A művelődési formák és trendek változásával azonban átalakult az itteni tevékenységrendszer is; jött a diszkókorszak, később megalakult a HTT-klub (Húszon Túliak Társasága), ahol nosztalgiazenére táncolhattak a szórakozni vágyók, utóbb ismét a diszkó dívott.

A pinceklubbeli hétvégi zenés estek lényegében folyamatosak maradtak az eddigi legjelentősebb művelődési házi rekonstrukcióig, az IKSZT-pályázat megvalósításáig. Ez természetesen azzal is járt, hogy a klubhelyiség egész födém- és tartószerkezetét ki kellett cserélni. (Hozzáteszem: szerencsére, mert olyan statikai problémákra derült fény, amelyek állandó életveszélyt jelentettek az itt szórakozók, illetve a színpadon szereplők számára!) Mára azonban már olyan állapotban van a terem, hogy ismét használható, néhány berendezési tárgy (asztal, szék) hiányzik, s újraindulhat a klubélet. Aligha túlzás leírni: törvényszerű, hogy ebben a kezdeményezésben a jó negyven évvel ezelőtti aktív „zenészcsapat” jár az élen az önkormányzat teljes támogatásával.   Lassanként előkerülnek a régi hangfalak, erősítők, és némi felújítás után használhatók is lesznek. Hamarosan élőzene szól tehát a pincében, lehetőséget adva mindazoknak a kulturált szórakozásra, akik már nem a diszkó bűvöletében élnek, és alkalomadtán szívesen eltöltenének néhány kellemes órát barátaik, ismerőseik körében akár egy kicsit nosztalgiázva is.

 73-as Klub lenne a neve az új közösségnek. A névválasztás utal a pinceklub átadásának évére, 1973-ra, valamint arra a szellemiségre, amelynek révén már a kezdetekkor tartalmas szórakozási, művelődési lehetőségek várták az oda látogatókat. Szándékosan nem utal viszont a név életkori vagy foglalkozásbeli kötöttségekre. Egy biztos: az aktív magot az amatőr zenészek baráti és ismeretségi köre képezi. S ez nem is olyan rossz alap, évtizedek bizonyítják, hogy lehet rá építkezni – írta a Dombegyházi Híradó legutóbbi száma.

Fotó: dombegyhaz.hu