H. Attila másnap jelezte a parancsnokának, hogy lakossági bejelentés alapján tudomására jutott, hogy egy P-s rendszámú személygépkocsi jogszerűtlenül került mások birtokába. Ezt a parancsnok tudomásul vette azzal, hogy a P-s rendszámú járműveket ellenőrizzék, konkrét információ hiányában azonban intézkedést nem kezdeményezett.

Az I. rendű vádlott arra is megkérte kollégáit, hogy ha a P-s jármű a határátkelőre érkezik, szóljanak neki, amit meg is tettek.

A határátkelőn az I. rendű vádlott magát rendőrigazolványa felmutatásával rendőrként igazolta, majd arról faggatta a kocsi utasait, milyen kapcsolatban állnak a II. rendű vádlottal, hogy került a birtokukba az autójukon lévő P-s rendszám, és azzal mi a szándékuk. Ezt követően az I. rendű vádlott autójával és a P-s rendszámú kocsival a II. rendű vádlott házához mentek, ahol a II. rendű vádlott láthatta, hogy a keresett személyeket ő kísérte el.

Az I. rendű vádlottnak nem volt intézkedési joga, és nem volt joga szolgálaton kívül a határátkelőn úgy megjelenni, hogy szolgálati igazolványa felmutatásával az ellenőrzés alá vont személyeket kérdőre vonja. Cselekményének valódi célja az volt, hogy a II. rendű vádlottnak jogtalan előnyt szerezzen, közreműködhessen abban, hogy az II. rendű vádlott rendszámmal kapcsolatos

problémája megoldódjon, és ezért a II. rendű vádlott kifizesse részére a kért 250 eurót. Ez ügyben még aznap többször hívta telefonon a II. rendű vádlottat, aki az ígért 250 eurót nem adta át, és ez nem is állt szándékában. A II. rendű vádlott május 26-át feljelentést tett a rendőrségen, amelyben a maga által elkövetett bűncselekményt is feltárta.

Az I. rendű vádlott a terhére felrótt cselekményt az eljárás során mindvégig tagadta – áll a bíróság ítéletében.

H. Attila legkorábban a büntetése kétharmadának letöltése után kerülhet szabadlábra.

Fotó: Szegedi Táblabíróság