LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
(november 11.)
Sokáig tartotta magát az a felfogás, hogy szülőhelye a magyar kereszténység bölcsője, Szent Márton hegye, azaz Pannonhalma. A legújabb kutatások egyértelműen tisztázták, hogy Márton 316 táján a pannóniai Savaria, a mai Szombathely területén született, mert az itt lévő Szent Márton templom a szent egykori szülőházára épült. Az előtte lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették.
Életrajzát barátja és tanítványa, Sulpicius Severus írta meg, eszerint a katonaként szolgáló Márton Amiens felé haladva egy félmeztelen koldussal találkozott. Megsajnálta, és köpenyét kardjával kettévágva, felét a koldusra terítette, aki a legenda szerint maga Krisztus volt. Márton kérte elbocsátását a seregből „Nem harcolhatok tovább”, ezért a császár gyávasággal vádolta, de a legenda szerint így válaszolt: „ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.
Kultusza Pannónia földjén már a honfoglalás előtt elterjedt, tiszteletét Szent István király is felkarolta, s zászlaira a hadverő Márton képét festette, s így Szűz Mária után az ország patrónusa lett. Védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák, a ló- és lúdtartók, a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok. Franciaországnak is az egyik védőszentje. Itt hunyt el 397. november 8-án.
Amikor Mártont Tours püspökévé akarták választani, ő a megtisztelő cím elől elbújt egy libaólba, ám a szárnyasok hangos gágogásukkal elárulták. Innen a Márton nap és a libák összekapcsolásának hagyománya. A másik, tudományosabb változat szerint a hagyomány a római időkre nyúlik vissza, s kezünkbe adja a Márton név eredetének kulcsát is. November 11-e a római naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy lakomát csaptak, Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely meg a hadisten, Mars szent madara volt (a harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orvtámadásától). A lúd római „beceneve”, az avis Martis – Mars isten madara, afféle régi szófejtéssel – avis Martini – Márton madara lett a keresztény naptárban, s így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.
A magyar nyelvterületen is számos jóslás, szokás és hagyomány fűződik Szent Márton lúdjához: Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik; Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható; Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. A liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg, amennyiben az fehér és hosszú volt, akkor havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, akkor sáros telet ígért. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek Márton napján, annál erősebbek lesznek. A Csokonainak tulajdonított vers a „Nyársraítéltetett Márton-napi lúd” is tréfásan örökíti meg a búcsúzó liba dalát:
„Már liba koromban hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe van Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilyenkor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek.”
Szokás volt továbbá, hogy e napon a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak, melyet Szent Márton vesszejé-nek hívtak. Úgy tartották, hogy amennyi ágú a vessző, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak, pl. a Vas megyei kanászok: „Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!”A gazdák ezért megfizették az ún. bélesadót vagy rétespénzt. Dögvész ellen sokszor a disznóól tetejébe szúrták a vesszőt, majd tavasszal ezzel hajtották ki az állatokat.
Márton napjára általában már iható az újbor: „A bornak Szent Márton a bírája” mondja jeles költőnk, Dugonics András.
Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják:
„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz.
Havas Márton után,
Farkast soká láthatsz.
A naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak, így több vidéken úgy tartották, hogy Márton napján tilos mosni és teregetni, mert elpusztul a jószág. Több helyen a fizetés (Márton-tallér), a jobbágytartozás, a bojtárfogadás, a cselédfogás és a legeltetés határnapja, a kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton napi bált rendeztek. Ezen a vidéken nagyon gyakori a Márton név, ezért még napjainkban is megünneplik névnapköszöntőkkel:
„Tündököljön élted ragyogó sugára,
Neve napja légyen szívünk vígsága.
Igyál egyet Márton, hogy jobb kedved légyen,
Hogy ne érjen téged semmiféle szégyen.
Márton poharából mindenki részt végyen.”
