LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
Koszorúzással egybekötött ünnepséggel emlékezett a város az aradi vértanúkról az új helyen álló Kossuth-szobornál. Az aradi vértanúkra emlékeztek a jelenlévők október 6-a délelőttjén az új helyén álló Kossuth-szobor mellett. Az ünnepség egyben a felújított és új helyre költöztetett szobor avatója is volt. A kellemes őszi napsütésben a Fabók László vezette Orosházi Fúvószenekar történelmi indulókkal várta a közönséget.
A Himnusz éneklése után Nagy Erika és Tomanek Gábor színművészek adtak ünnepi műsort. Ebben felvillantották a 13 mártír tábornok életútját és tetteit, valamit rávilágítottak a megtorlást vezető Haynau kegyelmet nem ismerő jellemére.
Koncepciós perben elítélt tábornokok
Elsőként Dr. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója lépett a szónoki pulpitushoz. Azzal kezdte, hogy 1890. október 6-án a pestiek a Vigadóban felállított fonográfról hallgatták Kossuth emigrációból hazahozott szavait.
– Megrázó lehetett a nyílt beszéd, a hangos emlékezés, mert az azt megelőző hosszú évtizedek alatt a magyarság csak titokban gyászolhatta vértanúit. Ezzel egyidőben Aradon a hősök véráldozatát jelképező szobor-csoportot arattak. Ezek egyaránt egy új, szebb jövő reményét csillantották fel, de senki nem gondolta, hogy a XX. század újabb hallgatást hoz – mondta.
Dr. Schmidt Mária: “Szabadságharcaink a magyar nemzettudat értékeivé váltak”
Szerinte a szabadságharcosok és a hős tábornok többek között azt is megtanították nekünk, hogy ne a könnyebbik utat keressük, hanem azt, ami a nemzet javát szolgálja még akkor is, ha az mérhetetlenül több erőfeszítést követel tőlünk. Kiemelte, a forradalom után hamar világossá vált, hogy a szabadság megőrzéséhez fegyvert kell ragadni.
– Szinte a semmiből teremtettek olyan, egyre ütőképesebbé váló honvéd sereget, mely meghátrálásra kényszerítette annak a birodalomnak a seregét, ami politikai céljai között szerepeltette Magyarország területi felosztását. A magyarság önvédelme annyira sikeres lett, hogy egy nagyhatalom hadserege kevés volt a leveréséhez, kell hozzá a cári Oroszország 200 ezres serege is, akik leverték a szabadságharcot – fogalmazott.
Elmondta, hogy egyértelműen koncepciós eljárás volt a honvéd tábornokok tárgyalása, hiszen Haynau már korábban eldöntötte, hogy kivégzi őket.
– Egy évszázaddal később, 1956. október 23-án, a márciusi ifjak és a szabadságharc vértanúinak leckéjén felnövő pesti srácok újra fegyvert ragadtak a nemzet függetlenségéért, a szabadságért. A mérhetetlen túlerővel dacolva áldozták fel életüket szabadságunkért, mert megértették, a nemzet puszta megmaradása lett a tét. Szabadságharcaink a magyar nemzettudat értékeivé váltak. Nagy a felelősségünk, mert függetlenség és nemzeti érzés csak az alkotmányosság talaján működhet – zárta beszédét dr. Schmidt Mária.
Orosházi elődeink áldozata nem volt hiábavaló
A második szónok Zalai Mihály, Orosháza alpolgármestere volt. Beszéde elején megemlítette Orosháza első tiszti áldozatát, Mikolay Albertet, Mikolay István evangélikus lelkész fiát, a szarvasi Tessedik Sámuel unokáját, akit 1849 februárjában ért halálos lövés a szabadságharcban.
Zalai Mihály: “Sok ezer szálon kapcsolódott össze az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története az orosháziak életével”
– Így, s még sok ezer szálon kapcsolódott össze az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története az orosháziak életével. Így, s még ezer más módon viselték elődeink a sorsközösséget az aradi tizenhármak sorsával. A szabadságharc leverése után a kényszersorozás, az üldözés, a várbörtön falai várták az egykori nemzetőröket, honvédeket – fogalmazott.
Beszédében visszaemlékezett, hogy mi történt az 1849. október 6-át megelőző szűk másfél évben Orosházán. Az orosháziak derekasan kivették részüket a szabadságharcból. A kiscsákói puszta önkényes elfoglalása azonban országos botrányt kavart és emiatt kormánybiztos érkezett Orosházára több száz Lehel huszárral a háta mögött, hogy felolvassa Kossuthnak az orosháziakhoz írt kiáltványát. Részben Kossuth érveinek, részben a huszárok látványának köszönhetően visszaadták a lázongók a csákói pusztát.
A szónok beszélt arról is, hogy sok orosházi önkéntes esett el a csatákban, de az itthon maradók is adakoztak, gyűjtöttek a harcoló honvédeknek és több száz délvidéki menekült kapott szállást. Ám a katonai szolgálatra bevonult férfi munkaerő hiánya, az átvonuló csapatok ellátása végletesen kimerítette az orosházi családokat. Zalai Mihály úgy fogalmazott, hogy tábornokaink kivégzésének híre mély megrendüléssel töltötte el a község népét, a félelem köde ülte meg Orosházát. Elhangzott, hogy az ősz folyamán Orosházán bujdosott Kossuth felesége, Meszlényi Terézia, aki december elején követte férjét az emigrációba.
– Kossuth, bár maga sosem járt Orosházán, egy személyben képviselte mindazokat a vágyakat és eszményeket, melyek forradalomhoz és a szabadságharc katonai eseményeihez kapcsolódtak. A jobbágyterhektől való szabadulást, a nemzeti függetlenség szent gondolatát, az önállóan, szabadon gondolkodó őseink törhetetlen szabadságvágyát – emelte ki az alpolgármester és hozzátette, hogy a XIX. század második felében megerősödő Kossuth kultuszt Orosházán több személyes szál is erősítette.
Elmondta, hogy 1904-ben a vármegye első Kossuth szobrát állíttatta fel a község közadakozásból a mai katolikus templom helyén, a szobor megalkotására Horvay János szobrászművészt kérték fel.
– Orosházán 1924-ben áthelyezték elődeink a szobrot a mai Szabadság térre, s 2012. június 22-én Orosháza Város Önkormányzata úgy döntött, hogy ugyanarra a térre, hová elődeink felállíttatták, kerüljön vissza, s hirdesse e szobor az orosháziak háláját. Emlékeztessen mindannyiunkat arra, hogy milyen áldozatot hoztak elődeink azért, hogy legyen okunk büszkén emlékezni. Az elmúlt hónapokban Boczkó Dánielhez, az aradi vár védelmét irányító kormánybiztoshoz, a Mikolay családhoz, Balassa Pál lelkészhez, a Hideg-Szamos völgyében hősi halált halt elődeinkhez és Kossuth-hoz is méltatlan politikai viták közepette érkeztünk el a mai naphoz – hangoztatta és hozzátette, a régi-új helyszínen látványosabb, méltóbb helyen fog állni a szobor, újra közel az orosháziakhoz, karjával ismét vádlón Arad felé mutatva hirdeti, hogy az aradi tizenhármak és orosházi elődeink áldozata nem volt hiábavaló.
Nyugalmazott katonák is tisztelegtek egykori elődeik hőstettei előtt
A beszédeket követően az önkormányzat vezetői, a fegyveres testületek parancsnokai, a politikai pártok képviselői, az intézmények igazgatói, a civil szervezetek tagjai és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit a szobor talapzatánál. Az ünnepség a szokásoknak megfelelően a Szózat dallamaival zárult.
Az aradi vértanúk: Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf Vécsey Károly
Forrás: Oros Cafe
