A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban, más-más időpontokban ünnepelték. Ilyen dátum volt Luther Márton születésnapja (november 10.), illetve halálának napja (február 18.), vagy az Ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napja (június 25). Azonban 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulóján a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a vallásjavítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak, vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése.

Tótkomlóson az evangélikus egyház ünnepi istentisztelettel emlékezik meg erről a napról. Október 31-én, 10 órai kezdettel istentiszteletre hívják az ünneplő gyülekezetet a Tótkomlósi Evangélikus Templomba. Igét hirdet Unyi Anikó evangélikus lelkész.
Este 5 órakor pedig együtt ünnepelnek a református gyülekezet tagjaival, ahol Lapis Zsuzsa református lelkész szolgál igehirdetéssel.

– Luther 1554-ben a torgaui templomszentelésen elmondott prédikációjában az istentisztelet lényegét abban határozta meg, hogy a mi kedves Urunk szent igéje által szól hozzánk, és mi imádságban és dicsőítő énekben felelünk neki. Most ennek szellmében kívánunk megemlékezni – nyilatkozta Unyi Anikó a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség lelkésze

A reformáció ünnepén, október 31-én, pénteken, Orosházán az evangélikus templomban délelőtt 10 órakor lesz ünnepi istentisztelet. Ugyanezen a napon 17 órakor a református templomban a református és az evangélikus gyülekezet közös reformációi ünnepi estet tart. Igét Szalkay Róbert református lelkész hirdet, előadást Ördög Endre evangélikus lelkész tart.

A helyszín tehát a református templom, az idei alkalom különlegessége, hogy a templom alapkövét száz évvel ezelőtt tették le.

– Számomra ez nem csupán a reformáció, hanem az orosházi reformátusok az életben maradásának is az ünnepe, amely a helyi hívők küzdeni akarását is mutatja – mondta el Szalkay Róbert az ünnep kapcsán

Reformáció ünnepe alkalmából a gyermekeknek játszóházat tartanak Medgyesegyházán  az egyház imatermében, ahol Luther-rózsát hajtogatnak, templom-mécsestartót készítenek. Ezt követően a templomban Sipos István orgonaművész játékát hallgathatják meg az érdeklődők, amely után a templomkert feszületénél mécsest gyújtanak, és ünnepélyesen bezárják a templomot, mivel a téli időszakban az istentiszteleteket az imateremben tartjuk.

A program a gyerekeknek 15 órakor kezdődik és 16 órakor folytatódik a templomban.

Nagyszénáson összevont ünnepi Istentiszteletet tartanak a Nagyszénási-Gádorosi Evangélikus Egyházközség templomában, délelőtt 10 órától.

Magyarországon is nagy hagyománya van a nap megünneplésének, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentiszteletet tart ezen a napon. 1939 óta pedig október végén rendezik meg az Országos Protestáns Napok ünnepségsorozatot a legnagyobb protestáns egyházak.

Kiss Réka

– Mit jelent az ön számára az evangélikusság?

– Semmiképpen nem azt, hogy nem vagyok katolikus, vagy más felekezetű. Azért sem, mert eredetileg a keresztségemet tekintve katolikus vagyok. Azt szoktam mondani, hogy Luther Márton is római katolikus volt, s nem is akart más lenni. A külső körülmények azonban esetében másként rendezték az életét. Számomra az evangélikusság talán ugyanazt jelenti, amit Luther Márton személye ad vissza. Ez nem személyhez való kötődés. Engem Luther Mártonban az fogott meg, hogy mindent a Bibliában leírtakkal magyarázott. Nem fogadta el azt, ahogyan emberek magyarázták és sok esetben félremagyarázták a Szentírásban leírtakat. Az evangélikusság tehát számomra azt jelenti, hogy vissza a Forráshoz, vissza a Szentíráshoz. Ez a reformáció lényege is. Nem egy akármilyen megváltoztatást foglal magában, hanem egy visszatérést.

– Mit ért a reformáció üzenetén?

– A reformáció üzenete számomra ezt jelenti: térjünk vissza a Bibliához, Isten üzenetéhez, Istenhez.

– Békés megyében a népszámlálási adatok szerint a 2001-es adatokhoz képest 2011-ben közel kilencezerrel kevesebben vallották magukat evangélikusnak. Egyházmegyei felügyelőként hogyan értelmezi ezeket a számokat?

– A statisztikáról nálam nagyobb ember mondta, hogy „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. A statisztika mégis sokat mondó információ mindenképpen. Értékelésre és figyelemre ösztönző adatokat tartalmaz mindig. Jelen esetben engem nem az szomorít el, hogy ennyivel kevesebben vallották magukat evangélikusnak, inkább tartom problémának azt, hogy templomainkba járók száma szemmel láthatóan is csökken. Úgy érzem, hogy inkább erre kellene reagálnunk hatékonyan.

– Ön szerint mire van szükség ahhoz, hogy a fenti tendencia megváltozzon?

– Végignézve az istentiszteleti alkalmaink látogatottságán látható, hogy a hagyományos istentiszteleteken főként csak az ötven évet meghaladó korosztály vesz részt. Hiába vannak iskoláink, a fiatal korosztály mégsem jelenik meg az istentiszteleteken, csak akkor, amikor számukra ez kötelező. Néhány lelkészünk is megfogalmazta azt, amelyet a diákok tömegesen megerősítettek, hogy számukra ezek az istentiszteletek (hagyományos istentiszteletek) nem nyújtják azt, amit várnak tőle. Nálam lényegesen szókimondóbban válaszoltak erre a kérdésre.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a lelkészek szerepét a gyülekezet építésében és fenntartásában. Személyes kapcsolat kialakítása nélkül nem fognak a gyülekezetek épülni. Éppen ezért én erősen amellett vagyok, hogy a lelkészeknek lényegesen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a látogatásokba. Elsőként minden presbitert meg kellene látogatni és megfelelő kapcsolatot kiépíteni. Egyházmegyénkben sajnos még ez sem történt meg. Sok helyen igen kicsi a gyülekezet, így az aktív gyülekezeti tagok látogatása a következő a fontossági sorrendben. Ösztönözni kell arra a gyülekezeti tagokat, hogy családtagjaikat is hívják, esetleg személyesen beszélgetni velük, hogy hiányoznak a közösségből. Egyszóval látogatni, látogatni és látogatni.
Jelentős szerepük van a nem lelkészi tisztségviselőknek is. Önmagukban azonban kevésnek tartom őket arra, hogy templomba vigyenek, hívjanak embereket. Viszont az, hogy szerepet vállaltak egy-egy gyülekezetben azt is jelenti, hogy rendszeresen részt vesznek a gyülekezeti életben, így például az istentiszteleteken. Aki ezt nem tudja teljesíteni, inkább ne vállalja el e tisztséget, hiszen ebben az esetben negatív példát mutat. Mit várjunk a nem tisztségviselő gyülekezeti tagoktól, ha vezető tisztséget vállalók is csak néha jelennek meg a templomban?

– 2017-ben ünnepeljük a reformáció ötszáz éves évfordulóját. Ön szerint ma is szükség van – és ha igen, akkor miben – egyházon belüli reformációra?

– Természetesen folyamatosan szükség van a reformációra. Fontosnak tartom – amint a szó is sugallja – visszatérni az alapokhoz. Újra mintát kell, hogy adjon az egyház! Ez pedig ma különösen az erkölcsi életben igazán lényeges. Mindig is ezek a minták vitték előre az egyházat és tették mássá, jobbá, különbbé. Nem vetnek jó fényt ránk a válások lelkészi és nem lelkészi körben. Hasonlóan az Isten által nem szentesített élettársi kapcsolatok sem. Ezek csak példák. Igen fontos az tehát, hogy vissza kell térni a Szentíráshoz, Isten szavához és ehhez tartani magát mindenkinek. A mai világban éppen ezt várják tőlünk.

Forrás: evangelikus.hu