Különböző nyelvterületen különböző időpontra esik a torkoscsütörtök, több helyen két napot is tartanak. Az első a farsangi időszak utolsó csütörtöke, amikor még a nagyböjt kezdete előtti héten a farsangi jólétet nagy mulatozással búcsúztatják. Erre utal, hogy egyes helyeken ezt a hetet kövérhétnek vagy zabálóhétnek is nevezik. A második torkoscsütörtök, vagy csonkacsütörtök a hamvazószerda utáni csütörtöki nap, amikor a böjtöt egy napra felfüggesztik, hogy a húshagyó keddről megmaradt ételek ne vesszenek kárba, és a hamvazószerda szigorú böjtje után elfogyaszthassák.

Hamvazószerdát követően kezdődik a negyvennapos böjt, amellyel a keresztények húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülnek. Ferenc pápa ezt az időszakot a megújulás és a kegyelem idejének nevezte. Arra figyelmeztette a híveket, minden nagyböjtben szükségük van arra, hogy újra meghallják a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felrázzák őket.

A 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt. Hamvazószerdától húsvét vasárnapig így a böjti napok száma éppen negyven, mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti annak. A Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen, és Jónás próféta figyelmeztetésére negyvennapos böjtöt hirdettek Ninivében.

Erdő Péter bíboros

A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot jelképezi. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el nagyböjt idején a szentmiséken az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ebben az időszakban nem díszíti virág.

Az egyház sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton. A böjt vallásos gyakorlata az imádság, a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés, amely kifejezi az ember Isten iránti szeretetét és áldozatvállalását érte. A húsvétra készülés fontos részét képezik a mindennapi életben tett jócselekedetek.

Kiss Réka

Fotó: illusztráció