„Aki nem becsüli a múltját, annak nincs jövője.” Ez a mottója a magyarbánhegyesi Hon- és népismereti szakkörnek, amely tavaly ünnepelte alapításának 10. évfordulóját.
– Azzal a céllal alakultunk, hogy felfedezhessük és bemutathassuk a település történelmét, történetét – tudtuk meg Asztalos Csabától, a hon- és népismereti szakkör vezetőjétől. A helytörténettel foglalkozó szakkört maga a történelem tanár hívta életre.
– Csütörtökönként tartjuk a foglalkozásainkat a Kossuth Lajos Általános Iskolában, ahol tanárként dolgozom. Ezeken az alkalmakon az iskola tanulóival végzünk adott témához kapcsolódó feladatokat, kutatómunkát, vagy a következő helytörténeti vetélkedőre készülünk – mondta el Asztalos Csaba, majd kifejtette, hogy járási szinten is szerveznek vetélkedőt. A következőt március 20-án rendezik, amelyre a környékbeli iskolákból várnak vendégeket és jelentkezőket. A szakkör résztvevőivel – mint megtudtuk – túrázni is járnak, így megismerve Magyarbánhegyes és a környékbeli települések természeti és történelmi értékeit.
A szakkör hivatalos weboldallal is rendelkezik, ahol a kutatómunkáik eredményét, számos helytörténeti írást és képet gyűjtöttek össze.
Asztalos Csaba előadásokat is tart, mint amatőr helytörténész. Január 13-án, kedden 17 órakor kezdődik harmadik helytörténeti előadása a Községi Könyvtárban, ahol ezúttal a település történetét mutatja be a két világháború közötti időszakban. A diavetítéses bemutató alkalmából lehetőség lesz számos korabeli kép és fotóritkaság megtekintésére is, illetve a felmerülő kérdésekkel is nyugodtan lehet az előadóhoz fordulni.
Nagy Mária
Fotó: Magyarbánhegyesi Hon- és népismereti szakkör weboldala
A buli megszervezésénél gondot jelenthet, hogy az egyes kellékek mennyire kerülnek összhangba egymással. Ezt a terhet veszik le a vállunkról a partiszett-gyártók, akik csomagban kínálják az asztalterítő, étkészlet, pohár, evőeszköz elemeket, így a harmónia garantált.
Lampionok
A szilveszteri bulik díszítésének elengedhetetlen kelléke a lampion. Ma már se szeri, se száma, hányféle lampion érhető el a kis, egyszerű, papírból készült változattól, a komoly méretekkel és fényekkel rendelkező konstrukcióikig.
Őrült parókák
A szilveszteri paróka feladata, hogy egy teljesen új identitást varázsoljon viselőjére. A buli-parókák döntően egy méretre készülnek, de a paróka mérete a tarkónál egy tépőzáras pánttal vagy kapoccsal állítható.
Trombiták, anyósnyelvek
Szilveszter közeledtével a hanghatások nélkülözhetetlen eszköze a trombita, melynek párja az anyósnyelv. Ez utóbbinál a lényeg, hogy a fújás hatására a nyelv kicsavarodik, így a sípoló hang mellett mókás látványt is nyújt.
Gyertyák
Az esti rendezvények ünnepi hangulatát fokozzák a gyertyák, fáklyák. Szilveszterkor ezek is extrém jellegűek, a hagyományos gyertyáktól markánsan eltérhetnek.
Füzérek, ajtódekorációk
Egy igazán jó bulinál messziről látszik a helyszín. Az érkező vendégek hangulatát meghatározza, hogy hová lépnek be.
Ajtó-, ablak-, térdekoráció
Díszítésből soha nem lehet elég. Az ünnepi hangulat fokozásához ad segítséget a dekorációs eszköztár, melynek elemei számtalan variációt kínálnak.
Szerpentinek, sprayk, konfettik
Ha szeretnéd, hogy a szilveszteri buli emléke gyakran eszedbe jusson, nem nélkülözheted a konfettiket, melyek a nyolcadik nagytakarítás után is előjönnek a szőnyeg alól, a parketták réseiből.
Parti szemüvegek
A parti szemüvegek nem csak a külső megjelenést teszik viccessé, hanem viselőjének észlelését is alakítják, függően a szemüveg jellegétől. Így más arcát mutatja a világ is.
Jelmezek
Minden bulit feldob, ha kiléphetünk a bőrünkből. (Sőt, más bőrébe bújhatunk.) Profi jelmezekkel ez lényegesen könnyebb.
Ha megvan minden, amire szükségünk lehet egy önfeledt és felejthetetlen este eltöltéséhez, ne feledkezzünk meg arról, hogy a hangsúly nem a kiegészítőkön van, hanem azon, hogy kivel osztjuk meg ezt a kivételes napot, az év utolsó napját.
Kálmán-Pócsik Judit
Fotó: illusztráció
A november 22-re tervezett szezonzáró vacsorán és díjátadáson kihirdetik az éves autocross bajnokság eredményeit. Az újkígyósi rendezvényen az is kiderül, kihez kerül a vándorkupa, ami az elmúlt 3 évben legjobb helyezéseket elért versenyző jutalma.
– Ünnepi rendezvényünkön kihirdetjük, kik voltak az idei versenyszezon legjobbjai, valamint apró ajándékokkal igyekszünk megköszönni segítőink munkáját, illetve szponzorainknak az egész éves támogatást – tájékoztatta hírportálunkat Király Csaba, a Viharsarok AMSE elnöke.
Az ünnepi pillanatok után vacsora következik, majd a televízióból ismert népszerű stand-up comedys humorista, Rekop György műsorát láthatják a résztvevők. Az este ezzel nem ér véget, a szervezők a retro korszak hangulatát idéző táncos mulatsággal kedveskednek a vendégeknek.
Az idei szezonnak már vége, de a szervezők nem pihennek, már a jövő évi fejlesztéseket tervezik.
– Mint arról már korábban beszámoltam, tervezzük a pályanyomtáv meghosszabbítását. Ezen kívül szeretnénk kibővíteni versenysorozatunkat egy csongrádi és szeghalmi futammal. Továbbá szeretnénk a megyei bajnokság egyik állomásaként egy Szabadidős Fogathajtó Versenyt rendezni a pusztaottlakai Likefest Parkban – beszélt jövőbeli terveiről az egyesület elnöke.
Aki szeretne együtt ünnepelni a viharsarki csapattal november 22-én, jegyét az újkígyósi művelődési házban vásárolhatja meg.
Iglicz Tamás
Fotó: Viharsarok AMSE
Októberfesztet tartanak hétfőn a Végegyházáért Közhasznú Alapítvány szervezésében. A rendezvény rendkívül színes programokat ígér a látogatók számára. Minden korosztály megtalálhatja majd a számára tetsző programot.
A programok délután kezdődnek, 14 órától a Suliolimpia megnyitója után Varchó István köszöntőjével hivatalosan is kezdetét veszi a fesztivál.
A hivatalos megnyitó után, párhuzamosan több program is elkezdődik. Az apróságokat játszóház várja, az iskolások Suliolimpián indulhatnak. A gasztronómiában jártasak, pörköltfőző versenyen vehetnek részt.
Délután 15.30-tól a civil szervezetek ünnepélyes keretek között együttműködési megállapodást írnak alá.
A Dél-Békés Mentőcsoport standján napközben egy statikus kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők, illetve tehetik fel kérdéseiket a szakembereknek. A csapat 16 órától elsősegély-nyújtási életmentő bemutatót tart a közönségnek.
A mentőcsoport bemutatója után 16.30-tól, az általános iskolások október 6-ai ünnepi műsorát láthatják az érdeklődők.
A folytatásban 17 órától karate bemutatót láthat a közönség az orosházi Kyokushin Karate Szabadidő Kör Egyesület jóvoltából, majd az Alkony nyugdíjas klub műsorát tekinthetik meg.
A nap végén 18 órától kihirdetik a versenyek győzteseit, majd megvendégelnek minden látogatót, amíg a főzőverseny bográcsai ki nem ürülnek.
A Végegyházáért Közhasznú Alapítvány tagjai mindenkit szertettel várnak október 6-án, szombaton, Végegyházán a művelődési házban.
Iglicz Tamás
A Generációs Összetartozás Napját tartották tegnap,szeptember 27-én Nagyszénáson. Több civil szervezet összefogásának eredményeképpen egy egész napos rendkívül színvonalas rendezvénnyel ünnepelték a szervezetek közötti együttműködés megerősítését.
A programot egy rekordkísérlet köré szervezték, melynek öteltgazdája Brlázs Róbert volt. A cél az volt, hogy az óriásbográcsban főzött gulyást minél többen megkavarják, jelképezve ezzel az összetartozást.
A település apraja-nagyja, önkormányzati képviselők, a civil szervezetek, de még a szomszédos települések polgármesterei, a térség országgyűlési képviselője és Növényi Norbert olimpikon is összefogtak, hogy sikerüljön felállítani ezt az egyedülálló rekordot.
A rekordállítás pedig sikerült. A fakanalat, melyet az olimpiai bajnok szakács, Ambrus György által főzött gulyás megkeverésére használtak, több mint 550-en fogták a kezükbe.
Az óriásbogrács alá délután 1 órakor gyújtottak és 5 óráig volt lehetőség részt venni a rekordállításban. A rekorderek pedig szépen gyűltek. A cél az 500 fő elérése volt, amit a jelenlévők túl is szárnyaltak.
A gulyásból a rekordállítás után mindenkinek jutott egy-egy tányérral.
Az esti kihirdetésen Ambrus György arról beszélt, hogy bárhol járt eddig, ha a magyarokat emlegették, két szó hangzott el, az egyik a „Puskás”, a másik pedig a „gulyás”. Ezzel a rekorddal a nagyszénásiak mind a gasztronómia, mind a magyar történelem nagykönyvébe beírták magukat, hiszen hasonló rekord eddig sehol a világon nem létezett.
Nagyszénás és ezzel együtt a részt vevők neve tehát mostantól, végérvényesen ott szerepel a Magyar Rekordok Könyvében.
Kiss Réka
A komplex egészségügyi szűrővizsgálat reggel 8 órakor kezdődött a művelődési házban.A szűrésen hallás, fogászati, szív- és érrendszeri, látás, mozgásszervi vizsgálatokat végeztek, teljesen ingyenesen. A szűrés adta lehetőséggel, több mint ötvenen éltek.
A fesztivál szabadtéri programjai szombaton 11.45-től kezdődtek, a művelődési ház mögötti területen. Elsőként a Mezőkovácsházi Csanád Vezér Általános Iskola tanulói mazsorett előadását láthatta a közönség, mely után az esemény házgazdája, Varga Gusztáv köszöntötte a vendégeket.
A hivatalos megnyitó után párhuzamosan több program is zajlott. Az kicsiket játszóház és alkotóház várta, de lehetőség volt íjászkodni is. A vállalkozó kedvűek „Parasztolimpián” vehettek részt, mely a vidéki élet kellékeit vonultatta fel, vicces falusi szokásokra épülve. A gasztronómia szerelmesei mindeközben a főzőversenyen csillogtathatták meg tudásukat.
A nap meglepetés vendége, Varga Gusztáv meghívására, Balázs Fecó volt, akit a megjelentek kitörő örömmel fogadtak.
A helyi civil szervezetek, megállapodást kötöttek, melyben lefektették, hogy a jövőben szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket.
A Dél-Békés Mentőcsoport standján kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, valamint tűzvédelemmel kapcsolatos tanácsokat is kaphattak. A mentőcsoport 15.45-től elsősegély-nyújtási életmentő bemutatót tartott a közönségnek.
A nap végén 16.30-tól hirdették ki a versenyek győzteseit, majd mindenkit megvendégeltek egy-egy tányér pörkölttel, amíg a főzőverseny bográcsai ki nem ürültek. A 600 adag étel az utolsó falatig elfogyott.
A kilátogatók egytől-egyig remekül érezték magukat a rendezvényen, melynek az ígéret szerint mindenképpen lesz folytatása.
Kiss Réka
Az országos döntőbe 9 szauna mester jutott, akik szombaton mutatják majd be versenyszeánszukat. A zsűri pontjai és a közönség szubjektív értékelése alapján a legjobb 5 versenyző jut tovább a vasárnapi megmérettetésre.
A Szauna Szeánsz® Oscar díjat elnyert szauna mester, 1 évig viselheti a címet.
Orosháza-Gyopárosfürdőt Rostás Zoltán képviseli, aki az „Indián misztérium” szeánsszal indul az Oscar-díjért.
Fotó: Gyopárosfürdői Strand- Gyógy- és Élményfürdő
Orosházán, a Retek utcában már messziről hirdeti a kovácsoltvas tábla, hol található a Padlásmúzeum. Már a ház udvara is olyan, mint egy múzeum: ott állította ki Bors Imre a kútjait, a gémestől a norton fejes, húzós kutakig. Az udvart egy barátságos eb, Gombi őrzi.
- Jöjjön nyugodtan, nem kell félni, egy 90 éves néni jött fel elsőként a padlásfeljárón – bátorított a magánmúzeum gazdája. A padlásig kissé meredek grádics vezet, majd egy függőhíd. Meg kell „dolgoznia” annak, aki kíváncsi, mit is rejt a Palásmúzeum.
- 1980 óta lakom ebben a házban. Azóta gyűjtögetek, semmit sem dobok ki. Hiszem, hogy minden tárgyat okkal készítettek, csak ezt az emberek egy része nem értékeli. Mivel én a szüleimtől, nagyszüleimtől nem örököltem semmilyen régi tárgyat, másként tettem szert rájuk. Nem szégyellem, még olyan is előfordult, hogy egyiket, másikat a kukából szedtem ki. Más kidobta, én megmentettem. Régebben a lomtalanításkor is sok mindent lehetett találni az utcán. Ma már egyre kevesebbet – sorolta a 64 éves férfi.
Bors Imre 2000-ben már alig fért a gyűjteménye darabjaitól. Megunta, hogy hol ide, hol oda pakolgatja a tárgyakat. Úgy döntött, a kincsek nagy részét felviszi az addig kihasználatlan padlására.
- Kitakarítottam a padlást, majd szépen berendeztem. Nézze – mutatott a padlás legtávolabbi sarkába – ott a konyha, mindenféle használati tárgyakkal. Mellette egy szobát rendeztem be. Itt a spájz.
S ki hinné, hogy ekkora területre befér jó néhány iparos szakma is az összes szerszámával. Aki benéz a Padlásmúzeumba, láthat egy mini borászatot, a disznóvágások kellékeit, szabóműhelyt, fodrászatot: régi fodrászszékkel, búrával, tükrökkel.
- Ez itt a legújabb szerzeményem, egy suszter-varrógép. Még nem volt időm megjavítani, de hamarosan működni fog. Egyébként itt mindent megtalálni, ami ehhez a szakmához kell. Ha jönne egy cipész, leülhetne a háromlábú suszterszékre és már kezdhetne is dolgozni.
Katonarelikviák is találhatóak a padláson az I. világháborútól napjainkig. Egy bábut teljes menetfelszerelésbe öltöztetett Bors Imre. A gerendákon pedig fogasok, karnisok láthatók – persze minden a múltból.
A tárgyaknak megvan a maguk története. A padlásmúzeum látogatói ezt is megismerhetik. Bors Imre nemcsak gyűjteni szeret, hanem beszélni is a számára kedves tárgyakról. A konyhai komódot például egy idős nénitől kapta, akinek a tyúkjai, galambjai használták az öreg bútordarabot pihenőhelynek. Bors Imre az egyik fiók alján megtalálta a szekrény szállítólevelét. Mint kiderült, a húszas években került Nagyváradról Orosházára a konyhabútor. Az első gazdája egy zsidó család volt, akiket a háború alatt hurcoltak el a városból.
- Katalógusba szedtem a tárgyaim, hogyha egyszer én már nem leszek, legyen rendben minden. Ez alapján mintegy 1800 darabja van a gyűjteményemnek. Minden természetesen nem fért be ide a padlásra. Jöjjön, megmutatom a többit is!
A padlásról a hátsóudvarba mentünk. Talán a kisajtó nyikorgását halotta meg Rudi, aki hirtelen előttünk termett. Rudolf egy fehér ló. Ő húzza a Padlásmúzeum kocsiját, amivel Bors Imre a város nagyobb rendezvényein sétakocsikázni viszi a gyerekeket és felnőtteket. „Munkaidőn” túl Rudi szabadon birtokolja a hátsó udvart.
- Vigyázzon, meg ne csípje! Nem azért mert vad, hanem szeretetből, de azért az is tud fájni – figyelmeztetett a férfi. Rudi a saját kis birtokán mindenhová elkísért bennünket.
Bors Imre több szérűt is épített a gyűjteménye nagyobb darabjainak. Az egyikben lóvontatású mezőgazdasági gépek találhatók. A legrégebbi egy 150 éves eke. Persze, ahhoz, hogy kiállíthatóak legyenek a gépek, a férfinak sokat kellett rajtuk dolgozni. Volt, hogy régi képek alapján készítette el a hiányzó alkatrészeket.
Egy másik fedett helyen darálók, morzsolók láthatók. A kiállítás utolsó állomása pedig a kocsimúzeumnak berendezett helyiség, ahol a négyökrös szekértől a lovas halottas kocsiig ugyancsak sok mindenre rácsodálkozhat a látogató.
A Padlásmúzeumnak már voltak vendégei Pest megyéből is. A Gyopárosfürdőre látogatók is szívesen keresik fel a nem mindennapi gyűjteményt. Volt, hogy egy egész osztály is kirándult a Retek utcai kiállítóhelyre. A gyerekeket a múzeum gazdája munkára is fogta: készítettek együtt vályogot, kukoricaszárból nyenyerehegedűt, csuhébabákat.
- A gyerekek örültek, hogy láttak olyan tárgyakat, amiket már a nagyszüleik sem őriznek. Én pedig annak örültem, hogy a gyűjteményem révén sok ismerettel is gazdagodtak a diákok. Már ezért is megérte összegyűjteni a régi tárgyakat – summázta a gyűjtő a Délmagyarország Békés megyei kiadásának adott interjúban.
Fotó: Kovács Erika
1910-ben határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textilipari munkásnők a béregyenlőségért és munkaidő csökkentéséért sztrájkoltak. A dátum akkor vált véglegessé, amikor 1917-ben Oroszországban ugyanezen a napon tüntettek a nők kenyérért és a békéért. Az ünnep igazi születése korábbra, a századfordulóra tehető, és szorosan összekapcsolódott a nők különböző jogainak követelésével.
Néhány évtized elteltével, amikor már egyre több országban vívták ki a nők a választójogot, és a mozgalom elérte legfőbb célkitűzését, hanyatlani kezdett. A 60-as évek nőmozgalmai során viszont új értelmet kapott a nőnap: a nők már az egyenjogúságukért küzdöttek. 1977-ben az ENSZ is elismerte, és felvette a világnapjai közé.
Magyarországon először 1914-ben ünnepelték a nőnapot. 1949-től az állami propaganda állította a saját szolgálatába, a rendszerváltás után viszont az ünneplése visszaszorult. Érdekes momentum azonban, hogy Oroszországban a mai napig munkaszüneti nap március 8.
A fejetlen barát hazánkban elterjedt, jellegzetes fajtája a kísérteteknek, a Magyar Néprajzi Lexikon külön említi. Sámsonról is ismerhetjük. Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor a nagyapám meséiből váratlanul lépett elém fehér ruhában, levágott, sápadt, véres fejjel a hóna alatt. A nevéből első hallásra hátborzongató titok kongott. A csomorkányi ólak körül kísértett rendesen, lelkiismeretesen a 20-as, 30-as években. Később gazdagodott alakja több beszélgetésből, melyek során szavakból úgy szívott magának életet, akár egy vámpír. Kiderült, nem más ő, mint a csomorkányi templom szerzetese, akit a törökök lefejeztek valamikor a 16. században, mert nem adta elő az elrejtett kincset. A kincset, vagyis a templom pénzét és kegytárgyait elásta, hogy ne lehessen a pogányok martaléka. És amíg elő nem kerül, addig bizony kísértenie kell, addig nem lelhet nyugalmat. Ezért zaklatja, ezért ijesztgeti a gyanútlan áldozatokat: virgonc gyerekeket, törékeny nénikéket, szabad ég alatt szunyókáló juhászokat. Egy asszonynak a faluban több alkalommal jelenése volt. A fejetlen barát a kincsével kísértette, zaklatta: ugyan, keresse elő, szedje ki végre a földből, erős hittel, imádsággal. Az asszony az élmény hatására vallást váltott. A kincs azonban a föld mélyében maradt, mert az érzékeny szeánszot megzavarta egy rosszkor és rossz helyen eleresztett, durva káromkodás.
A csomorkányi templom napjainkban pusztuló rom, melynek használható anyagát századok óta fosztogatják építőanyagul, emlékül vagy csak úgy, ki tudja, miért. Kincsvadászok rendszeresen ostromolják, tégláiba kirándulók, szerelmesek vésik nevüket. A haláltusájában is méltóságot árasztó rom úgy fogy lassan, ahogyan mi felejtjük el a múltunkat, hagyományainkat.
Sámsonon Józsa bíró nevét mindenki ismeri, hallotta már, annak ellenére, hogy írott anyag, tényleges bizonyíték viselt dolgairól nincsen. Pleskonits András foglalta írásba elsőként a szájhagyomány útján fennmaradt történetét, és nézett utána a feltételezhetően valós személynek a református egyházi levéltárban. Talált is egy Józsa János nevű öngyilkost 1862. január elejéről. Beszédes nyom, hiszen a mai falu alapítása a katolikus krónika szerint 1860-ra datálható. Józsa bíró a Száraz-ér partján álló termetes szilre, a később róla elnevezett Józsa-fára akasztotta föl magát, és e tettével az idők homályába mosódott alakja megőrződött, máig kitartóan kísért a faluban. A Józsa-fának napjainkban csak a helye lelhető fel. Az 1980-as évek elején még állt óriási, kiszáradt, korhadó törzse. Félelmetes látványt nyújtott, és a posványos, mocsaras, elvadult érpart, a csalán és szamárkóró is nehezítette a megközelítését. Néhányan állították: kígyók fészkelnek az odvas, haldokló törzsben, ez még inkább elvette bárki kedvét, hogy a közelébe merészkedjen.
Józsa bíró Sámson falu alapításához kötődik. A kapzsi és kegyetlen földesúr – aki nem más, mint Károlyi György vagy talán bizonyítani akaró jószágigazgatója – megvesztegeti a közösség első emberét, aki ért a tömegek nyelvén, akiben az egyszerű emberek megbíznak. Szóval a hatalom Józsa bírót megvásárolja néhány hold földdel és tanyával, hogy beszélje rá a lakosságot: a Száraz-ér terméketlenebb talajú partjára építkezzen, itt alapítson falut, a termékenyebb, elsőrangú földek pedig maradjanak az uradalomnak. Később a korrupció kitudódik, erős lélektani nyomásra Józsa maga vet véget életének vagy talán a magát méltán becsapottnak érző, elkeseredett lakosság segít neki? Ez sosem derül ki.
Békéssámson határában, a Szent János erdőben, ahol a régi falu: az 1860 előtti Károlyi uradalom, és a török-kori, valamint az árpád-kori Sámson falu állott, elhagyottan, bozóttól benőve álldogál Nepomuki Szent János színesre festett, faragott kőszobra. Felirat nemigen van rajta. Igényes, míves munka, ember nagyságban, méter magasságú talapzaton, a hívek által gondozva az elhagyatott, távoli dzsungelben. Arcvonásai időtlenek, kezében a megfeszített Krisztust tartja, ő maga is mártír, a féltékenység és őrület áldozata. Legendája szerint IV. Vencel cseh király azért kínozta meg és dobatta a Moldva folyóba a 14. században, mert nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot és elárulni urának, vajon a királyné hűtlen volt, avagy sem. Nyelvét kivágva, zsákba varrva hajították a folyóba. A vízbefúltak, hajósok, vízimolnárok, utazók védőszentje, Magyarországon az egyik legtöbbször ábrázolt, legkedveltebb szent a barokk kor óta. Sámson katolikus krónikájában egy bejegyzés olvasható e szoborról: „1936 év nov. 1-én az ősrégi s az idő által megviselt nep. Szent Jánosnak a plébánia előtt levő szobrát újjal cseréltük ki és szenteltük fel ünnepélyesen.” Az újonnan állított szobor egy bőkezű adakozó, bizonyos Sváb Lőrinc „nemes lelkiségét és áldozatkészségét hirdeti.” Viszont e bejegyzésből bizonyossá válik, hogy volt régi szobor, és él ezzel kapcsolatban egy történet is a szájhagyományban. Egy nyakas parasztnak dolga akadt – a 20. század elején járunk, a 30-as években – és lajtos kocsiját, benne a hűsítő ivóvízzel kénytelen volt rövid időre elhagyni. Éppen a szobor közelében állott kocsijával, kérte hát, vagy inkább megbízta: ügyeljen a vízre, úgyis az a dolga, más se. A paraszt a maga dolga után nézett, de mikor visszatért, a kocsi bizony üres volt, a vizet mind kifolyatták. Hirtelen haragjában előkapta ostorát és Szent János fejére suhintott. A fej pedig leesett. Mit volt mit tenni, a megcsonkított szobrot tisztességgel eltemették, és újat, egy kisebbet, takarosat állítottak a helyére. Vajon a dombocska, melyen a mai szobor áll, valóban maga alatt rejti a régi torzót? Vagy ez csak mese?
K. Sz. – írása, megjelent a Sámsoni Hírmondóban.
Fotó: Sámsoni Hírmondó