Ahogyan arról korábban beszámoltunk, január 9-én kigyulladt egy családi ház Medgyesegyházán, melyben az ott élő, mindenki által ismert, helyben praktizáló dr. Dumitras Octavian életét vesztette. A háziorvos számos civil kezdeményezésben vállalt szerepet, a Dél-Békés Mentőcsoport alapító tagja volt. Dr. Dumitras Octavian minden katasztrófa sújtotta területen, valamint tájékoztató, egészségügyi szűrési eseményen önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül vett részt.
A helyi önkormányzat értesülve a tragédiáról, a doktor özvegyének gyors segélyt adott.
A kiégett ingatlan tetőszerkezete is sérült, így azt az önkormányzat helyreállíttatja, elkerülve ezzel a beázást. A nyílászárókat átmenetileg bedeszkázzák.
Pusztaottlaka és Medgyesegyháza önkormányzata az elhunyt orvost, saját halottjának tekinti, így temetéséről is ők gondoskodnak.
Mivel a ház szinte teljesen leégett, az özvegynek és gyermekének átmenetileg el kellett költöznie egy egyébként lakatlan ingatlanba, ahol azonban sem fűtés, sem ágynemű, sem a minden napi élethez szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre.
A tűzesetet követő napon Simonka György, a térség országgyűlési képviselője, a Dél-Békés Mentőcsoport és számos civil szervezet alapítója rendkívüli tanácskozást hívott össze. A tanácskozáson elhangzott, hogy a családnak első körben ágyneműre, tüzelőanyagra, élelmiszerre és ruhaneműre van szüksége, hiszen mindenük a tűz martaléka lett.
A szervezetek és az önkormányzatok tájékoztatják a segítő szándékú embereket, hogy tárgyi adományaikat Nagy Béla polgármester medgyesegyházi titkárságán és Simonka György pusztaottlakai irodájában fogadják. Ezen kívül kereshetik még Árgyelán Elvirát Pusztaottlakán, továbbá Sütő Máriát és Király Gyöngyit Medgyesegyházán.
Amennyiben anyagi segítségéküket kívánják felajánlani, azt a Pusztaottlaka Fejlődéséért Közhasznú Alapítvány UniCredit Banknál vezetett: 10918001-00000081-23210009 számú számlájára történő utalással tehetik meg. A közlemény rovatba ne felejtsék el beírni: „Dumitras emlékéért”.
Kiss Réka
A 15 éves fiú iskola után nem a barátaival tölti az időt, hanem sérült, bántalmazott, gazdátlanul maradt állatok megsegítésével, gondozásával foglalatoskodik, ha kell akár hétvégéjét is feláldozva. Erről is kérdeztük.
- Hogyan kerültél kapcsolatba az orosházi állatmentőkkel?
- Anyukám egyik nap mondta, hogy önkéntest keresnek. Rajongok az állatokért, ezért azonnal jelentkeztem. Nagyon megtetszett az egész, és pont jött a nyár, így minden napomat ott töltöttem. A nyárnak vége lett, de én iskola időben is mentem ugyanúgy, és ez már két éve így van.
- Mi vitt arra, hogy rendszeresen segíts nekik, milyen gyakran mész?
- Minden nap ott vagyok suli után és hétvégén is. Számítanak a segítségemre, én pedig nem hagyom őket cserben. Jó látni egy kutyust felépülni sebesüléséből, jó érzés, ha egyikük gazdára talál. Nagyon boldog vagyok, hogy ennek én is részese lehetek.
- Milyen feladatokat látsz el?
- Gyógyszert adagolok, takarítok, ételt osztok, minden feladatot megcsinálok, ami épp napirenden van. Ha Busa Robi terepen van, kezelésre viszem őket. A könnyebben sérülteket magam látom el, vagy segítek a gyógyításukban. Nem szoktam panaszkodni, az a fontos, hogy segíthessek.
- Hogyan kezeled, ha egy agresszív jószág kerül hozzátok?
- Nem ijedek meg. Mindig oka van, ha egy állat agresszíven viselkedik. Általában azért lehet, mert bántották és fél az embertől. Meg kell tanulni bánni velük. Úgy érzem, hogy ez nálam ösztönösen jön, és könnyen meg tudom nyugtatni őket. Szinte azonnal megtalálom velük a közös hangot.
- Otthon van kutyus vagy cicus? Hivatásszerűen is állatokkal szeretnél foglalkozni?
- Van egy kutyánk, Nyunyu, aki teljes mértékben családtagnak számít. Talán meglepő, de nem állatorvosnak készülök, még csak nem is állatvédőnek. Megőrülök a technikai kütyükért, szabadidőmben állandóan számítógépekkel foglalkozom, szerelem őket. Rendszergazda szeretnék lenni. Ettől függetlenül idősebb koromban sem feledkezem el az állatmentők gondozásában lévő barátaimról. Nincs annál jobb érzés, mint amikor lelkesedve fogadnak, már csak ezért is megéri csinálni.
Juhász Ádám
Vannak csendes sportemberek, akik hatalmas eredményeket visznek véghez, azzal a céllal, hogy embertársaiknak példát mutassanak.
– Ismeretségünk több évtizedes múltra vezethető vissza a karaténak köszönhetően. Mindig is sportoltál, viszont volt egy pont, amikor új kihívásokat kerestél és új célokat tűztél ki magad elé, ami az életed más területeire is hatással volt. Hogyan indultál el ezen az úton, és mi késztetett arra, hogy ekkora távokat teljesíts?
– 2006-ban, amikor is úgy döntöttem, hogy végigsétálom az El Caminót, a spanyolországi Szent Jakab zarándokút 800 kilométerét, le akartam zárni az életem egyik szakaszát. Nagyon sokat adott nekem ez az út, teljesen átformált, és megváltoztatta az értékrendem. Elkezdtem olyan dolgokat meglátni, amit előtte nem. Ez az érzés újabb célkitűzésekre sarkallt. A túráim hosszúak és fájdalmasak, de csak a test sanyargatásával épül a lélek. Fejben dől el minden. Ezek teljesítéséhez szükség van egy fizikai alapra, de ahogyan azt szokták mondani, ha már nem bírja a lábad, menj tovább szívből.
– Milyen erőpróbákkal folytattad?
– 2007-ben teljesítettem a Kinizsi100-at, melyen 24 óra alatt kellet 100 kilométert legyalogolni, valamint kitűzhettem a mezőhegyesi zászlót a Kilimandzsáróra (5895 méter). Majd Mezőhegyesen íjászatban megdöntöttem a 24 órás rekordot. 2007 év zárásaként megjelent a könyvem is, Kósza címmel, amelyben élményeimet, tapasztalataimat írtam le. 2008-ban Mezőhegyesről indultam Muxiába, amely 4000 kilométer volt. Sétám közben ismét végigjártam az El Caminót, de nem álltam meg az Út végén, Santiago de Compostelában, az óceánig gyalogoltam, ahol elénekeltem a Himnuszt. Az érzés feledhetetlen volt.
– Készült rólad egy film is.
– 2009-ben volt 30 éves a „Másfélmillió lépés Magyarországon”, amely hazánk és a természetjárás szépségeire világított rá. A film és alkotói előtt tisztelegtem ezzel a túrával. Nagymágocsról indulva 50 nap alatt jártam be Magyarországot 2622 km-en át. Az erről készült film, a Négy és félmillió lépés Magyarországon ezt az utat kísérte végig.
– Több íjászrekordot is megdöntöttél.
– Az első 2007-ben volt, ahol 24 órás rekordomat állítottam fel. 2010-ben egy hármas Guinness-rekordot döntöttem meg: Az egyperces íjlövészet rekordja 33, az egyórás íjlövészeti csúcsom 1225, tizenkét óra alatt 12 ezer 465-öt lőttem. A negyedik csúcs pedig, hogy egy nap alatt ilyen sprintszámokban senki sem állított fel három Guinness-rekordot. 2011-ben pedig javítottam az egyperces és az egyórás csúcsomon, és felállítottam a 6 órás rekordot is.
– 2011-ben teljesülhetett egy nagy álmod. Mi volt az?
– Így van, ugyanis ekkor lettem danos mester a kyokushin karatéban, azóta pedig bíróvá váltam. Ebben az évben még volt egy megmérettetésem. Angliában a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő Hadrianus fala (120 km) melletti gyalogtúra.
– 2012-ben kigyalogoltál Londonba, az olimpiára, és sportolóinknak átadtad a magyar zászlót. Honnan jött az ötlet?
– Már a pekingi olimpiára is ki akartam menni, csak a körülmények nem voltak olyanok, hogy meg lehetett volna rendesen tervezni a gyalogos utat. Nagyon nehéz volt, de nem adhattam fel, sem magam, sem azok miatt, akik segítették utamat. Magyar zászlót is vittem magammal, amelyet Hosszú Katinkának, Povázsay Eszternek és Szekeres Dorinának adtam át. Az emberek el sem tudják képzelni, mennyi edzés kell ahhoz, hogy sportolóink kvalifikálják magukat az olimpiára. Én előttük tisztelegtem ezzel.
– Mi a célod a túrákkal, a rekordkísérletekkel és a könyveiddel? Ugyanis készül a második és a harmadik könyved is.
– Senkivel nem akarok versenyre kelni, csupán magamat akarom legyőzni. Fontos a célba érés, de fontosabb az odáig vezető út. Ezek a próbatételek elszakítanak a hétköznapi értékrendtől. Máshová helyeződik a hangsúly. A családra, barátokra, szeretetre, békességre. Meg szeretném mutatni a gyerekeknek, felnőtteknek a másfajta világot, amiben nincs drog, alkohol, ahol a természet és az emberek egymás közti viszonya a fontos. Ha az erőpróbáim és a könyveim néhány embert elgondolkodtatnak addigi értékrendjükön, akkor már nem éltem hiába.
– Mik a terveid a jövőt illetően?
– Nagy álmom, hogy kigyalogoljak Japánba, ami 200 nap alatt 9000 kilométert jelent. Ezzel bő egy év alatt megkerülném a Földet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezekben az őrült ötletekben számíthatok feleségemre és gyerekeimre, hiszen ők adják a legfőbb támaszt a kritikus időszakokban.
Hajdú Edit
Fotók: Kinyó Zsolt
Az Elbrusz a földrajzi Európa legmagasabb hegye a Kaukázus hegységben, az Oroszországhoz tartozó Kabard-és Balkárföld, Karacsáj- és Cserkeszföld köztársaságok területén, a grúz határ közelében.
Nyugati csúcsának magassága 5642 méter, és így mintegy 1500 m-rel magasodik a Kaukázus fő gerince fölé. Ezzel nem csak Európa, hanem az Ázsia északi részére is kiterjedő Oroszország legmagasabb pontja. A keleti csúcs valamivel alacsonyabb, 5621 méter. A két csúcs között, 5200 méter magasan van az Elbrusz-nyereg. Ezek a pontos földrajzi és számadatok.
Azonban azok számára, akiknek a hegymászás a szenvedélyük, ez sokkal több, mint csupán adathalmaz. A hegy, amely teljes valójában magasodik föléjük, tele van kihívásokkal. Azt nem megmászni, meghódítani kell. Legyőzni a legyőzhetetlent, nem feladni amikor más visszafordulna.
Most egy ilyen kihívással készül szembenézni az az 5 férfi, köztük 4 mezőkovácsházi, akik az Elbrusz Nyugati csúcsát igyekeznek meghódítani az augusztus 12-24 közötti expedíciójukon. Elsődleges céljuk a Nyugati csúcs, de a Keleti csúccsal is meg akarnak próbálkozni.
Ők: Czinkota Gábor mezőkovácsházi tűzoltó, a Dél-Békés Mentőcsoport tagja, a szintén mezőkovácsházi tűzoltó Abrodán Sándor, a mezőkovácsházi Sarus testvérek, Zoltán és Gábor, valamint nyíregyházi társuk, Fedor Mihály.
Sarus Zoltán 2006 óta mászik hegyeket.
– Igyekszem folyamatosan fejlődni új hegyeket mászni magasabbra jutni önmagamat mindig legyőzni. Itthon futással készülök fel egy-egy mászásra és ezzel is tartom magam formában és fitten. Illetve rövidebb kisebb mászásokkal egy expedícióra. Eddigi expedícióink 10-12naposak voltak, ahogy az idei is 12nap, de jövőbeli terveim között már ennél hosszabb is szerepel – mondta
Czinkota Gábor, szintén 2006 óta hódítja meg a hegycsúcsokat.
– A lényegi áttörést a Mont Blanc megmászása hozta 2009-ben. Ezt követte a GrossGlockner, a Damavand, jó pár svájci 4000-es csúcs és a tavalyi Matterhorn mászás. Ezek közül van ahol visszatérő vendégek vagyunk. – nyilatkozta Gábor
Elmondta: A felkészülésben nagy szerepet kap a bringázás és a futás, és kiegészítésként a konditermi edzés.
Sarus Gábor egy évvel korábban, 2005-ben kezdett hegyet mászni, mint testvére.
– Jó pár évig 3000 méter alatti hegyekben jártam csak, nem tudtam tartani a lépést a többiekkel saját és egyéb problémák miatt. Eddigi csúcsom a Breithorn (ami egy svájci 4000-es csúcs), bízom benne, hogy idén Európa tetején állhatunk. Legnehezebb csúcsom sokáig a Magas Tátrában lévő Lomnicz csúcs januári megmászása volt, mostanra a Grossglockner – Stüdlgrat útvonalának kimászása került az élre – mesélte
Abordán Sándor szintén 2005 óta a hegyek szerelmese.
– A hegymászásban számomra a legfontosabb, hogy a barátaimmal lehessek és kikapcsolódjak. A legmagasabb csúcs a Mont Blanc volt, a maga 4810méterével. Magassági célom az idei Elbrusz, a többi már csak hab a tortán – zárta a beszélgetést a tűzoltó
A hegymászó csapat tehát hamarosan elindul az expedícióra. Azt ígérték, ha elérik a csúcsot, értesítenek bennünket, mi pedig természetesen beszámolunk róla.
Elköszönni pedig amúgy hegymászósan köszönünk el tőlük. Fiúk! Csúcsra fel!
Kiss Réka
Aki az elmúlt hónapban belépett a CBA, Pusztaföldváron található üzletébe, bizonyára hiányérzettel sétált az áruval megrakott polcok között, pedig azok most is tele vannak. A kenyeret, a tejet, a zöldségeket, mind-mind megszokott helyükön találhatjuk, szépen felsorakoztatva, ahogyan máskor is. Mégis valami megváltozott.
Nem véletlen a hiányérzet, hiszen egy hónapja két olyan személy is nyugdíjba vonult az üzletből, akik meghatározó szereplői voltak a boltba járók mindennapjainak, akiknek mosolya, kedvessége miatt öröm volt betérni az üzletbe.
Ők Nádasdi Józsefné és Simonné Zsótér Ilona. Marika és Icuka, ahogyan mindenki ismeri őket. Marika a nyitás óta (1997) dolgozott az üzletben, de Icuka is már 2010 óta szolgálta ki a vásárlókat itt.
– A kezdetektől része voltam a bolt fejlődésének. Amikor megnyitott, még egészen más árukészletünk volt, de akárhogy is számolom, azóta bizony eltelt 17 év – idézte fel Marika a kezdeteket – Mielőtt az utolsó napunkon bementünk dolgozni, előtte talán egy héttel már sejteni lehetett, hogy itt bizony készül valami. Nagyon megható volt, hogy a kollégák és a bolt vezetése is ilyen szép búcsú ünnepséggel készült számunkra.
– Én 2010 óta voltam ennek a boltnak a része. Igen, a része, mert egy kicsit mind a ketten a második otthonunknak tekintettük – folytatta az emlékezést Icuka – Én azelőtt 36 évet dolgoztam a távközlésben, ott is értékesítéssel foglalkoztam, nem volt idegen számomra az emberekkel való minden napos kapcsolat. Most így 40 év és 5 ledolgozott nap után, lezárult egy korszaka az életemnek. A könyvjelzőt azonban, amit búcsúajándékként kaptunk, még nem volt időm elővenni, egyszóval eddig nem sokat pihentem.
Mindketten azt mondják, már jól ismerték minden vásárlójukat, tudták mik a kedvenc termékeik. Ha éppen az érkezett az áruval, mindig jelezték, hogy van készleten a termékből.
Marika nemrég tért haza egy erdélyi nyaralásból, Maroshévizen járt. A befőzés is állandó mindkettőjüknél, hiszen most ennek van szezonja.
Icukának két felnőtt lánya és egy felnőtt fia, míg Marikának két felnőtt fia van. Az unoka még mindkettőjüknél várat magára. Bíznak benne, már nem sokáig, hiszen mostantól erre is van idejük.
Azt mondják, a bolt még nem hiányzik, bár naponta járnak oda vásárolni. Ilyenkor meg-megállnak beszélgetni a régi vevőkkel. Egy biztos, ők ketten űrt hagytak maguk után, amit bizony nehéz lesz pótolni.
Kiss Réka
A jelenleg is közösségi rendezvényekre, illetve sportolási lehetőségekre alkalmas sporttelep eszközeinek bővítése valósul meg Kaszaperen. A Kaszaper Futball Club kiemelt célja az utánpótlás nevelése és játéklehetőségének biztosítása, valamint az egyéb szabadidősport hagyományainak megőrzése.
– Egyesületünk Leaderes pályázat útján több mint 4 millió forinthoz jutott. Az összegből sporteszközöket, ezen belül 5×2 méteres, valamint 3×2 méteres futball alumínium kaput, ezekhez kapuhálót, 35 db futball labdát, bójákat, mezeket vásárolunk meg, továbbá rendezvények lebonyolításához szükséges eszközök beszerzését hajtjuk végre, mint például notebook, projektor, asztalok, padok, illetve pavilon. A beruházás 100%-ban támogatott, a beszerzés még folyamatban van, de az idei évben már birtokba vesszük. Az általunk nyújtott szolgáltatásokból tagjainkon kívül, a sport iránt érdeklődők is részesülhetnek. A pályázat lebonyolításában az önkormányzat és Csürhés István polgármester is segítségünkre volt – tájékoztatott az egyesület elnöke Keresztes István.
A Kaszaper Futball Club tovább folytatja a fejlesztéseket és beruházásokat a településen élők igényeit szem előtt tartva. Az egyesület célja a helyi labdarúgótornán résztvevők körét szélesíteni, illetve a labdarúgás és egyéb közösségi sportrendezvények hagyományainak megteremtése.
Hajdú Edit
A házasság egy hullámvasút, mely sokszor a magasba repít minket, sokszor pedig a mélybe zuhanunk általa. Ám ahhoz, hogy a mindennapjaink harmóniában teljenek, néhány apróságnak tűnő lényeges szempontot nem árt, ha figyelembe veszünk.
- Törekedjünk a kompromisszumra! El kell fogadnunk társunk egyéniségét, el kell fogadnunk, hogy saját gondolatai, ötletei, saját véleménye van! Alkalmazkodjunk!
- Kommunikáljunk! Keressünk alkalmat a meghitt beszélgetésekre, ám ne csak beszéljünk, hallgassunk is. Kommunikálni nem csak szóban lehet, kifejezhetjük a szeretetünket érintéssel, pillantással, figyelmességgel is.
- Legyünk türelmesek! A hirtelen döntéseket, szavakat mellőzzük!
- Töltsünk minél több időt együtt, hiszen az élmények új lendületet adnak a kapcsolatnak!
- Tudjunk megbocsátani, és felülkerekedni a problémákon. Egymás hibáztatása helyett a megoldást keressük!
Egy jól működő házasságért tehát meg kell dolgoznunk mindennap. Nem kis feladat, de megéri. Ha az előző pontokat sikerrel alkalmazzuk, házasságunk nagy eséllyel alkalmazkodik az új élethelyzetekhez.
Fotó: http://www.femcafe.hu/files/imagecache/full_width/images/cikkek/hazaspar_980x480.jpg
Jamina egyik csendes, hosszú utcájában, albérletben lakik Faluhelyi Balázs. A férfi születési rendellenesség miatt nem tud járni. Alsó végtagjait kinyújtani sem tudja, rajtuk ül. Élete kerekesszékhez kötött, ahonnan másképp látszik a világ.
- Kétéves koromtól intézetben nevelkedtem. Speciális általános iskolába jártam, majd a tízedik évfolyamot és a gépíró, szövegszerkesztő szakmát is Nyíregyházán végeztem. Szüleimmel gyermekkoromban kevesebbet, most, felnőttként egyre gyakrabban találkozom. Mindig is vágytam az önálló életre. Szüleim segítségével költöztem négy évvel ezelőtt a nagymamámhoz. Ő sajnos ma már nem él. Tavalyszeptembertől egy jaminai albérletben élek, ami Békéscsaba külvárosában van – sorolta a fiatalember.
Balázs nem könnyen talált albérletet. Azt mondta, ahogy a kiadó lakások tulajdonosai megtudták, hogy kerekesszékes, rövidre zárták a tárgyalást.
- Talán azt hitték, hogy leverem a kocsival a falat, vagy, hogy ingyen szeretnék lakni az ingatlanjukban? Nem tudom. Végül tavaly ősszel Itt, Jaminában kaptam albérletet.
Jelenlegi otthonától igencsak messzire van a munkahelye, legalább 8-9 kilométernyire. Balázs ott dolgozik, ahol gyermekkorában nevelkedett, a Degré utcai otthonban. Adminisztratív munkakört tölt be.
- Eleinte próbálkoztam a buszozással. Vannak olyan buszok, amelyekre kereskesszékkel is fel lehet szállni, de Jaminába nem mindig az jár. Vártam a buszmegállóban, s amikor odaért a busz, akkor derült ki, hogy fel tudok-e szállni, vagy nem. Ha nem, akkor mehettem „gyalog”. Hogy a kerekesszékkel nyolc órára beérjek, ahhoz már pirkadatkor el kellett, hogy induljak. Napi 5 órát dolgoztam, az oda-vissza utam pedig közel 6 óráig tartott. Az utam egy úgynevezett repülőhídon is keresztülvisz, mivel a felüljárót újjáépítik. Odáig is sok a kátyú a járdákon, de a repülőhíd komolyan feladja a leckét. Meredek, gödrös, van, ahol a deszka leszakadni készül, recseg, ropog. Ezért legtöbbször segítséget kell, hogy kérjek valakitől, aki arra jár. Vannak készséges emberek, de találkoztam durva elutasításokkal is. A múltkor például egy férfi, akinek semmi nem volt a kezében, azt mondta, amikor megszólítottam, hogy „Segíts magadon, isten is megsegít!” Akik segítenek, azok sem túl beszédesek. Legtöbbször csak azt kérdezik, hogy meddig toljanak el, aztán a híd túloldalán elköszönnek…
Balázs segítséget kért és kapott a támogató szolgálattól, most autóval ők viszik, hozzák munkába. De a fiatalembernek munka után gyakran akad elintézni valója, amiért vissza kell mennie a városközpontba. Balázsnak van motoros széke is, de az most elromlott. Mint mondta, annyira nem bánja, mert ha a motoros széket használja, nagyon legyengülnek a karjai, s azt nem engedheti meg magának. A bevárosban könnyebb a közlekedése, ezért is szeretne a központba, vagy annak közelébe költözni.
Bár a sors sok nehézséget gördít a 27 éves férfi elé, ő próbálja kihozni életéből a legjobbat. Hobbija a fotózás. Képeit sokan ismerik Békéscsabán, hiszen több kiállítása is volt már. Nemrég azonban elromlott a digitális gépe, így most nem hódolhat szenvedélyének.
Annak örül, hogy vannak barátai: kerekesszékesek és járni tudók egyaránt. Mint mondta, segítségükkel könnyebb túllépni a mindennapok akadályain – olvastuk a Délmagyarország Békés megyei kiadásában.
Fotó: Kovács Erika
Lapunknak írt levelet Nagy Viktória, a gyerekek édesanyja. Olvasóinktól remélnek segítséget: építőanyagot, bútort, tartós élelmiszert, amivel egy kissé könnyebbé válna az életük. Kismárton György (57) és Nagy Viktória (30) tíz éve élnek együtt. Hat közös gyermekük van. Viktóriának az előző két kapcsolatából 1-1 gyermeke született, Györgynek pedig kettő, ők már felnőttek.
- Párom és én is nagycsaládban nevelkedünk. Nekem ugyan csak három testvérem volt, de például a nagymamám 16 gyermeket nevelt fel. Gyuriék heten voltak. Nekünk az a természetes, hogy sok gyerek vesz körül bennünket – mondta az anyuka és bemutatta a gyerekeket.
- Tamás a legidősebb, 12 éves, Stella 9, Karina 7, Gyurika 6, Márió 5, Vanessa 3, Abigél 2, Rómeó pedig 17 hónapos. Körülbelül két éve költöztünk be a városba, előtte Kakasszéken laktunk tanyán – tudtuk meg Viktóriától.
Kismárton Györgyék Kakasszéken libát tartottak. Ez egy darabig jól ment a jószágozás, de utóbb már többe került a tartásuk, mint amennyiért el tudták adni. Ráadásul libáikat betegség tizedelte meg. Egy gázpalack is felrobbant az ólban, ami miatt a családfő hónapokat töltött kórházban.
- Végül felszámoltuk az állományt. A cégnek, amellyel szerződésben álltunk, ki kellett fizetnünk még 3 millió forintot. Vagyis a semmiért dolgoztunk. Ráadásul azt a rengeteg pénzt csak úgy tudtuk előteremteni, hogy eladtuk a tanyánkat és a földünket. A maradék pénzből, meg hitelből vettük meg itt, Orosháza szélén ezt a kis, kétszobás házat – mondta az apa.
Hogy tízen jobban elférjenek, a konyhából is szobát csináltak. György az udvarban lévő kamrában alakított ki egy főzőfülkét és egy kis ebédlőt, ahol a két szülő és a nyolc gyermek körbeülheti az asztalt.
- Szeretnénk még két szobát építeni a házhoz, de nagyon kevés pénzből élünk, képtelenség félretenni belőle – vette át a szót az édesanya. Viktória családgondozási ellátás címen 120 ezer forintot kap. Ez a GYES-t és a családi pótlékot tartalmazza. Az anya nem jogosult a GYED extrára, mert nem munkaviszonyból ment gyermekgondozásra. Ezen kívül Stella után 16 ezer forint gyermektartást kap. Tamás apja nem fizet. György, ha tud, alkalmi munkákat vállal, azzal pótolják a pénzüket.
György elmondta, szeretne dolgozni, de életkora miatt állandó munkát nem kap. Viktória is elmenne dolgozni, de ő a gyerekek végett csak 4 órát tudna vállalni, ilyen munkát viszont nem talált. Ráadásul az a tapasztalata, hogy a munkaadók nagycsaládos anyákat nem szívesen alkalmazzák.
- A házra 16 ezer forint hitelt fizetünk. A gyerekek a székkutasi óvodába, iskolába járnak. A falu kisbusza hozza-viszi őket, ez havi 14 ezer forintunkba kerül. Villanyra 6-8 ezer forintot fizetünk, gázra télen 45-50 ezer forintot. Sokszor csúszunk a kifizetéssel, olyankor részletfizetést kérünk, amit egész nyáron törlesztünk. Gázpalackkel főzünk, az sem olcsó mulatság. A vízdíjunk 18 ezer forint körül van. Amikor ideköltöztünk, ki is jöttek a vizesek, hogy biztosan csőtörésünk van, mert olyan sok a vízdíjunk. De nem volt semmiféle hiba. Csakhogy naponta van, hogy kétszer mosok a mosógéppel. Egy átlagos napon csupán zokniból 20 darab lóg a szárítókötélen! Ami marad, ennivalóra kell. Az a szerencse, hogy ingyenes étkezésben részesülnek a gyerekek, mert azt ennyi pénzből nem tudnám az ebédjüket kifizetni. Természetesen itthon is kell ennivaló. Olcsó, laktató ételeket főzök, sütök – sorolta Viktória.
Az édesanyától azt is megtudtuk, amit lehet, maguk állítanak elő. A tyúkudvarban szárnyasok kapirgálnak, most is vettek 150 csirkét. A kertben sokmindent megtermelnek. Tavaly ültettek 15 gyümölcsfát, amelyek néhány év múlva termőre fordulnak, hogy legyen friss gyümölcs, befőtt és lekvár.
A ruhát egymástól öröklik a gyerekek. A lányok nagyon vigyáznak a holmijaikra, de a fiúknak gyorsabban kikopik a nadrágjuk a térd környékén.
- Próbáltunk segítséget kérni több civil szervezettől. Volt ahol azt mondták, fizessünk be 5 ezer forint tagdíjat és akkor kapunk. Nekünk nincs fölösleges 5 ezer forintunk! – fakadt ki Viktória.
György pedig azt is megosztotta velünk, úgy érzik, a nyolc gyermek miatt nagyon sokan megvetéssel néznek rájuk.
- Amíg kint laktunk tanyán, ezt nem tapasztaltuk, de a városban már a helyzet. Ezért is szeretném, ha lenne munkám, mert akkor nem szorulnánk senki jóindulatára! – erősítette meg a családfő, aki elmondta, most is rossz érzéssel tölti el őket, hogy segítséget kérnek, de a szükség nagyúr! Köszönettel fogadnának építőanyagokat, bútort, vagy tartós élelmiszert, hogy egy kicsivel könnyebb legyen az életük – írta a Délmagyarország Békés megyei kiadása.
Fotó: Kovács Erika
Dr. Dani Győző csütörtökön, a díj átvételének másnapján már ismét a rendelt. A váróban a betegek között is beszédtéma volt a rangos elismerés. Mindenkinek volt legalább egy története arra, miért is szolgált rá háziorvosuk a díjra.
Az ajánlók leveleiből is érdemes idézni. „Férjem, súlyos rákbetegségében többet volt itthon a doktor úr gondosságának köszönhetően, mint a gyulai kórház onkológiáján. Volt, amikor mindennap kijött, hogy fájdalmát enyhítse.” – írta egyikük. Az Országos Alapellátási Intézethez eljuttatott levelek mindegyikében lekiismeretes, türelmes, segítőkész, csendes, udvarias, odafigyelő orvosként jellemzi dr. Dani Győzőt, aki egy helyi rendezvényen értesült arról, hogy betegei jelölték a díjra.
- A Petőfi Művelődési Központnak van egy rendezvénysorozata Alma a fájától címmel, ahová a városban ismert családokat hívnak meg egy beszélgetésre: szülőket a gyerekeikkel. Három gyermekemmel én is vendég voltam legutóbb. Az életünkről, mindennapjainkról beszélgetett velünk a műsorvezető. Tőle tudtam meg, hogy több betegem jelölt Az év praxisa díjra – mondta dr. Dani Győző.
Hozzátette, nagyon meglepte a hír, annak ellenére is, hogy nap, mint nap érzi betegei szeretetét.
- Nem szeretnék egyfajta celebbé válni. Legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint végzem a munkám immár 48 esztendeje. A betegeimtől rendszeresen kapok visszajelzéseket, amik nagyon fontosak, hiszen ezek jelzik, hogy működik-e a „rendszer”. Az elmúlt hetekben ez felerősödött. Sok helyen állítottak meg, hogy hallottak a jelölésemről, s szavazatukkal támogatnak. Nagyon jól esett, s ezúton is köszönöm mindenkinek, aki mellettem tette le a voksát – mondta szerényen az orosházi háziorvos.
A nagybánhegyesi származású Dr. Dani Győző 1966-ban végzett a szegedi egyetemen. Mindig is orvos szeretett volna lenni, hiszen édesapja is az volt Nagybánhegyesen, innen jött az indíttatás. Orosházán, az új kórházban kezdte pályafutását. 1971-ben szerzett belgyógyász szakvizsgát. A kórházi évek alatt gyakran kellett helyettesítenie a térség különböző körzeti rendelőiben. Amikor Orosházán egy körzet megüresedett, úgy döntött megpályázza. Ennek immár 42 esztendeje.
- Körzeti orvos lettem, majd a kilencvenes évek változásai hatására háziorvos. Ekkortól a körzetek megszűntek, a betegek maguk választhatták meg, hogy kit szeretnének orvosuknak választani. Mintegy 2000 betegem van, még Gádorosról is van páciensem – tudtuk meg az emberileg igen szerény háziorvostól. Mint mondta, ő kötelességének érzi, hogy azt a betegét, akit szükséges, a kórházban is meglátogassa, vagy otthonában keresse fel.
- Több olyan betegem is van, akikhez a gondozón kívül csak én járok. Számukra talán az ott töltött idő, a beszélgetés sokszor többet ér, mint a felírt gyógyszer.
dr. Dani Győzőnek ma már sok olyan betege van, akiknek a szülei, vagy a nagyszülei is hozzá járnak. Úgy véli, ez is a munkája elismerése.
Dr. Dani Győző és felesége három gyermeket neveltek fel. Lányuk a bírói pályát választotta, két fiúk orvos lett. Legkisebb gyermeke veszi majd át édesapjától a praxist.
- Nagyon szép volt a díjátadó ünnepség. A második díj születésnapi ajándék is volt, hiszen április 2-án töltöttem be a 68. életévem. Ami nagy öröm számomra, hogy az asszisztenseim is kaptak elismerést. Mindenkinek köszönjük, hogy megtiszteltek szavazatukkal – írta a Délmagyarország Békés megyei kiadása.
Fotó: Kovács Erika