Ahogyan arról korábban beszámoltunk, tavaly szeptemberben adták át Kunágotán a Tájházat. A beruházással eredetileg is a helyi hagyományok és értékek megőrzése volt a cél. Éppen ez adta az ötletet, hogy heti rendszerességgel népdalköri összejöveteleket tartsanak. A pénteki programokkal elsősorban az idősebb korosztályt kívánják megcélozni, de természetesen a fiatalok közül is szívesen látják mindazokat, akik részt vennének egy-egy ilyen estén.

A Tájházban emellett egyébként múzeum működik, de a konferenciateremnek köszönhetően a településre érkező delegációk fogadására is kitűnően alkalmas az épület.

Az első dalkör tehát pénteken, február 6-án lesz Kunágotán a Tájházban, 17 órától.

Kiss Réka

Fotó: Kiss Réka

Annak idején a legények az ostorral, a kolomppal és a kereplővel az ártó szellemeket próbálták elűzni. Ma a szilveszteri duda hivatott arra, hogy a bajt elijessze. Az év utolsó napja állítólag előre vetíti a következő évet, ezért e napon vannak tiltott és kötelező feladatok, amiket jó betartani. Mosni, teregetni például azért nem szabad, mert kirázzuk a gazdagságot, de éppen ezért nem ildomos még a szemetet sem kidobni. Nem hoznak szerencsét a szárnyasok sem, hiszen hátrafelé kaparják a pénzt, sikert, míg a malacok orrukkal kitúrják számunkra mindezeket. Akinek olyan malaca van, hogy még a malac farkát is meghúzhatja, annak szinte már biztos, hogy a következő év csak csupa jót hozhat. Közismert, hogy az újévi étkezést lencsével kell kezdeni, s ennek a lencsének megfőve szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor már a konyha asztalán kell lennie. Aki tehát bulizni megy, még indulás előtt tegye ki az asztalra a fazék lencsefőzeléket. Pénzt hoz a házhoz az is, ha valami aranyszínűt lógatunk a bejárati ajtó közelébe.

Szilveszteri lencse

Újév napján veszélyes dolog a vendégeskedés, nem csak azért, mert kialvatlan háziakat talál a hívatlan vendég, de a népi hagyomány szerint az első bekopogtatónak mindenképpen férfinak kell lenni, nehogy elinaljon a szerencse. Ez a hagyomány, abban a formában maradt meg, hogy mindig a férfinak kell elsőként boldog új évet kívánnia.

Természetesen ilyen jeles napon nem maradhatnak el a jóslatok sem, hiszen a kíváncsiság ördöge egy tiszta lappal induló újév hajnalán biztos ott mocorog mindenkiben. A hideg vízbe öntött forró ólom vagy a gyanta formája a jövőt vetítette előre, de ez mára már feledésbe merült, éppúgy, mint az újév napján a jeges vízben való mosakodás az udvaron. Ez utóbbi az egészséget volt hivatott elhozni a következő évre, már persze, ha valakinek sikerült egészségesnek maradnia a tortúra után.

Kiss Réka

Fotó: illusztráció

A karácsony ugyan egy keresztény ünnep, amikor Jézus Krisztus születésére emlékeznek a hívek, de elvilágiasodott formájában és szokásaiban is közkedveltté vált az évszázadok alatt kialakult karácsonyi ünnepkör, adventtől vízkeresztig.

A népi hiedelmek szerint a téli napforduló alkalmával a szabadon kószáló gonosz démonok és szellemek elől csak az menekülhetett meg, aki az örökzöld fa alá húzódott. A karácsonyfa-állítás hagyománya skandináv területekről származik és az 1960-as években hódította meg az egykori német hercegségeket. Az első fát állítólag Luther Márton állította gyermekeinek. A korabeli karácsonyfát gyümölcsökkel, édességekkel díszítették.

Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya Németországból került át, de nem vált hagyománnyá Magyarországon. A karácsonyfa-díszítés szokása a 19. század utolsó éveiben lett divat. Az első, lakásban felállított karácsonyfák még nem voltak ilyen díszesek, ezeken inkább csak gyümölcsök lógtak.

Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján, Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van. A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.

Kálmán-Pócsik Judit

Forrás: wikipédia

Fotók: illusztráció

A többek között Románia, Görögország és a halászok védőszentjeként tisztelt Szent András a Kr.u-i első században élt, s egyike volt a tizenkét apostolnak. Nevéhez fűződik az andráskereszt (x alakú kereszt) is, amelyen vértanúhalált halt.

Hazánkban a legerősebb házasságjósló napnak tartják november 30-át, s az ehhez kötődő népi praktikákat sok helyen a mai napig űzik. Összegyűjtöttünk párat a legelterjedtebb hagyományok közül.

Szokás volt gombócokba cetliket rejteni, melyekre férfineveket írtak. Amelyik gombóc elsőként jött fel a víz felszínére, abból derülhetett ki a jövendőbeli neve. Olvasztott ólom vízbe cseppentését követően a megszilárdult alakzatból a leendő férj foglalkozására lehetett következtetni.

„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján” – utal a mondás arra a szokásra, mely szerint a lányok az egész napos böjtölés után férfi ruhaneműt rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket. Magokból úgy jósoltak, hogy a zsúpfedeles ház ereszét megrázták, s amilyen mag hullott a lányok kötényébe, olyan férjre számíthattak. A búzamag gazdag, míg a rozsmag szegény férjet jósolt.

Szokás volt ezen a napon megzörgetni a disznóólat is. Ahányat röffen a disznó, annyi év múlva várható a házasságkötés. De ismert még a kapuk megrázása is – ahonnan az első kutyaugatás hallatszik, onnan várható a vőlegény.

Az ehhez a naphoz tartozó népi időjóslás úgy tartja, „fehér András – rossz év, víg András – víg év”.

Ez a nap a disznóvágások időszakának kezdetét jelöli. Ekkorra már elég hideg a kinti hőmérséklet ahhoz, hogy a hurka, kolbász, vagy szalonna kifagyjon, és sokáig elálljon a kamrában. Szokás volt a disznóvágást követő vacsorán a kántálás, majd a verselők megvendégelése is. Ám a kántálók elutasításáért cserébe jókívánságok helyett gúnyversek jutottak a gazdának.

Nagy Mária

Fotó: illusztráció

Húsvét másnapja a vidámság, a mulatság ideje. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. Vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja.

A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik – írta a csabaimerleg.hu.

Fotó: csabaimerleg.hu