Arad rövid története

Szerző by Admin in Aktuális | Nincs hozzászólás

Arad. Rövid történet
A régészeti ásatások bizonyítják, hogy Arad Municípium területén a csiszolt kõkorszaktól kezdve éltek. A folyamatos emberi lét kis megszakításokkal a XI. századig bizonyítható, amikor a hûbéri magyar állam kiterjesztette hatalmát erre a területre is.
Arad vidékére vonatkozó elsõ okirat 1028-ból származik, amelyben megemlítik a helyi lakosoknak a feudális magyar királyság elleni harcát. A helység neve elõször egy 1078-1081 közötti okiratban jelenik meg, amelyet egy 1347-es oklevélbe foglaltak bele. A várost az 1131-es Bécsi Képes Krónikában is megemlítik.

Az Aradot 1551-1552-ben elfoglaló a törökök egy új várat emeltek a Teba gyár jelenlegi helyén. E körül a vár körül fejlõdött ki az új polgári település. A török hódoltság alatt (1551-1687) a stratégiai jelentõségén túlmenõen a város jelentõs kereskedelmi központ is lett, ahogyan azt a híres török utazó, Evlija Cselebi is részletesen leírta.
A törökök kiûzését követõen Arad Habsburg uralom alá került. Savoyai Jenõ tervei alapján a várat átépítették, új bástyákkal erõsítették meg. Ezt az erõdítményt akkor rombolták le, amikor a Maros kanyarjában felépítették a Vauban stílusú új várat (1763-1783). A XVIII. század elején Arad volt a déli határõrség központja volt. Ugyanakkor a város gyorsan ismét benépesedett, mezõgazdasági, s egyben jelentõs kézmûves és kereskedelmi központ is lett.

A település gazdasági és demográfiai növekedését elõsegítette, hogy közigazgatásilag a kamarához tartozott, itt volt a császári kamarai birtok központja. Arad “kiváltságos kamarai város” címmel, önálló közigazgatással rendelkezett. 1834-ben kapta meg a Szabad Királyi Város címet.
Az 1848-es forradalom jelentõs történelmi eseménye kapcsolódik Aradhoz. A magyar forradalmi hadsereg közel kilenc hónapon keresztül ostromolta az erõdítményt, miközben az osztrák katonai helyõrség szüntelenül bombázta a várost. 1849 nyarán a magyar forradalmi csapatoknak sikerült elfoglalniuk a várat, majd 46 nappal késõbb az osztrák császári seregek ismét visszafoglalták azt. A Habsburg erõk 500 forradalmár tisztet zártak ide, többségüket halálra ítélték. Köztük volt a magyar hadsereg 13 tábornoka, akiket 1849. október 6-án kivégeztek. Így Aradot tekinthetjük a magyar forradalom elfojtása helyszínének.

A XVIII. század elején és annak egész folyamán a Dragasani negyed és Rácfertály volt a város központja. A gátak megépítését követõen a mai Avram Iancu tér felé terjeszkedett. A XIX. század második felében, különösen a vasút kiépülése után kialakult a fõút és a többi jelentõs utca, ahol 1867-1914 között felépültek a korszerû intézmények: Városháza, Csanádi palota, Kultúrpalota, Törvényszék, Színház.

Arad hagyományos kézmûves központ volt. A XVIII-XIX. században itt 32 céh mûködött. Ezektõl számos okirat és jelvény maradt: zászlók, céhládák, pecsétek, amelyek ezeknek a szakmai szervezeteknek gazdag tevékenységét bizonyítják. A legrégebbi céh a szûcsöké 1702-bõl. A céhek képezték az aradi ipar fejlõdésének alapját. Az ipari és luxustermékek hírneve a várost az 1848-as forradalom elõtti Habsburg Birodalom
egyik legjelentõsebb központjává emelte.
A XIX. század utolsó évtizedeiben a kisipar mellett megjelent a nagyipar is. Megemlítehetjük a Neuman-testvérek gõzmalmát, szesz- és élesztõ, valamint textilgyárát, a Hendl gépgyárat, az Európa-hírûvé vált Lengyel bútorgyárat, a Weitzer János által létesített vagongyárat. A XX. század elején Arad elsõ rangú ipari és kereskedelmi központ volt 25 gyárral és 7 pénzintézettel. Egy másik jelentõs történelmi esemény 1918-ban kötõdik Arad nevéhez. Akkor õsszel, a Habsburg Birodalom felbomlásakor Aradra költözött a Román Központi Nemzeti Tanács. Ennek vezetõi közé számos aradi politikus, Stefan Cicio Pop, Vasile Goldis, Ioan Suciu, Ioan Flueras tartozott.
A Jászi Oszkár vezette magyar kormányküldöttség Aradra jött tárgyalni a románság képviselõivel. A november 13-15 között lezajlott három napos megbeszélések alatt a magyar küldöttség engedményeket is hajlandó volt tenni. Iuliu Maniu viszont kifejezte a románság szilárd elhatározását, hogy Erdélyt elszakítsa Magyarországtól és egyesítse Romániával. A Román Központi Nemzeti Tanács elõkészítette a gyulafehérvári népgyûlést, amely 1918. december elsején kimondta Erdély egyesülését Romániával.
A két világháború közötti idõszakban a város terjeszkedett, bekebelezte Mikelaka, Mosóczi telep (Gradiste), Poltura ás Buzsák városnegyedeket. Ezekben a negyedekben 1930-1940 között sokat építkeztek. Kiterjedt a víz- és csatornázási hálózat. A vállalatok száma 38-ról 142-re nõtt.
Az egyesülést követõen nem változott a gazdaság szerkezete. A nagyipart továbbra is az 1920-ban a Weitzer gyárnak a Marta automobilgyárral történt egyesülése nyomán alakult Astra képviselte. Ott vasúti kocsikat, villamosokat, automotorokat, tehergépkocsikat és még repülõgépeket is gyártottak. Nagyvállalatnak számítottak a textilgyárak (ITA, FITA, TEBA), a Neuman malom, a Lengyel bútorgyár. A híres, növényi alapanyagokból gyártott Zwack likõrt továbbra is Aradon állították elõ. Új iparágat jelentett a Cukorgyár (1926), a Polycrom (lakkok és festékek, 1930), Aradi Mûszaki Üzem (lámpaizzók, 1935), Iron (rádió és eletrotechnikai mûszerek). 1937-ben 110 iparvállalat létezett az 1919-es 59-cel szemben. Az 1929-1933 között gazdasági válság sok kisvállalatot tönkretett, a termelés jószerével 22 nagyvállalatban összpontosult. A válságot követõen a termelés felgyorsult, Arad a maga 4001 társaságával az ország negyedik legfontosabb városa lett.
A második világháború után Arad továbbra is ipari központként fejlõdött. Akkor alakultak ki a nagy ipari üzemek, mindegyike többezer munkahellyel, amely a városra vonzotta a falvak lakosságát. Amikor a várost Bánát tartományhoz csatolták, fejlõdése jelentõsen lelassult a régió fõvárosa, Temesvár javára. A lakosság számának növekedése eredményeként új tömbháznegyedek épültek, mint az Aurel Vlaicu, Romanilor úti, Mikeleka, Déli Sétány, Banu Maracine negyed.

A korszak néhány jelentõs épülete: Dacia filmszínház, az Astoria és a Parc szállodák, a Mûvelõdési Ház, sportcsarnok, megyei kórház, a strand. 1989 decemberében az ország második nagyvárosa, amely felkelt Nicolae Ceausescu kommunista rendszere ellen. 1989 után Arad Minicípium egyetemi központtá vált, a külföldi befektetõk számára vonzó település.