A Petőfi Művelődési Központban, szombaton délután sokan gyűltek össze kottával a kezükben az alkalmi kórus próbájára, hogy gyakorolják a köszöntő dalokat. A kottaolvasás senkinek sem okozott nehézséget. Olyan az, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni több évtized kihagyás után sem, ha az embernek kiskorában jól megtanítják, s abban örömét leli.

Dinnyés Istvánné nem tudta, igazából milyen alkalomra is érkezik. Nagy volt hát a meglepetés. A születésnapi ünnepséget lánya, Ondrik Zsuzsanna csellóművész, zenepedagógus szervezte. A meghívást Kati néni egykori növendékei, tanítványai és volt kollégái szívesen fogadták el.

Dinnyés Istvánné 1939. február 14-én született Lakitelken. Ott kezdte általános iskolai tanulmányait, majd a híres tarhosi zeneiskolába járt. Annak megszűnése után Kecskeméten és Szegeden végezte el a  gimnáziumot, konzervatóriumi tanulmányait Szegeden folytatta. Orosházára 1961-ben került, s pályafutása során mindvégig a Liszt Ferenc Zeneiskola és a volt 3-as Számú Általános Iskola (ma Vörösmarty iskola) pedagógusa volt. A zeneiskolában szolfézst, az általános iskolában, az ének-zene tagozaton pedig a szaktárgyat tanította. Több alkalommal vállalt osztályfőnöki feladatot is.

Az orosházi 3-as iskola az országban másodikként indította el az ének-zene tagozatot, amelynek akkoriban még nem volt országos módszertana, központi tankönyve sem. Ezért az ének-zene tanároknak, köztük Dinnyés Istvánnénak is maguknak kellet „felépíteniük” a tagozatot, amely ma is rendkívül népszerű Orosházán. Minden évben két-háromszoros a túljelentkezés az óvodások körében.

Dinnyés Istvánné a nem tagozatos diákoknak szolfézst tanított a zeneiskolában. Növendékei közül több mint százan zenészek, művészek, zenepedagógusok lettek. A többiek pedig zeneszerető, zeneértő felnőttekké váltak.

Az ünnepségen a Vörösmarty iskola zenetagozatos diákjai köszöntötték Kati nénit, majd férje, Dinnyés István, a zeneiskola volt igazgatója, karnagy vezetésével a volt diákokból verbuválódott kórus is fellépett. Utóbbit könnyeivel küszködve hallgatta végig Dinnyés Istvánné.

-          Nem vagyok a szavak embere, én énekelni szeretek – mondta meghatódottan a nyugalmazott zenepedagógus, aki minden egykori tanítványára jól emlékszik ma is.

-          Voltak olyan tanítványaim, akik később a gyermekeiket hozták hozzám, s ma már ők is anyukák, apukák – fogalmazott, s azt is elárulta, a világon a legjobban tanítani szeretett és sajnálta, hogy a nyugdíjkor elérésével ez a folyamat megszakadt – írta a Délmagyarország című napilap.

Fotó: Kovács Erika