitüntetésre magánszemélyeken kívül, társadalmi- és civil szervezeteket is meg lehet nevezni, akik munkájukkal, tevékenységükkel sokat tettek Kardoskútért és az ott élő emberekért. Ha a jelölt már elhunyt, abban az esetben posztumusz kitüntetés is adományozható, ahogy arra már volt is példa 2012-ben, amikor Ramasz Imre településvezető három évtizedes munkáját ismerték el.

A javaslattétel benyújtását a Csanádapácai Közös Önkormányzati Hivatal Kardoskúti Kirendeltségén lehet megtenni. Ennek tartalmaznia kell az adott személy vagy közösség legfőbb adatait, foglalkozási körük megnevezését, illetve a díjadományozás alapjául szolgáló tevékenység vagy alkotás részletes ismertetését és méltatását.

A döntést Kardoskút Önkormányzatának Képviselőtestülete hozza meg minősített többséggel.

Juhász Ádám

Fotó: Varga Pál

A mezőhegyesi Génbank-Semex a város határában található. Dr. Szollár István végigvezetett bennünket a telepen. Szigorúan kötelező a fehér köpeny és a cipőfertőtlenítés. A kanadai világcég egyetlen európai mesterséges állomásán szarvasmarha-szaporítóanyagot állítanak elő. A kiváló genetikai állománnyal rendelkező bikákat mindenféle fertőzéstől óvják. Miközben végigjártuk a telepet, megismertük dr. Szollár István életét is.

-          1946-ban születtem Németországban. Édesapám a lótenyésztésben tevékenykedett, a Földművelési Minisztériumban dolgozott. A II. világháború alatt Magyarország lóállományát menekítették nyugatra. A szakemberek családostól mentek ki, így történt, hogy én német földön láttam meg a napvilágot. Másfél éves voltam, amikor hazajöttünk. Apám egy ideig még a minisztériumban dolgozott, majd felajánlottak neki egy állást Somogysárdon, egy kísérleti gazdaságban, ahol ménes is volt. Öten voltunk testvérek. A szüleink a taníttatásunk szempontjából jobbnak látták, ha városba költözünk. Így kerültünk Gyöngyösre, ahol 1957-ben megürült a méntelepvezetői álláshely. Ott végeztem el az általános és középiskolát is – mesélt a főállatorvos gyermekkoráról.

Mivel édesapja lovakkal foglalkozott, nem csoda, hogy a gyermekei is megtanultak lovagolni. Szollár doktor a magyar ifjúsági díjugrató válogatottba is bekerült. Egy nemzetközi versenyen, Novi Sadon megismerkedett a Mezőhegyesi Állami Gazdaság akkori igazgatójával, aki szintén versenyzőket kísért. Ez a találkozás később meghatározta dr. Szollár István életét.

-          1964-ben érettségiztem, előfelvételivel bekerültem az állatorvosi egyetemre. A mezőhegyesi igazgatóval Budapesten, egy kiállításon futottam össze ismét. Kérdezte, mit csinálok abban az egy évben, ami kimarad a tanulásban? Akkor még nem tudtam. Felajánlotta, hogy dolgozzak náluk addig felcserként, úgy sok tapasztalatot szerezhetek az egyetemre. Elfogadtam. Később, az egyetemi évek alatt a szakmai gyakorlatot is itt töltöttem. A diploma átvétele után pedig állatorvosi állást kaptam. Így lettem mezőhegyesi – mondta a telepvezető főállatorvos. Az állami gazdaságban lovakkal, szarvasmarhákkal és sertésekkel is foglalkozott. Társadalmi munkában pedig a Mezőhegyesi Sport Egyesület lovas szakosztályát irányította. Szollár doktor elmondta, ez volt Mezőhegyes lovassportjának az eddigi legsikeresebb időszaka. Az 1980-as moszkvai olimpián például két versenyzőjük is indult: Balogi András és Krucsó Ferenc. Illetve a válogatott négy lovából hármat: artemist, vadrózsát és Bohémot, szintén Mezőhegyes adta.

-          Időközben autodidakta módon kezdtem foglalkozni a lovak szaporodásbiológiájával. Ebben az időszakban ez a terület teljesen háttérbe szorult, nagyon szakirodalmat sem lehetett találni. A befektetett energia azonban megtérült. A gazdaságban sikerült 20-25 százalékkal javítani a kancák termékenyülési eredményét. Majd 1986-ban szaporodásbiológiai szakállatorvosi diplomát is szereztem – említette meg élete újabb fontos állomását dr. Szollár István, akit 1991-ben egy évre Svédországba is meghívtak, ahol a lovak szaporodásbiológiájával foglalkozott. Miután visszatért Mezőhegyesre, az állami gazdasági munkája mellett három évig heti egy alkalommal az akkor megalakuló Génbanknál is dolgozott.

-          Akkoriban még csak három tenyészbikája volt a Génbanknak, majd fokozatosan szaporodott az állomány. Később, 2001-ben, mivel nagyobb szakmai kihívást éreztem a szarvasmarha-szaporodási ágazatban, főállásban is idejöttem dolgozni.

A Génbank-Semex Magyarország Kft. 100 százalékban kanadai tulajdonú cég. Ma már 153 kiváló genetikai állománnyal rendelkező bikát tartanak, amik többsége holsten-fríz. Kisebb számban vannak magyar tarka, angus és charoais bikáik is. Az állomáson szaporítóanyagot állítanak elő, amit itthon és a világ szinte minden táján értékesítenek, az Egyesült Államoktól Dél-Afrikáig.

A Génbank leghíresebb bikája Numero Uno. Dr. Szollár István megmutatta nekünk a neves állatot.

-          Numero Uno-t a világon mindenhol ismerik a szarvasmarha tenyésztők. A négyéves holsten-fríz bika extra magas genetikai mutatókkal rendelkezik. Ez egy megelőlegezett bizalom, hiszen még nincsenek tejelő lányai. De ma már előzetesen, az állat szőrének genetikai vizsgálatával lehet kimutatni, hogy mire számíthatunk a tenyészállattal kapcsolatban. Numero Uno hetente 1800-2000 adag spermát termel, de még ennél többre is lenne vevő – mutatta a tenyészbikát a főállatorvos. Elárulta, Numero Uno kézhez szokott jószág, de néha hisztizik. Ezt annak tudják be, hogy nagy valószínűséggel tisztában van a saját értékeivel.

Dr. Szollár Istvánt megkérdeztük a hobbijáról is. Szabadidejében kutyákat tenyészt, fekete és maszkos fakó pulikat.

-          Kiállításokra nincs időm eljárni, de a tenyésztők körében ismert a kennelem. A legkedvesebb kutyám egyébként itt van a telepen, Délcegnek hívják. Ő nem vesz részt a tenyésztésben. Annyira hűséges, hogy azt nem lehet ragozni. Ez az a tulajdonsága, amivel ő érdemelte ki, a kutyáim közül az első helyet a szívemben. Itt a telepen is mindenhová elkísér, olyan, mint egy kisfőnök. Ha meg akarok nézni egy éppen fekvő bikát, csak rámutatok és Délceg beszalad hozzá, talpra állítja – mondta Szollár István, Délceg pedig be is mutatta tudományát.

Dr. Szollár István nagyon örül az Ujhelyi Imre-díjnak. Mint mondta, nem számított a rangos elismerésre. Hozzáfűzte, azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a munkája egyben hobbija is – írta a Délmagyarország Békés megyei kiadása.

Fotó: Kovács Erika