LIKEFESTOON HÍRPORTÁL
Erről is olvashat nálunk
Közigazgatási szempontból 1927. november 24-én jött létre a kisközség, az alábbi rendelet 1928. január elsejével lépett hatályba, és lett önálló aljegyzővel rendelkező kisközség: „A település 1927. év november 24-étől kezdve az Ottlaka anyaközségtől elszakított Medgyespuszta az 57. 244/1927. számú BM. rendelet alapján Pusztaottlaka elnevezéssel kisközséggé alakulván, községi jellegének megtartása mellett Medgyesegyháza községhez beosztva.” A Statisztikai Hivatal által 1933-ban kiadott ismertető szinte összefoglalja a településre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat: „Pusztaottlaka kisközség az elszakított Ottlaka községnek a mai Magyarországnak maradt Medgyespuszta nevű külterületéből alakult (1928). Beosztva Medgyesegyháza nagyközséghez, anyakönyvi hivatal Medgyesbodzás. Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, eleki járás. Ház 309, lakossága 1327, magyar, tót, román lakosság, hit: evangélikus, görögkeleti anyaegyház. Határa: 2488 kh. Pénzügyi igazgatóság: Makó, törvényszék, járásbíróság, közjegyző: Gyula, adóhivatal: Elek, csendőrőrs, ipartestület: Medgyesegyháza, körorvos: Medgyesbodzás. Iskola: három állami elemi mindennapi népiskola, három állami általános továbbképző népiskola. Vasútállomás: Medgyesegyháza és Szalay kitérő, utolsó postahivatal, utolsó távírdahivatal: Medgyesegyháza.” A jelentésben nem említik a római katolikusokat és a németeket, akik közül kikerültek a község első kereskedői, mivel ők üzemeltették a szatócsboltokat és a kocsmákat. A katolikusok kimaradása a jelentésből teljesen érthetetlen, mert szinte ezzel egy időben, a falu nagy eseményeként az evangélikus és az ortodox után 1931-ben megépült a községházával szemben a kis római katolikus templom is. Önálló plébániai rangra a mai napig sem emelkedett, a Mezőkovácsházi Esperesség és a Szeged-Csanádi Püspökség részeként kezdetben az eleki, majd a bodzási, az utóbbi időben pedig a medgyesegyházi plébánia filiája.
A lakosság száma és etnikai megoszlása az alábbiak szerint alakult:
| Év | Lakosokszáma | A lakosság etnikai megoszlása | ||||
| magyar | szlovák | román | német | egyéb | ||
| 1920 | 1348 | 255 | 505 | 581 | 6 | 1 |
| 1930 | 1327 | 300 | 534 | 459 | 33 | 1 |
| 1941 | 1258 | 411 | 469 | 331 | 47 | – |
A korábbi emelkedő lélekszám a II világháború előtt, ha nem is jelentősen, de csökkent. Elsősorban a román lakosok száma változott jelentősen, mert a kisközséggé válás után egy részük visszaköltözött Ottlakára, mivel az „anyaközségben” maradt birtokainak jelentősebb hányada, megszűnt a „kettős birtoklás”, a határon való állandó átjárás. 1930-ban még külterületként kezelik az egész falut, mert a népszámlálás során még dűlőnként írják össze:
I. dűlő: 565, II. dűlő: 273, III. dűlő: 79, IV. dűlő: 410 lakos.
A község legnagyobb birtokosai 1935-ben:
Dragán Maxim 162 ebből szántó 153 kh
Mára János 116 ” ” 110 kh
Pusztaottlaka község 102 ” ” 13 kh, legelő 51 kh
Zölner Ádám (eleki lakos) 38 ” ” 38 kh
Gyebrovszky Mihály (csabai lakos) 31 ” ” 30 kh
A 2488 kh összterületből az úgymond „középbirtok” csak 499 kh-t foglalt el, amiből következik, hogy a határban döntően kisbirtokosok, illetve csekély földet bérlők gazdálkodtak. Viszont figyelemre méltó a szántóföldek túlsúlya a gazdaságokon belül. Az idősebbek visszaemlékezései szerint három gazda rendelkezett cséplőgéppel, akik a sajátjuk mellett bércséplést is vállaltak. Az állattenyésztést a szarvasmarha- és sertéstartás jellemezte, különösen fontos volt a tejtermelés.
Orvos nem rendelt a faluban, a szüléseket a helyi bába vezette le, de volt olyan időszak, hogy Bodzásról járt át. A bekötőút később készült el, szilárdburkolatú járdáról se nagyon beszélhetünk, villanyvilágítás és vízvezeték egyáltalán nem volt, de nagy előrelépést jelentett, hogy 1938-ban két artézi közkutat is fúrtak.
