Ezt a felhős dolgot akkor találtam ki a kislányomnak, amikor Apu elment. Halottak napja táján sok kisgyermekes családban próbálnak valamilyen magyarázatot adni arra a kérdésre, hová lett a szeretett hozzátartozó, miért viszünk virágot a sírjára. A szomorú valóságot egy apróság még nem értené meg. Ezért mondtam azt, hogy a papa fent ül a felhőkön és figyel ránk. Örül, ha szófogadó és ügyes a kisunokája. Örül, ha látja a huncut kis fürtjeit, hallja a csengő kacagását.

Gyakran járunk a temetőbe. Hogy miért oda visszük a virágot, erre is kész volt a feleletem: onnan tudja a papa, hogy az az övé. A nyáron leányom több léggömbje is elszállt. Mielőtt sírásra görbült volna a szája, megvigasztaltam: hogy örül majd a papa, ha fent elkapja! Utána több léggömböt magától küldött fel a nagyapjának.

Már régóta én is így gondolok Apura: fentről figyel minket, vagyis velünk van.Így nekem is könnyebb. Igaz a mondás: csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek.De hogy is lehetne elfelejteni azt, akinek a vére az ereimben csörgedez, akitől a nagy barna szemeim örököltem?

A halottak napjára virággal díszített sírok csak díszletek. Fontosabb, hogy generációkon át megőrizzük az ott nyugvók emlékét…

Kovács Erika

Forrás: Békés Megyei hírlap, 2011, halottak napja előtt.