– Házigondozóként  látom el feladatomat 2011-től a Gondozási Központnál. Ez alatt az idő alatt átéltem jó és kevésbé jó élményeket, de szerintem ez a hivatással együtt jár.

Házigondozóként dolgozni egy igazi kihívásokkal  teli és szerteágazó munka. Fontos, hogy a lehető legjobb tudásunkkal nagy adag szeretettel és türelemmel végezzük munkánkat. Én úgy vélem, hogy kolléganőimmel együtt megteszünk mindent, hogy az idősek elégedettek legyenek. Nagy dolog bizalmon alapuló kapcsolatot kiépíteni az idősekkel, főleg, akik egyedül élnek, távol rokonoktól, családtagoktól, mivel beengednek személyes környezetükbe, és elfogadják segítségünket. Jó látni, mikor várnak, és örülnek a segítségnek, s ha valami problémával fordulnak hozzánk, és segíteni tudunk, az jó érzés mindkét fél részéről. Mint házigondozók, egy kicsit bizalmasuk, kicsit lelki támaszuk és egy kicsit családtagok is vagyunk, mivel részt veszünk mindennapjaikban. Fontos az egyéni bánásmód, mivel minden idős más személyiség, és mások az igényeik. Munkánk nemcsak a mindennapi rutinfeladatok ellátásából áll, hanem váratlanul adódó lelki problémákat, pl. egészségi problémákat is észre kell vennünk, és a lehető legjobban megoldanunk. Megéri. Jó érzés, mikor őszinte mosoly ül  az arcokon, és MEGKÖSZÖNIK, hogy segítünk. „De jó, hogy vagy nekünk, köszönjük a segítséget.” Ennél nagyobb elismerés nem kell. Tudjuk, hogy jól végezzük a munkánkat. Vannak ugyan konfliktushelyzetek is, de azt is megpróbáljuk a lehető leggyorsabban és legjobban kezelni. Külső szemlélő számára könnyű munkának tűnik, de bizony mi érezzük, hogy milyen sokrétű embert kívánó hivatás a miénk. Igazi kihívás nap mint nap más problémát és feladatot sikeresen ellátni, de megéri mikor azt a szót halljuk: „KÖSZÖNÖM” . Ennél több nem kell, hogy mindennap újult erővel nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal – írta a Dombegyházi Friss márciusi száma.

Fotó: Dombegyházi Friss