Az adventi készület hagyománya a 4. századból ered, azóta azonban a katolikus egyházon belül is változtak a szokások, s így alakult ki a mai rend, miszerint a karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik advent. A lelki felkészülés idején érzékenyebbek vagyunk az elesettek iránt, többet jótékonykodunk, segítünk embertársainknak, nagyobb figyelmet szentelünk kevéssé látogatott rokonainknak.

Az ünnepi készülődés külsőségei mellett a belső béke megteremtése, a befelé fordulás is jellemzője ennek az időszaknak. Az egyház ezt a folyamatot olyan szokásokkal segíti, amely csak az adventhez kapcsolódik, mint például a hajnali „angyali” mise. Az előkészület része az ilyenkor szokásos böjt, a bűnbánat és a tettekben megnyilvánuló jócselekedet is.

A sokak által mélyen tisztelt Böjte Csaba testvér, ferences rendi szerzetes így vélekedi adventről: „Földi létünk talán egy legfontosabb célja, hogy ünnepet szerezhessünk magunknak és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket.”

Ferenc pápa szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten Szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg.”

A mezőkovácsházi református közösségben is megkezdődött a készülődés, amelyről Molnár Virág lelkész beszélt hírportálunknak. – A karácsonyt megelőző időszak a várakozás időszaka. Ilyenkor jellemző, hogy egyes helyeken téli böjtöt tartanak, így hangolódnak az ünnepre. Mi a gyerekekkel megkezdtük a készülődést, a hittanórák rendszerint a karácsony köré csoportosulnak. Fontos, hogy méltóképpen ünnepeljünk, emlékezzünk Jézus születésére – fogalmazott Molnár Virág, a mezőkovácsházi református egyházközség lelkésze.

KPJ-KA

Képünk illusztráció