Likefestoon / Aktuális / Arad rövid története

Arad rövid története

Arad. Rövid történet
A régészeti ásatások bizonyítják, hogy Arad Municípium területén a csiszolt kõkorszaktól kezdve éltek. A folyamatos emberi lét kis megszakításokkal a XI. századig bizonyítható, amikor a hûbéri magyar állam kiterjesztette hatalmát erre a területre is.
Arad vidékére vonatkozó elsõ okirat 1028-ból származik, amelyben megemlítik a helyi lakosoknak a feudális magyar királyság elleni harcát. A helység neve elõször egy 1078-1081 közötti okiratban jelenik meg, amelyet egy 1347-es oklevélbe foglaltak bele. A várost az 1131-es Bécsi Képes Krónikában is megemlítik.

Az Aradot 1551-1552-ben elfoglaló a törökök egy új várat emeltek a Teba gyár jelenlegi helyén. E körül a vár körül fejlõdött ki az új polgári település. A török hódoltság alatt (1551-1687) a stratégiai jelentõségén túlmenõen a város jelentõs kereskedelmi központ is lett, ahogyan azt a híres török utazó, Evlija Cselebi is részletesen leírta.
A törökök kiûzését követõen Arad Habsburg uralom alá került. Savoyai Jenõ tervei alapján a várat átépítették, új bástyákkal erõsítették meg. Ezt az erõdítményt akkor rombolták le, amikor a Maros kanyarjában felépítették a Vauban stílusú új várat (1763-1783). A XVIII. század elején Arad volt a déli határõrség központja volt. Ugyanakkor a város gyorsan ismét benépesedett, mezõgazdasági, s egyben jelentõs kézmûves és kereskedelmi központ is lett.

A település gazdasági és demográfiai növekedését elõsegítette, hogy közigazgatásilag a kamarához tartozott, itt volt a császári kamarai birtok központja. Arad “kiváltságos kamarai város” címmel, önálló közigazgatással rendelkezett. 1834-ben kapta meg a Szabad Királyi Város címet.
Az 1848-es forradalom jelentõs történelmi eseménye kapcsolódik Aradhoz. A magyar forradalmi hadsereg közel kilenc hónapon keresztül ostromolta az erõdítményt, miközben az osztrák katonai helyõrség szüntelenül bombázta a várost. 1849 nyarán a magyar forradalmi csapatoknak sikerült elfoglalniuk a várat, majd 46 nappal késõbb az osztrák császári seregek ismét visszafoglalták azt. A Habsburg erõk 500 forradalmár tisztet zártak ide, többségüket halálra ítélték. Köztük volt a magyar hadsereg 13 tábornoka, akiket 1849. október 6-án kivégeztek. Így Aradot tekinthetjük a magyar forradalom elfojtása helyszínének.

A XVIII. század elején és annak egész folyamán a Dragasani negyed és Rácfertály volt a város központja. A gátak megépítését követõen a mai Avram Iancu tér felé terjeszkedett. A XIX. század második felében, különösen a vasút kiépülése után kialakult a fõút és a többi jelentõs utca, ahol 1867-1914 között felépültek a korszerû intézmények: Városháza, Csanádi palota, Kultúrpalota, Törvényszék, Színház.

Arad hagyományos kézmûves központ volt. A XVIII-XIX. században itt 32 céh mûködött. Ezektõl számos okirat és jelvény maradt: zászlók, céhládák, pecsétek, amelyek ezeknek a szakmai szervezeteknek gazdag tevékenységét bizonyítják. A legrégebbi céh a szûcsöké 1702-bõl. A céhek képezték az aradi ipar fejlõdésének alapját. Az ipari és luxustermékek hírneve a várost az 1848-as forradalom elõtti Habsburg Birodalom
egyik legjelentõsebb központjává emelte.
A XIX. század utolsó évtizedeiben a kisipar mellett megjelent a nagyipar is. Megemlítehetjük a Neuman-testvérek gõzmalmát, szesz- és élesztõ, valamint textilgyárát, a Hendl gépgyárat, az Európa-hírûvé vált Lengyel bútorgyárat, a Weitzer János által létesített vagongyárat. A XX. század elején Arad elsõ rangú ipari és kereskedelmi központ volt 25 gyárral és 7 pénzintézettel. Egy másik jelentõs történelmi esemény 1918-ban kötõdik Arad nevéhez. Akkor õsszel, a Habsburg Birodalom felbomlásakor Aradra költözött a Román Központi Nemzeti Tanács. Ennek vezetõi közé számos aradi politikus, Stefan Cicio Pop, Vasile Goldis, Ioan Suciu, Ioan Flueras tartozott.
A Jászi Oszkár vezette magyar kormányküldöttség Aradra jött tárgyalni a románság képviselõivel. A november 13-15 között lezajlott három napos megbeszélések alatt a magyar küldöttség engedményeket is hajlandó volt tenni. Iuliu Maniu viszont kifejezte a románság szilárd elhatározását, hogy Erdélyt elszakítsa Magyarországtól és egyesítse Romániával. A Román Központi Nemzeti Tanács elõkészítette a gyulafehérvári népgyûlést, amely 1918. december elsején kimondta Erdély egyesülését Romániával.
A két világháború közötti idõszakban a város terjeszkedett, bekebelezte Mikelaka, Mosóczi telep (Gradiste), Poltura ás Buzsák városnegyedeket. Ezekben a negyedekben 1930-1940 között sokat építkeztek. Kiterjedt a víz- és csatornázási hálózat. A vállalatok száma 38-ról 142-re nõtt.
Az egyesülést követõen nem változott a gazdaság szerkezete. A nagyipart továbbra is az 1920-ban a Weitzer gyárnak a Marta automobilgyárral történt egyesülése nyomán alakult Astra képviselte. Ott vasúti kocsikat, villamosokat, automotorokat, tehergépkocsikat és még repülõgépeket is gyártottak. Nagyvállalatnak számítottak a textilgyárak (ITA, FITA, TEBA), a Neuman malom, a Lengyel bútorgyár. A híres, növényi alapanyagokból gyártott Zwack likõrt továbbra is Aradon állították elõ. Új iparágat jelentett a Cukorgyár (1926), a Polycrom (lakkok és festékek, 1930), Aradi Mûszaki Üzem (lámpaizzók, 1935), Iron (rádió és eletrotechnikai mûszerek). 1937-ben 110 iparvállalat létezett az 1919-es 59-cel szemben. Az 1929-1933 között gazdasági válság sok kisvállalatot tönkretett, a termelés jószerével 22 nagyvállalatban összpontosult. A válságot követõen a termelés felgyorsult, Arad a maga 4001 társaságával az ország negyedik legfontosabb városa lett.
A második világháború után Arad továbbra is ipari központként fejlõdött. Akkor alakultak ki a nagy ipari üzemek, mindegyike többezer munkahellyel, amely a városra vonzotta a falvak lakosságát. Amikor a várost Bánát tartományhoz csatolták, fejlõdése jelentõsen lelassult a régió fõvárosa, Temesvár javára. A lakosság számának növekedése eredményeként új tömbháznegyedek épültek, mint az Aurel Vlaicu, Romanilor úti, Mikeleka, Déli Sétány, Banu Maracine negyed.

A korszak néhány jelentõs épülete: Dacia filmszínház, az Astoria és a Parc szállodák, a Mûvelõdési Ház, sportcsarnok, megyei kórház, a strand. 1989 decemberében az ország második nagyvárosa, amely felkelt Nicolae Ceausescu kommunista rendszere ellen. 1989 után Arad Minicípium egyetemi központtá vált, a külföldi befektetõk számára vonzó település.

Szerzőnk: Szerkeszto

Nézze meg ezt is!

Az árulást sokfelé szeretik, de az árulót sehol

VAN, AMI NEM FÉR BELE. Feljelentés az internetes oldalunkat feltörők ellen (KATT IDE!)    

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.