Az aprószentek története Máté evangéliumának második fejezetében olvasható. Eszerint Heródes a napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok, a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben születik majd meg. Hogy az újszülöttet elveszejthesse, Heródes a napkeleti bölcseket megbízta, hogy miután megtalálták őt, menjenek vissza palotájába, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, és ők eszerint cselekedtek. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal, azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Ezek után, a haragra gerjedt Heródes minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy biztos legyen abban, a „zsidók újszülött királya” nem marad életben. Ennek a gyermekmészárlásnak az áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.

Az aprószentek napjához számos népszokás is kötődik. Ilyen a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. Magyarországon ma már csak a Kisalföldön tartják meg a december 28-ai korbácsolást. Régen a fiúk 2-3-as csoportokba verődtek és vesszőből font korbáccsal mentek „megcsapkodni” a lányokat, hogy elűzzék a keléseket, betegségeket. A korbácsolás Győr-Moson-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. Ilyenkor a legények körbejárták a falu lányos házait, s miközben különböző mondókákat mondtak, megkorbácsolták a ház népét.
Kiss Réka
Fotó: illusztráció