Nem Keve köve, de szenzációs lelet a kevermesi megalit

Szerző by Admin in Aktuális, Hírek, Történelem | Nincs hozzászólás

nov 25, 13

– Az 1990‑es évek végén a békés megyei Kevermes határában, szántás közben került elő a lelet. Mivel kézi erővel nem tudták elmozdítani, ezért markoló segítségével emelték ki a földből, majd a dűlő szélén található árokban helyezték el. Innen Magyar Mátyáshoz, egy kevermesi, lelkes helytörténészhez került a lelet, amit a portáján helyezett el. 2007‑ben Fábián János (kevermesi lakos) és Medgyesi Pál régész (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba) közreműködésével derült fény a kő létezésére. Ezek után kollégámmal, Gyucha Attilával kezdtük el a kő tudományos feldolgozását, amely az MNM NÖK segítségével és a kevermesiek engedélyével nagy lendületet vett 2012‑ben.

– 8 hónappal ezelőtt bejárta a sajtót a rejtélyes vésett kő híre. Azóta mennyivel tudnak többet a leletről?
– Két kérdésre kerestük elsősorban a választ. Először arra, hogy a megalitot (továbbiakban sztélé) valóban az őskorra lehet‑e datálni, vagy pedig egy újkori hamisítással állunk szemben, másodszor arra, hogy maga a kőzet honnan kerülhetett az Alföld délkeleti sarkába, hol található a forrásterülete? Az eredetiségvizsgálatok során sikerült kémiai összehasonlító vizsgálatokat (ICP‑MS) végeznünk a kő vésett és hátsó megmunkálatlan felületéről vett oldatokból, amelyek eredményei alapján kizárhattuk a modern fémeszközök használatát.

A zöldpala kőzet elektron‑mikroszondás és PGAA vizsgálatai szerint a Maros‑völgy és a Déli‑Kárpátok vidékét jelölhetjük meg a legnagyobb valószínűséggel forrásterületnek. Továbbá elkészült a sztélé 3D szkennelése és a díszítések makrofotózása is, melyek fontos lépések voltak a készítéstechnikai megfigyelések pontosításában.

– Melyek azok a párhuzamok, amelyek segítettek a kutatásban? Születtek olyan eredmények, amelyek önöket is meglepték?
– Az analógiák felkutatása során nem elsősorban a lelet méretei vittek minket közelebb a megoldáshoz, hanem inkább a sztélén látható díszítések és azok komplexitása. A motívumok külön‑külön viszonylag gyakran megtalálhatóak a Nyugat‑Európából ismert megalitikus műemlékeken, főleg az úgynevezett folyosós sírokon, például Newgrange, de ilyen összetett formában és részletességben csak a híres bretagne‑i gavrinisi sírhalomban fordulnak elő. Gavrinisban a sírhoz vezető folyosó két oldalán található tartóköveket hasonlóan díszítették, de az úgynevezett L24‑es kövön a kevermesihez kilencven százalékban megegyező mintakincset találtunk.

 – Adódik a kérdés: Gavrinis és Kevermes közel kétezer kilométerre fekszik egymástól. Hogyan kerülhettek ide a minták?

– A távoli, őskori interregionális kapcsolatokról eddig még keveset tudunk. Feltételezhető egy kisebb csoport migrációja, esetleg cserekereskedelem részeként került a motívumok használata a Kárpát‑medencébe vagy talán egy egységes páneurópai mitológiáról is beszélhetünk.

– Említette, hogy a nyugat-európai párhuzamok esetében mindig egy kontextushoz köthetőek a kevermesihez hasonló leleteket. A vizsgált megalit eredeti állapotában milyen funkciót tölthetett be?
– Az előkerülés körülményeiről nagyon keveset tudunk. A kontextus hiánya miatt egyenlőre magányosan álló ún. menhirnek vagy sztélének tartjuk, de elképzelhető, hogy egy folyosós sír, egy kősor vagy kőkör részét képezte. A kevermesi megalit egy adott társadalomban betöltött közösségi funkcióját kell kiemelni, hiszen az a csoport, aki állíttatta egy fontos cselekmény során használhatta a követ, legyen szó különböző rituálékról, például áldozatok bemutatásáról.

– Mit tudnak a kor társadalmáról? A Kárpát-medencében kerültek elő korábban hasonló leletek, amelyek segíthetnek a kérdés megválaszolásában?
– A sztélét a rajta látható díszítések nyugat‑európai párhuzamai alapján a magyarországi késő rézkorra és kora bronzkorra lehet keltezni (Kr. e. 3000 körül). Ebben az időszakban az ún. Baden‑kultúra és a keleti steppei eredetű Jamnaja‑kultúra népessége élt az Alföldön. Hasonló leletek (sztélék) ritkán, de kerültek elő ebből az időszakból Mezőcsátról és Budapest‑Békásmegyerről, azonban ezek díszítetlenek.

– Rátérve a motívumokra, milyen technikával készültek a vésetek? Az ilyen ősi leletek és motívumaik az átlagember számára mitikusnak tűnhetnek. Korábban felmerült, hogy térképként is használhatták.
– A véseteket pontszerűen leütögetve valószínűleg egy hegyes vésővel alakították ki. Egy szobrász művész közreműködésével készítéstechnikai vizsgálatokat is el kell végeznünk a jövőben, s olyan eszközöket kell gyártanunk, mint amelyeket a kevermesi kő készítésekor használhattak. Ezek az eszközök készülhettek kőből vagy esetleg rézből is. Óvatosan kell kezelni a szimbólumok megfejtésére törekvő irányzatokat, elméleteket. Sok kutatónak beletört már a bicskája a hasonló motívumok megfejtésébe. A gavrinisi kövek díszítései kapcsán vannak, akik ujjlenyomatokat vagy egy ősi világkép ábrázolásait látják a vésetekben.

– Egy ilyen lelet, amelyet ráadásul misztikum övez mennyire válhat kultúránk részévé?
– A Kárpát‑medence az évezredek során rengeteg kultúrának és etnikumnak adott otthont és fontos kereskedelmi tranzit útvonalnak számított már az őskorban is. Ennek következtében kiemelt fontosságú régészeti leletek kerültek és kerülnek elő a föld alól. A Közép‑Európában egyedülálló kevermesi kősztélé a magyar és az európai régészet számára is nagy jelentőséggel bír, és mint ilyen lelet a mai kultúránk szerves részét kell, hogy képezze. A kevermesiek nagy érdeme, hogy nem hagyták elveszni a leletet, de méltó helye a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításában lenne, ahol mindenki láthatja.

– Milyen kutatások várnak még önökre?
– A kutatás remélhetőleg tovább folytatódik egy részletes terepi munkával, amely során tervezünk nagy területeken szisztematikus terepbejárásokat és geofizikai méréseket, valamint légifotózást is. Mindezen vizsgálatok eredményétől reméljük, hogy sikerül beazonosítani azt az „építményt” pontosabban azt a kontextust, amelynek része lehetett a kevermesi kősztélé.

Fotó forrása: mno.hu