Nemzetiségi karácsony – Ki, hogyan ünnepel?

dec 24, 14 Nemzetiségi karácsony – Ki, hogyan ünnepel?

Dél-Békésben a magyaron kívül összesen öt nemzetiség él. Minden nemzetnek megvannak a maga szokásai, még karácsonykor is.

Az ortodox világ is készül a karácsonyra. Tévedés ne essék, az ortodox keresztények liturgikus könyveiben szintén december 25. a karácsony dátuma, de a régi Júlián-naptárnak a Gergely-naptárhoz viszonyított 13 napos késése miatt az ortodox hívők a karácsonyt január 7-én ünneplik.

szerb

A Jézus születésére való felkészülés a karácsonyi böjttel, november 28-án kezdődik és negyven napig, azaz egészen január hetedikéig tart. A karácsony jelképe világszerte a szalma és a bölcső, viszont a szerbek ezt több jelképpel megtoldották, mint amilyen például az úgy nevezett  Badnjak (Bádnyák). Karácsony böjtjén, azaz január 6-án a családfő kora hajnalban kimegy az erdőbe, kiválasztja a megfelelő fát, legtöbbször tölgyfát, keresztet vet, istenhez fohászkodik és a szentek áldását kéri, majd háromszori fejszecsapással a Szentháromság nevében levág egy szép gallyat, mégpedig úgy, hogy levágott rész kelet felé essen le. Ezt a gallyat, amit este bevisz a házba – hívják a szerbek badnjaknak. Az úgy nevezett badnjak bevitele jelzi a karácsonyi ünnepek kezdetét.

A román nemzetiségűeknél az ajándékokat a gyerekek Szenteste kapják Moş Crăciuntól, vagyis a Mikulástól. Még az este folyamán az emberek házról házra járva karácsonyi énekeket adnak elő, azaz kolindálnak. Ilyenkor kartonpapírból készített csillagokat visznek magukkal, melyeket belülről megvilágítanak. Az éneklés minden korosztályra kiterjed: a gyermekek kezdik, majd hozzájuk csatlakoznak a kamaszok, végül a felnőttek.

szlovák

A karácsony (szlovákul: Vianoce) Magyarországhoz hasonlóan a második legfontosabb vallási ünnep a Húsvét után, világi szinten pedig vitathatatlanul az, amire leginkább készülnek az emberek. Az egész adventi készülődés világi része is nagyon hasonló az miénkhez, vallási tekintetben pedig természetesen ugyanaz. December 24-e az ún. „Štedrý deň”, ami szó szerint azt jelenti, hogy „gazdag, bőséges nap”, ez pedig arra utal, hogy régen szigorú böjt előzte meg az ünnepet, és hogy a koplalás egyik jutalma egy bőséges étkezés volt. A gyerekeket azzal bíztatták, hogy aki kibírja egész nap evés nélkül, az megláthatja az arany csillagot vagy arany malackát. Mivel a szlovák konyha alapvetően vidéki, a szó pozitív értelmében paraszti alapokon nyugszik, valamint tenger se mossa az ország partjait, így az adottságoknak megfelelően az ünnepi asztalon a következők a leggyakoribb ételek: kenyér, fokhagyma, méz, ostya, káposztaleves (egyes helyeken borsóleves is előfordul), rántott hal (elsősorban ponty), krumplisaláta, különféle sütemények, kalácsok, gyümölcsök.

Az év ünnepei közül a karácsony, illetve az azt megelőző időszak a leggazdagabb hagyományápoló szokásaiban. Németföldön e szokások sok helyi vonatkozást is mutatnak.

Klöpfelesnächten – kopácsolós éjszakák

E szokás a kereszténységet megelőző pogány néphitből ered, miszerint az őszi sötét éjszakákban keringő démonokat és szellemeket meg kell engesztelni. Advent csütörtökjein a gyerekek házról házra járnak, az ablakokon kopogtatnak, és babot, borsót, lencsét szórnak az ablakokra, a házakra. Ezek a hüvelyes termések a germán hit szerint a legfontosabb isteni étkek. Azoknál a házaknál viszont, akiket a gyerekek nem szeretnek, homokszemeket szórnak. A kopogtatáshoz egy kopogtató botot használnak: rendszerint egy üres fémdobozba babot, borsót, lencsét töltenek, és a dobozt egy botra erősítik, hogy a magasban lévő ablakok előtt is tudjanak kopácsolni.

Perchtenlaufen – maszkos járások

Az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott gazdálkodók hosszú időn át féltek a természet isteneitől, a sötétség gonosz szellemeitől. Úgy vélték, a démoni hatalmak ellen csak démoni maszkokba bújva tudnak fellépni. Ennek a rég feledésbe merült természetvallásnak állít emléket e szokás, mely Ausztriában és a dél-német vidékeken igen népszerű. A szőrös ördögökre emlékeztető maszkokat december 5-én és a karácsonyt követő időszakban öltik magukra a férfiak és a nők. Csörgőkkel, láncos kereplőkkel nagy zajt keltve vonulnak végig az utcákon és ijesztgetnek, lófarkakkal csapkodnak, hogy elűzzék a rosszat, és egyben sok szerencsét és jó egészséget hozzanak arra, amerre járnak. Egyes településeken szokás a “Perchten” maszkosokat vendégül látni, mert ezzel igen nagy szerencse száll a gazdára. A maszkos alakok egyik fő figurája Perchta asszony, aki azonos a Grimm meséből ismert Holle anyóval. Ő is bünteti a lustaságot, a túlzott kíváncsiságot, és jutalmazza a szorgalmat, a segítőkészséget.

német

Herbergssuche – szálláskeresés

Szűz Mária és Szent József szálláskeresésének emlékét ápolja ez a szokás, melyet több helyen igen találóan “Frauentragen”-nek, azaz “asszonyhordás”-nak neveznek. Éneklés és ima kíséretében többnyire gyerekek vagy fiatalok kihoznak a templomból egy Mária szobrot, esetleg képet, és egy családhoz viszik. Ott virágokkal, ágakkal és gyertyákkal díszített asztalra helyezik, majd egy éjszakán át ott őrzik, aztán másnap egy másik család fogadhatja be. Egészen december 23-ig mindig más helyen talál nyitott ajtókra a szűzanya, majd ismét visszakerül a templomban megszokott helyére.

Sok mítosz kering a köztudatban arról, hogy a cigányoknak egészen más szokásaik vannak, mint a többségnek. A romák szokásai nem térnek el a magyar szokásoktól. Az asszonyok ilyenkor bőséges lakomával várják haza a család apraja-nagyját.

Kiss Réka

Hagyjon üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.