-          Van annak talán már tizenöt éve is, hogy az első díszes savanyúságot eltettem. Akkor még a férjem is élt és mi műveltük a kertet – mutatta a medgyesbodzási ház mögötti hatalmas területet, ami legalább 1100 négyszögöl. Abból 600 négyszögölön termeltek zöldséget.

Margitka néni féltő gonddal válogatja ki az üvegbe kerülő zöldségeket.

-          Később a férjem egészsége lerobbant, már nem tudott segíteni, rám maradt a kert. Négy éve meghalt. Én pedig már a 83. évemben járok, sajnos már nem tudom megtermelni a savanyúságaimhoz szükséges zöldségeket – mesélte az idős asszony, aki a piacon veszi meg mindazt, ami azután az üvegekbe kerül.

Idén eddig 25 üveg savanyúságot készített, szinte mindegyiket kidíszítette.  A káposztát egy hétig fonnyasztja, hogy megfelelően simuljon az üvegbe. A díszek hozzávalóit hosszasan, nagy gonddal válogatja.

-          Az egyik üvegbe kos került paprikából. Nem találtam két egyformán vékony és a megfelelő irányba hajló fűszerpaprikát, ami a szarvához kellett. A szomszédok vigasztaltak, hogy az igazi kosok szarva sem egyforma – mesélte az idős asszony, aki tök felhasználásával készített templomot is az  egyik üvegbe, de gyönyörűen pompázik a cserepes virág is a savanyú káposzta előterében, akárcsak a magyar zászló paprikából.

Margitka néni elmondta, egy üveg savanyúság elkészítése egy délutánt vesz igénybe. „Csak öregszem, na, ez az igazság!” – mondta, de ez nem látszik meg rajta. Az idős asszony elpanaszolta, kevés a három literes üvege, ami a legideálisabb a díszítés szempontjából. A kétliteres kicsi, az ötliteres pedig már túl nagy. A boltokban lehet ugyan kapni három litereseket, de ezek a mai üvegek keskeny szájúak, nem nagyon fér beléjük az ember keze.

Domján Ferencnének három lánya, négy unokája és egy dédunokája van. A savanyúságot ők kapják meg, de csak majd tavasz vége felé. Addig Margitka néni spájzát díszítik az alkotások.

Fotó: Kovács Erika