Évek óta nem jártam már Kiscsákón. Az alig több mint százfős településrészen azonban nem sok minden változott. Illetve mégis. Először a kastély kápolnáját próbálom megkeresni, a kis híd előtti erdősávban. Nem könnyű feladat. A fák között harisnyaszaggató surják, de átverekszem magam. A kápolna siralmas állapotban van. Az ajtó ugyan zárva, az ablakok azonban tárva-nyitva. A kápolna üres, viszont egy ablakkeret és alatta néhány tégla hiányzik az épületből. A gyaloghídon túl már jól látszik a kastély. A kazettás famennyezetű és burkolatú neoreneszánsz stílusú vadászkastélyt 1864-ben Ybl Miklóssal terveztette ifjabb Geiszt Gáspár. A jövőre 150 éves kastély állapotára nem találok megfelelő jelzőt. Szavakkal leírhatatlan. Látni kell.

A ’90-es években német gazdája lett a műemléképületnek. Karl-Heinz Rechmann nagy lelkesedéssel látott hozzá a kastély felújításához. Többször jártam nála, sokat beszélt a terveiről. Első lépésben a kandallót újíttatta fel és a pincét, a tetőszerkezethez is hozzáfogott. Az ácsmunkák elkészültek, a héjazat azonban nem került fel a cseréplécekre. Állítólag Németországból megrendelte a zsindelyt, de az valahogy kézen-közön eltűnt. Rechmann pénze is elfogyott, majd jött a hír, hogy a kastély ura elhunyt.

Aztán teltek, múltak az évek. A fólia és a kátránypapír nem védte meg az időjárás viszontagságaitól a tető faanyagát, aminek egy része szétrothadt. Ezt már a kastély kerítésén kívülről is jól lehet látni. Meglepetésemre, mozgás van az udvarban. A munkások azt mondják, a kastélynak új tulajdonosa van, akit percek alatt elő is kerítenek. Éppen fát vágott az erdőben.

Varga Miklós két éve költözött Pest megyéből Kondorosra. Fásítási területet keresett megvételre, vett néhány ingatlant Kiscsákón. Meglátta a kastélyt és beleszeretett.

-          Talpraesett embernek tartom magam, de mégis egy évembe került, mire megtaláltam a tulajdonosokat. Rechmann úr egy Fülöp-szigeteki asszonyt vett feleségül. Két gyermekük született, ők német állampolgárok. Az apa nélkül maradt család kétlaki életet él: Németország és a Fülöp-szigetek között ingáznak. A gyerekek örökölték a kastélyt és jó néhány házat is a faluban. A házak egy része, 2006-ban rejtélyes módon, az özvegy tudta nélkül, mások nevére került. Emiatt büntetőfeljelentést teszünk – mondta a vállalkozó, aki körülbelül két hete előleg fizetésével erősítette meg vételi szándékát. Az örökösök gyámja, az édesanya pedig írásbeli megbízást adott a parkgondozásra, illetve az épület helyreállításának megkezdésére. Reményeink szerint december elején, a bürokratikus út végén már a nevemre kerül a kastély. Felvettem a kapcsolatot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, hiszen a kastély műemlék. Nagyon készségesek voltak, szívükön viselik a kastély sorsát.

Varga Miklóssal bejártuk a kastélyt. Nem volt teljesen kockázatmentes a látogatás. Az épebbnek látszó gerendák alatt haladtunk. Az időjárás teljesen tönkretette az alig több mint másfél évtizede készített tetőszerkezetet, amit a leszakadt gerendák jeleznek. Némelyik szarufát pedig már csak az „ámen” tartja.

Kiderült, a kis erdei kápolnából Vargáék hozták át a kastélyba az oltárt és a padokat, nehogy valakik elhordják tüzelőnek. Az egyik kastélyteremben szembetűnő a leszakadt gerendák között a szépen felújított kandalló. Igencsak kirí a környezetéből. Az egyik szobában páfrány nőtt, a másikban pedig egy kisebb fa hajtott ki. Varga Miklóssal lementünk a pincébe is. Nagyon szép, de hogy a német gazda miért pont ezekkel kezdte a felújítást? Már soha nem derül ki.

-          Az „alapozást” a tetővel kellett volna kezdeni. Akkor most valamivel jobb állapotban lenne a kastély – tára szét a kezét Varga Miklós. A vállalkozó azt is megmutatta, mennyi surját vágtak ki az udvarból.

-          Olyan sűrűn volt benőve botfákkal a terület, hogy jószerével megközelíthetetlen volt az épület. A munkát, az özvegy engedélyének birtokában, ezek kivágásával kezdtük.

A férfi terve, hogy ismét vadászkastélyt alakítson ki az épületből.

-          Nem kevés a vételár, de csak apró töredéke lesz, amibe majd a felújítás kerül. Önerőből nem tudnám megvalósítani, pályázni szeretnék. Amint a nevemen lesz a kastély, keresem a megfelelő lehetőséget. Szeretném, ha két év múlva már újra élet költözne a kastély falai közé – mondta a vállalkozó.

„István öcsém” volt a birtok jószágigazgatója

Tudják, ki volt hajdan a csákói birtok jószágigazgatója? Nem más, mint Petőfi István, a költő testvéröccse, aki 1858-tól haláláig igazgatta a Geiszt birtokot. Erről így ír Koszorús Oszkár az Orosháza jelesei című könyvében: „1858-tól kezdődött életének legtermékenyebb szakasza, amikor elfogadta idős Geiszt Gáspár (1817-1872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispáni állását. A gazdaság minden folyamatos munkáját 65 cseléddel kellett elvégeztetnie. Az évek folyamán bebizonyította, hogy jó gazdája volt az egész birtoknak, mintagazdasággá fejlesztette azt.” Azt is megtudtuk a könyvből, hogy a csákói birtokon gyakran töltött hosszabb-rövidebb időt Petőfi Sándor fia, Petőfi Zoltán. „István szeretettel, ugyanakkor szigorúan bánt Zoltánnal, de Petőfi Sándor fia méltatlanná vált apja emlékéhez, nem ismert korlátokat az élvezetek hajszolásában.” – írta Koszorús Oszkár.

Fotók: Kovács Erika (még több fotó a Szeretlek Dél-Békés facebook oldalon.)