Élcsapatnál folytatja pályafutását a battonyai Tóth Péter. A tizedikes focista azt mondja, megéri a focit választani, hiszen felkészít a mindennapok kihívásaira, így könnyebben tudja kezelni azokat. Az ifjú tehetség álma, hogy egy külföldi csapatban játszhasson.
A battonyai születésű Tóth Péter hat éves korától rúgja a bőrt, azt mondja, nem volt kérdés, hogy az induláskor melyik sportágat válassza, hiszen a családjában minden férfi futballozott egykor, most ő kapta a stafétát a Tóth családban.
– A Battonyai TK-ban kezdtem pályafutásom, itt ismertették meg velem az edzőim a foci alapjait, majd innen kerültem el a Mezőhegyesi SE-be. Ez idő alatt a szüleim folyamatosan focitáborokba vittek Békéscsabára, ahol elnyertem a csabai edzők tetszését, melynek eredményeként csapatot váltottam, Békéscsabára igazoltam, illetve az iskolát is itt folytattam. Az első két évben NB2-ben futballoztam, de az ott töltött utolsó évemben feljutottunk az NB1-be, jól ment a játék, házi gólkirály voltam, azonban egy Ferencvárosi meccsen felfigyeltek rám a Honvéd FC edzői. Édesapámat kereték fel, hogy szeretnék, ha a csapatukban folytatnám – részletezi a kezdeteket Tóth Péter.
A megkeresést követően döntött a battonyai focista és szülei, a nyolcadik osztályt már Budapesten kezdte meg a fiatal, a Honvéd balszélsőjeként.
– Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Honvéd “családjához” tartozhatok. Ez egy kiemelkedő és összetartó közösség. A kiváló mentalitású játékosok és edzők folyamatosan segítenek abban, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek, ehhez persze létfontosságú a megfelelő ellátás és a profi körülmények, amiket a klub kiválóan biztosít számomra – osztotta meg hírportálunkkal.
Az ifjú tehetség azt mondja, a legnagyobb kihívást a pályán lévő konkurencia és persze a családjától, barátitól való távolság jelenti, de az utóbbit napról-napra egyre jobban kezeli.
– Szeretek csapatban dolgozni, úgyhogy szerintem ezért tetszik jobban, mint bármely egyéni sport. Megéri a focit választani, hiszen folyamatosan versenyhelyzetben vagyok, ez a mindennapi életben is jellemző, viszont az edzések és a meccsek nagyon jól felkészítenek a „mez nélküli” dolgokra – emeli ki.
Példakép? Merült fel a kérdés az interjú során. Kérdésünkre azonnali, kész választ kaptunk.
– Cristiano Ronaldo. Szerintem ő az, aki a tehetsége mellett a legtöbb munkát fektette ebbe a sportágba annak érdekében, hogy ő legyen a világ legjobb játékosa. Véleményem szerint ez igen jól sikerült.
Beszélgetésük zárásaként Péter elárulta, álma és egyben jövőbeni célkitűzése, hogy pályafutását – példaképéhez hasonlóan – külföldi csapatban folytassa.